Védőnők: méltányos bért, függetlenséget akarnak

Kiszolgáltatottságuk megszűnését, méltányosabb fizetést, egységes irányítást várnak a védőnők az állami felügyelet alá kerüléstől, derül ki a Kórház szaklap cikkéből.

A körülbelül 4,8 ezer dolgozó védőnőből rövid idő alatt több mint egyharmaduk aláírt egy olyan nyilatkozatot, amelyben kérik az önálló országos védőnői szolgálat megalakítását, illetve annak közvetlenül az EMMI egészségügyi szakállamtitkárság irányítása alá való helyezését. Egyszóval a védőnői szolgálat egységes, közalkalmazotti státuszba helyezését, állami irányításba történő integrálását. A kezdeményezők között van a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Védőnők Egyesülete (MAVE) is.

A Nemzeti Védőnői Szolgálat (NVSZ) létrehozását Bábiné Szottfried Gabriella miniszteri biztos irányítja. A részletekről a miniszteri biztos első ízben egy kiskunfélegyházi szakmai találkozón tájékoztatta az érintetteket. Elmondta, hogy bár jelenleg parlamenti képviselő, s korábban maga is védőnőként dolgozott, így „testközelből" ismeri a szakma problémáit. Éppen ezért ő is intenzíven támogatja a védőnői hálózat átalakítását, amit kiemelt kormányzati feladatként emlegetett. Információi szerint a rendszer átalakítására 700 millió forint áll rendelkezésre a költségvetésben.

Ebből fedeznék azt a kiadást is, amelyből minden védőnőnek táblagépet bocsájtanának a rendelkezésére, ezzel könnyítve meg az adminisztrációs terheket. A korszerű technika segítségével a védőnők folyamatos kapcsolatot tarthatnának nemcsak a területükön dolgozó házi-gyermekorvosokkal, háziorvosokkal, hanem a gondozásukban lévő várandósok szülész-nőgyógyász szakorvosaival is. Bábiné elmondta továbbá, hogy jelenleg a szakmai egyeztetések és a védőnői rendelet megalkotásának fázisában tart az átalakítás. A miniszteri biztos kezdeményezte, hogy a 2015-ben százéves hazai védőnői hálózatot nyilvánítsák hungarikummá.

 

Csordás Ágnes, a MAVE elnöke szerint egyelőre semmiféle garanciát nem lát arra, hogy az NVSZ valóban függetlenül működjön. Az alapellátás privatizációjakor, 1992-ben a védőnői szolgálat megmaradt az önkormányzatok fennhatósága alatt, ami azt jelentette, hogy igen eltérő volt a védőnők korábbi finanszírozása. Évekig tartó huzavona után 2004-ben végre elmozdulás történt: az addig teljes mértékben az adott helyhatóságtól függő védőnői finanszírozást – jogszabály által szabályozott módon – sikerült egységessé tenni. Legalábbis elvben, hiszen a jelenlegi, önkormányzatok által működtetett rendszerben is kizárólag a helyhatóságtól (annak aktuális anyagi helyzetétől, jóindulatától) függ, hogy a terület védőnője kap-e béren kívüli juttatásokat vagy sem.

Vannak olyan munkáltatók – ma már nemcsak önkormányzatok, hanem egyetemek és egyéb vállalkozások is –, amelyek figyelembe veszik és megtérítik a védőnő munkájából adódó költségeket (közlekedés, telefon, ruha stb.), mások viszont nem, és sajnos a többség ilyen. Más munkáltatók viszont rendszeresen visszatartják az OEP által a védőnői tevékenységre átutalt támogatás egy részét. Az ellenőrzések során nem egy településnél kiderült, hogy az önkormányzat évek óta másra költötte ezt a pénzt. Néhol 10 millió forintnál nagyobb összegre rúgott a szabálytalanul elköltött védőnői támogatás összege. Ez indokolta azt, hogy korábban több védőnő megunva az áldatlan állapotokat, kilépett a rendszerből, és valamilyen formában vállalkozóként folytatta a tevékenységét. Erre persze csak azoknak volt lehetősége, akik megkapták korábbi munkáltatójuktól, az önkormányzattól a hozzájárulást. Gyakran előfordult, hogy ehhez nem járult hozzá a hatóság.

