VAN PÁPÁNK! DE MI VAN AZ IGAZSÁGGAL?

Olyan jó lett volna, ha csak a cím első felét írhattam volna a hétvégi jegyzet fölé. Akkor írhattam volna egy latin címet, „elorozva” a pápaválasztási liturgia ikonikus bejelentését. Hiszen csak három napra a „miénk” Szent Péter ma élő örököse, de olyan jó figyelni ennek az idős embernek a kisugárzását, mondatait, gondolatait. Másodszor van nálunk, harmadszor a magyaroknál. Ebben a mondatban is benne van az elmúlt száz év és a diaszpórába kényszerült testvéreink fájdalma, keserűsége, de az összetartozás öröme is.

Tíz év múlva, 2033-ban lesz 2000 éve, hogy Jézus tanítványa, Péter „a halász”, a „kőszikla” (amire anyaszentegyházamat építem), majd szent, elfoglalta Róma püspökének székét, és azóta tekinthetjük a keresztény, majd katolikus egyházat jogfolytonosnak. Mint ilyen, a világ egyik legrégibb, folyamatosan működő szervezete. A kapitalizmus apologétái akár céget, vállalatot is mondhatnak. De maradjunk a szervezet elnevezésnél, amelyik közel kétezer év minden zivatarát, háborúját, ármánykodását, széthúzását, egyházszakadását túlélte. Ma is itt van közöttünk, közel kétmilliárd keresztény hívővel a világ minden szegletéből, akik közül közel egymilliárd katolikus.

Ferenc

Ezen a néven az első pápa. A pápák sorában a 266. A mostani a 41. apostoli útja. 86 éves. Az aggastyánkor küszöbén, betegségektől gyötörve, de felépülve, felállva, hallatlan akarattal teszi a dolgát. Van ereje mosolyogni, megérinteni az emberek lelkét, megfogni a kezüket. Az első pápa az amerikai kontinensről. Az első pápa a Föld déli féltekéjéről.

Másfél éve, egy rövid látogatás után (Eucharisztikus Kongresszus) úgy búcsúzott, hogy még visszajön. Nemcsak a magyar katolikus testvéreihez. Nemcsak a keresztényekhez. Nemcsak a hívő, vallásos emberekhez. Hanem minden magyarhoz. Ehhez a kicsi nemzethez, amelyiket becsül, szeret. Mi még hírét se hallottuk, de ő már fiatalon találkozott a távolba szakadt magyar apácákkal, papokkal, és hálás nekik. Jó hírünket vitték a távoli fővárosba, aminek neve „jó levegő”, biztos oka volt, hogy így nevezték el anno, de ma a környezetszennyezés világában micsoda jelentősége van újra. Ennek lett Ferenc szerzetes papja, püspöke, végül érseke.

Néhány hét múlva ünnepelheti megválasztásának, pontifikátusának 10. évfordulóját. Világi hatalma minimális, a pici Vatikán Állam államfője. Ezért „jár neki” minden olyan diplomáciai protokoll, ami a többieknek. Díszszázad, himnusz, köszöntések, fogadás. A pénteki nap főleg erről szólt. De számos gesztus, mondat, üzenet már átvezet a papi, főpásztori hivatásába. Ahogy megáldotta a népviseletbe öltözött kislányt és kisfiút, akik virággal fogadták. Az üdvözlő beszéde a vezető politikusok, diplomaták, főpapok előtt a Sándor-palotában. A pártpolitikák lételeme, a konfrontáció, a gyűlölködés, a harc a hatalomért és erőforrásokért, számára nagyon sok baj forrása. És ezt ki is fejezi.

Méltóság, tisztesség és megbecsülés

Tekintélye, spirituális ereje óriási. Először egy magyar nyelvű interjúkötet került a kezembe tőle, amelyiknek a címe: „Ez a gazdaság öl” (Jezsuita Kiadó 2015.) Nem hittem a szememnek. A kapitalizmus és a vele járó kapzsiság, kizsákmányolás, emberellenes bűnök kritikája. Mindig azt hittem, hogy a pápák a fennálló világrend támogatói, nem ritkán ideológusai. A történelemben gyakran összefonódva a világi hatalommal. És akkor tessék! Itt egy pápa, aki másként, mélyebben, az emberek, különösen a szegények és elesettek oldaláról szemléli a világot.

Felületes olvasói – közöttük akadtak magyarok is – kommunistának, marxistának, anarchistának, a kialakult társadalmi-gazdasági rend felforgatójának nézték. Számomra inkább a XIX. század végi felismerést jeleníti meg modern köntösben. Hogy a végletes kizsákmányolást mérsékelve, emberi életet kell teremteni mindenkinek, és méltóság, tisztesség, megbecsülés jár minden embernek.

