Uniós forrás a speciális kommunikációra

A több száz milliós uniós forrásból megvalósuló speciális kommunikációt használók fejlesztési stratégiája a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) tájékoztatása szerint ez év utolsó negyedévében indul el. A stratégia célcsoportjába tartozó siketvak emberek érdekvédelmi szervezete évek óta küzd azért, hogy a siketvakság önálló fogyatékossági típus legyen és a támogatások mértéke a fogyatékosság életre gyakorolt hatásától függjön - írja a Közelkép Hírügynökség.

Az érdekvédelmi szervezetek szerint a Magyarországon élő mintegy ezer siketvak személyt hátrányos megkülönböztetés éri amiatt, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény nem ismeri el a siketvakságot, mint önálló fogyatékossági kategóriát.

„Bizonyos juttatások igénylésénél, így a fogyatékossági vagy az utazási kedvezményeket érintő támogatás esetében az érintettek nem tudják megjelölni a siketvakságot, mint különálló kategóriát. Több olyan esettel találkoztunk, ahol az elsődleges sérülés mellett nem tudták elismertetni másodlagos sérülésükre vonatkozó igényeiket" – mondta el a Közelképnek Kedves Éda a Siketvakok Országos Egyesületének (SVOE) ügyvezetője. Arra is rámutatott, hogy álláspontjuk szerint a támogatott segédeszközök körét is bővíteni kellene olyanokkal, amelyek a siketvak személyek életviteléhez szükségesek.

A SVOE még 2008-ban – az ENSZ-egyezménnyel összhangban – jogszabály módosításokat kezdeményezett a minisztériumnál, hogy a kettős sérüléssel élők speciális szükségleteikhez mérten részesüljenek az őket megillető szolgáltatásokból és támogatásokból. „A látás-és hallássérülés egyidejű fennállása akkor is rendkívül súlyos hátrányt jelent az érintett számára, ha azok mértéke külön-külön nem éri el a fogyatékossági támogatás megállapításához szükséges százalékot" – magyarázta Kedves.

A siketvakság önálló fogyatékossági típusként való elismerését Tapolczai Gergely képviselő is támogatta, sőt februári interpellációjában a támogatások igénylésének problémáját is felvetette. Halász János az azonnali kérdésre adott válaszában leszögezte, hogy a siketvak emberek nincsenek kizárva a fogyatékossági támogatásból, hiszen amennyiben önálló életvitelre nem képesek, vagy mások állandó segítségére szorulnak; már teljesítették is a feltételeket. Kedves Éda viszont úgy látja, a fogyatékosságot nem kvantitatív módszerekkel, hanem az életvitelre gyakorolt hatás figyelembevételével kellene meghatározni.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) álláspontja egyelőre nem változott meg a siketvakság elismerésével kapcsolatban, kérdésünkre Halász János februári állásfoglalását továbbították. A támogatásokkal kapcsolatban ugyanakkor előrevetítették, hogy „a közlekedési kedvezményeknél folyamatban van a szabályozás áttekintése, aminek alapja éppen az, hogy a kedvezmény nem a fogyatékosság ténye, hanem az adott személy közlekedési képességének vizsgálata alapján járna. Egy siketvak személy tehát – amennyiben fogyatékossága valóban nehézséget jelent számára a közlekedésben – nem lenne kizárva a kedvezményezetti körből."

A több száz milliós uniós forrásból megvalósuló speciális kommunikációt használók stratégiájának elindítását Halász János már februári válaszában jelezte. A NEFMI ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott a Közelképnek, hogy a kormány által elfogadott 2011-13-as akciótervek alapján a TIOP 3.3.1 B. „A közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése: jelnyelvi tolmácsszolgálatok fejlesztése" című konstrukció – amely az infrastrukturális feltételek megteremtését és az eszközpark felállítását célozza meg – tervezett indítása ez év utolsó negyedéve lesz. „A stratégia alapját a minisztériumnak 2011 februárjában benyújtott augmentatív és alternatív kommunikációt (AAK) használó személyek számára kommunikációs segítőszolgálat stratégiai modellezése című értékelemzés fogja adni, amely pontosítására és a projekt indítására a szakértői javaslatok alapján kerülhet sor" – tudtuk meg a NEFMI-től.

A tanulmány kidolgozásában a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK), a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Siketvakok Országos Egyesülete, a Bliss Alapítvány és az Esőemberekért Egyesület szakértői vettek részt. Alapjául a közalapítvány 2010 novemberében önerőből – a SVOE együttműködésével – útjára indított modellprogramja szolgált, mely az augmentatív és alternatív kommunikációt használók teljesebb életéhez próbál akadálymentesített életmódot nyújtani.

„A modellprogram mind a siketvak személyek alternatív kommunikációs akadálymentesítésében, mind az agyi károsodással, baleseti sérüléssel, mozgásszervi rendellenességgel élők, vagy egyéb augmentatív módszerek használatával kommunikálók esetében biztosítja a segítséget. A hosszú távú cél az, hogy minden megyei jelnyelvi tolmácsszolgálat úgynevezett kommunikációs központtá váljon, amely az említett célcsoportok számára elérhetővé teszi a speciális kommunikációs segítői technikákat"– fejtette ki a SVOE ügyvezetője.