A védőnők munkáltatójukkal szembeni kiszolgáltatottságát növelte, hogy a szakfelügyelet sem tudta minden alkalommal „megvédeni" őket. Az igazságtalan és esetleges finanszírozás mellett a rendszer további hibája volt – és napjainkban is több helyen fennáll – a védőnő munkájához szükséges minimumfeltételek biztosításának a hiánya. Sok önkormányzat forráshiány vagy egyéb ok miatt nem tudta ezeket teljesíteni.

Természetesen számos pozitív kivétel is említhető. Akadtak olyan települések, térségek, ahol a védőnők mindent megkaptak az őket felügyelő önkormányzattól/önkormányzati intézménytől ahhoz, hogy problémák nélkül elláthassák a feladataikat: területi pótlékot, ruhapénzt, szolgálati telefont, útiköltség-hozzájárulást, továbbképzési támogatást, laptopot, közösségi programjaik támogatását – de több új, modern tanácsadó intézményt is átadtak.

A védőnők általános elkeseredettsége az egészségügyben dolgozók tavalyi béremelésekor tetőzött. Az ágazatban szinte mindenki részesült kisebb-nagyobb béremelésben, csak a védőnői hálózat maradt ki belőle. A jelenlegi bérezés színvonalát jól mutatja, hogy a 2012 júliusa előtt érvényes egészségügyi közalkalmazotti bértábla szerint a védőnőket minimálbéren foglalkoztatják. Túlóráikat és egyéb pótdíjakat a munkáltatók nem – vagy csak elvétve – fizetik ki, sőt a döntő többség a helyettesítésért sem kap semmit, vagy csak minimális térítésben részesül. Holott nem egy védőnő hosszú hónapokat, akár éveket helyettesít folyamatosan egy-két megüresedett körzetben. Az idén megjelent új bértábla – az alapellátásra való alkalmazhatóság hiánya miatt – pedig „másodrendű" felsőfokú végzettségűvé degradálta a védőnői foglalkozást. Az egészségügyi szakellátás területein dolgozó felsőfokú végzettségű munkavállalók kezdő fizetése 167 ezer forintra nőtt, a védőnőké 122 ezer forint maradt.

„Miért? Mi indokolja? Miért vagyunk mi mostohagyerekei az egészségügynek?", teszik fel a kérdést országszerte a védőnők – joggal. „Ebből az következik, hogy mi, nehéz terepen, mostoha körülmények között ledolgozott 40 év után annyi nyugdíjat kapunk majd, mint a más területen tevékenykedő, főiskolát végzett kezdő egészségügyi dolgozók a munkába lépéskor."

A védőnői finanszírozási rendeletben most megjelent módosítás előírja a munkáltatóknak, hogy a védőnők a körzet nagyságához igazodva bérkiegészítést kapjanak, valamint a területi pótlék összege is őket illeti meg. Nagy a csalódottság és a szomorúság azonban, mert a védőnők nem kapják meg visszamenőlegesen – úgy, mint a szakellátásban dolgozók – januárig ezt a kiegészítést, és továbbra is kevesebbet kap a legnagyobb körzetet ellátó védőnő is (kb. bruttó 30 000 Ft), mint a szakellátásban, ugyanolyan szintű főiskolai végzettségű dolgozók (41 250 Ft), akik az ellátottak számától függetlenül egyformán részesülnek a kiegészítésben. A védőnők nem maguk alakítják a körzetek nagyságát – ez adott, attól függően, hogy az ország mely területén dolgoznak. Az aprófalvas térségekben kevés a gyerek, de több falut is ellát egy védőnő. Az őt megillető juttatás – a mostani rendelet szerint – nem fogja elérni a 15 000 Ft-ot, pedig talán többet és nehezebb körülmények között dolgozik, mint pl. egy főállású iskolai védőnő.

A felsorolt okok miatt a védőnők döntő többsége egyetért a rendszer átszervezésével és az egységes, állami irányítású szolgálat megteremtésével. Fontosnak tartják azonban, hogy a szakma képviselői fogalmazzák meg, milyen átalakítások szükségesek az új, független szervezet igazságos és zökkenőmentes működtetéséhez. Azt szeretnénk, ha szolgáltatásunk, speciális igényeit figyelembe véve – az Országos Mentőszolgálathoz hasonló módon – önálló működési jogkört kapjon az államtitkárság szakmai irányítása, felügyelete és ellenőrzése alatt.

A cikk teljes terjedelmében a Kórház szaklap 2013/9. számában olvasható.