A javakat igazságosabban kell elosztani, de nem kommunisztikus módon, hanem a fejlett társadalom közösségi rendszerein keresztül. Nyugdíj, rokkantsági támogatás, gyógyítás és rehabilitáció, gyógyszer és ápolás. A javakhoz társuljon figyelem, megbecsülés, szeretet és igazságosság. Az emberi méltóság megőrzése, akár nehéz körülmények között is. Az elmúlt évszázadból számosan, Bismarck, Beveridge és mások is eljutottak ide. Van olyan ország, ahol ez az elképzelés jól sikerült, ezekben a legjobb élni. De nem adhatjuk fel, hogy minél több ország, munkahely, közösség, család ilyen viszonyok közé kerüljön.

Kemény szavakkal ítélte el napjaink „háborús infantilizmusát”. Igazságos mielőbbi békéről beszél, amihez személyes és hívei közreműködését ajánlja.

Igazságosság a magyar egészségügyben

Már javában olvasgattam a pápaság történetét, Ferenc életrajzát, elővettem egyik könyvét, amikor „rám törte az ajtót” egy hír, egy információ.

A korábbi ígéretek, számok, időpontok, magyarázkodások után szembejött a rideg valóság. Belügyminisztériumi jogszabálytervezet: a magyarországi ápolók, és betegellátó nem orvos szakemberek 110 ezer fős, valamint az egészségügy adminisztratív, technikai, gazdasági működéséért felelős szakemberek és segítőik kb. 25 ezer fős („elfelejtett légió”) tábora 18%-os béremelésre számíthat. Elolvasom még egyszer, nem a szemüvegem rossz. Nem visszamenőlegesen, hanem július 1-től. Még ezt a kis mézet is lespórolták a „madzagról”.

Elgondolkodtam. Lehet, hogy a mi döntéshozóink nem értik a helyzet súlyosságát? A gyógyító team nagyon erős bérfeszültségének az igazságtalanságát, romboló belső hatásait. Hiszen rengetegen írnak, beszélnek erről az orvosi béremelés első perceitől kezdve.

Lehet, hogy nincs elég pénzük? Biztos, hogy a költségvetésben szűkösség van. Biztos, hogy a háború, a kapcsolódó infláció, az államadósság problémái, az Európai Unió korábban már nekünk dedikált pénzforrásainak visszatartása együttesen nagyon súlyos helyzetet teremtenek. Az állami egészségügyi intézmények növekvő adósságállománya és a teljesítményfinanszírozás keretében rendelkezésre álló pénz lehívásának hiányosságai egyszerre jeleznek pénzhiányt, szakemberhiányt és szervezési elégtelenségeket.

Elvándorlás

De ha ezen változtatni akarunk, akkor meg kell őrizni a gyógyító és üzemeltető szakembereket, sőt, a nyugdíjba menő és elvándorló kollégákat is pótolni kell. Arra is gondolni kellene, hogy elegendő számú fiatal lépjen be a különféle egészségügyi képzéseke, azaz legyen vonzó a pálya.

Mivel az Európai Unió egységes munkaerőpiac, a pálya anyagi elismerése nem különbözhet olyan mértékben, hogy tömeges elvándorlás miatt ne maradjon elegendő szakember a hazai szükségletek ellátására. Tudom, hogy ez még így röviden összefoglalva is hatalmas csomag. De ennek kibontásához az egyes szereplők életének, alapvető szükségleteinek a kiegyensúlyozott biztosítása is szükséges. Tartósan.

Idősebb kollégáim, barátaim körében egyre gyakrabban hangzik el a riadt, kissé bizonytalan kérdés: „És bennünket ki fog gyógyítani? Bennünket ki fog ápolni”? Ez ma nem önzés, vagy demagógia, hanem valódi veszélyeket jelző, megoldást kereső kérdésfeltevés.

Még két nap

Még két napig lesz közöttünk Ferenc pápa. Nincs hadserege, atombombája, haditerve. Messze szóló szavai, tiszta gondolatai, fenntartás nélküli szeretete van, mindannyiunk érdekében.

Örüljünk neki, és imádkozzunk vele a békéért, a nemzetünk felemelkedéséért. Ehhez nem kell sem katolikusnak, de még kereszténynek se lenni.

És fohászkodjunk, hogy Ferenc pápa is maradjon minél tovább az emberiséggel, mert bölcs intelmeire, útmutatására, szeretetére, békevágyára, mély hitére és imádságaira mindannyiunknak szüksége van.

(Nyitókép: Ferenc pápa fogadása a Szent György téren 2023. április 28-án. A katolikus egyházfő háromnapos apostoli látogatásra érkezett Magyarországra. MTI/Koszticsák Szilárd)

A szerző korábbi írása itt olvashatók