VIII. Egészségügyi miniszteri-államtitkári csúcstalálkozó a konferencián

Nagy érdeklődés kísérte a VIII. Egészségügyi miniszteri-államtitkári csúcstalálkozót, melyet a Medicina Fórum konferencia keretében tartottak meg a Magyar Kórházszövetség rendezésében. A háromszáznál több résztvevő először Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár előadását hallgatta meg az ágazat előtt álló feladatokról, a finanszírozásban várható változásokról. Ezt követően Mikola István korábbi egészségügyi miniszter tartott előadást, aki az orvosok jogállásának rendezését sürgette, majd Rácz Jenő, ugyancsak korábban e tisztséget betöltő miniszter állt a mikrofon elé. Mindketten elismerték az ágazat átalakításának szükségességét, de mint mondták, azt a lehető legnagyobb szakmai, társadalmi konszenzussal lehet csak véghez vinni - foglalták össze a szervzők az elhangzottakat.

A csúcstalálkozón részt vett Gógl Árpád, Kökény Mihály korábbi miniszter, Horváth Ildikó korábbi államtitkár és felkért résztvevőként Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, aki helyettes államtitkárként dolgozott korábban.

A csúcstalálkozó résztvevői konszenzusos javaslatokat fogalmaztak meg az ágazat aktuális helyzetének javítása érdekében, melyet a konferenciát szervezők eljuttatnak a Belügyminisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságára.

Ezek között szerepelt egyebek mellett az, hogy meg kell változtatni az orvosok jogállását, hiszen ők az egészségügy fontos tényezői, szerencsésnek tartanák a szellemi szabadfoglalkozású státusz bevezetését. Elhangzott az is, hogy vissza kell állítani a Magyar Orvosi Kamara státuszát is, hiszen számos morális-etikai kérdésben jelentős szerepük van.

Ismét előkerült az önálló egészségügyi minisztérium felállítása, hogy az ágazatnak nagyobb legyen az érdekképviselete a kormányban, bár e kérdésben az is elhangzott, hogy egy államtitkárságot is fel lehetne ruházni jelentősebb hatáskörrel. Az egészségügy kormányzati irányítását nem lehet szétforgácsolni, ám az ágazat működése nem egy minisztérium felelőssége.

Felvetették azt is, hogy mindenfajta átalakítást alapos előkészítésnek kell megelőznie, csak a valid adatbázisok képezhetik a hosszú távú, konszenzusra épülő változások alapját. Utoljára a 2011-ben elfogadott Semmelweis Terv mutatott egyértelmű irányt a szükséges átalakításokról, melyet alapos előkészítés, társadalmi párbeszéd előzött meg, ám a bevezetése elmaradt. Kitértek arra is, hogy öt éve nem jelenik meg a korábban jól működő humán erőforrás monitoring rendszer, így nem tudni, valójában hányan is dolgoznak az egészségügyi intézményekben.

Azt is javasolják a döntéshozóknak, hogy vizsgálják felül a rezidensek ügyeletét, ugyanis annak ellenére, hogy csak három hónapos gyakorlat után ügyelhetnének, sok esetben ennél korábban osztják be őket, használják orvosi pecsétjüket, ha szükséges, aminek jogi következményei lehetnek.

Vitát folytattak a köz-, és magán egészségügyi ellátás jelenlegi helyzetéről. Sürgetik, hogy mielőbb törvényben rendezzék e két ellátási forma együtt élését. Látható ugyanis, hogy szükség van mindkét szolgáltatásra, különösen a hiányszakmákban. Az legyen a cél, hogy a közellátást emeljék fel a magán szintjére, amihez az egészségügyi ágazat költségvetésének jelentős növelése szükséges. Jelenleg a GDP arányos kiadás 1 százalékkal alacsonyabb a 2010 előttihez képest. A költségvetés nominális növelése nem követi az ágazatot érintő inflációt. „Akkor derül ki, hogy prioritás az egészségügy, ha megfelelő pénzt allokálnak a működéséhez.”

Elkerülhetetlen a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő megerősítése, megfelelő számú szakember biztosítása ahhoz, hogy szolgáltatásvásárló biztosítóként működhessen. Fontos bekapcsolni a magánellátást is az EESZT rendszerbe annak érdekében, hogy az állami szolgáltatókkal azonos ellenőrzés vonatkozott rájuk, valamint azért is, hogy egy-egy beteg kórelőzménye követhető legyen. A köz-, és magánellátás szabályozásával elkerülhető lesz, hogy a magánszolgáltatókon keresztül fennmaradjon a paraszolvencia.

A miniszteri csúcs résztvevői kiemelt fontosságúnak tartják a népegészségügy előtérbe helyezését. Úgy látják, hogy az egészséges Magyarország 2021-2027 kormányprogramot akkor lehet megvalósítani, ha törvényerőre emelik. Elhangzott az is, hogy a nem fertőző betegségek megelőzését célzó ENSZ határozat határideje 2025, ami bizonyára tovább tolódik, pedig hazánk lakosságának egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen. A negatív folyamatok megállítása érdekében fontosnak tartják az iskolai egészségtan tantárgy bevezetését, és elengedhetetlennek azt, hogy a népegészségügyi programok népszerűsítésében támaszkodjanak azokra az egészségügyi dolgozókra, akik először találkoznak a páciensekkel. „El kell adni minden programot, amelyben a sajtó megnyerése fontos.” Bármilyen jó program konszenzus és megfelelő kommunikáció híján elhal.

A korábbi egészségügyi vezetők azt is javasolják a kormányzatnak, hogy szakemberek bevonásával mielőbb foglalkozzanak az egészségügyi jövőkutatással, hiszen a klímaváltozás, az egészségügyi technológiák változások követése létkérdés, azt követni kell az ágazatnak. (Fotó: Medicina Fórum)