Ausztria:kötelező a biztosítás
Európai Unió
Forrás: Medical Tribune
Ausztriában az egészségügyi ellátás meglehetősen kórházcentrikus. Sok a kórházi ágy, és folyamatosan nő az alkalmazott orvosok száma is. Mind kevesebben veszik ugyanakkor igénybe a többletszolgáltatásokat finanszírozó magánbiztosításokat.
Ausztriában a 27 önkormányzati alapon tevékenykedő egészségbiztosítási intézet a lakosok 99 százalékának ellátásáról gondoskodik. A segélyből élők ellátási költségeit az állam fedezi. A betegbiztosítók elsősorban területi alapon, illetőleg foglalkozási csoportok szerint szerveződnek. Az egészségbiztosítási járulékok mértéke 6,4 százalék (alkalmazottak) és 9,1 százalék (egyéni vállalkozók) között változik. Ha van munkáltató, a járulékterhet fele-fele arányban viseli a foglalkoztató és a foglalkoztatott.
Az osztrák biztosítottaknak lehetőségük van a társadalombiztosítás által nem fedezett többletszolgáltatásokra (például egyágyas kórházi szobára, nem szerződött orvos igénybe vételére) magánbiztosítást kötni -- ezzel az osztrákok egyharmada él is, jóllehet a magánbiztosítottak száma csökkenő tendenciát mutat.
Az egészségügy Ausztriában elsősorban szövetségi hatáskörbe tartozik, és a kórházakat leszámítva gyakorlatilag az egészségügy minden területéért elsősorban a szövetségi kormány felelős. Az egyes tartományok szerepe leginkább a kórházak fenntartásában, üzemeltetésében kap hangsúlyt. A tartományok és a szövetség közötti költségmegosztás érvényesítésére Ausztria 1997-től egy jóformán egyedülálló megoldást alkalmaz: a tartományi alapok (Landesfonds) rendszerét. A tartományi alaphoz a betegbiztosítók, a tartományok és a szövetség tartományonként eltérő arányban járul hozzá járulékokból és adókból származó forrásokkal. A "foglalkozásukat szabadon gyakorló" orvosok háromnegyede áll szerződéses kapcsolatban a társadalombiztosítással.
A finanszírozási szerződéseket az egészségbiztosítók az orvosi kamara és a társadalombiztosítás között létrejött keretszerződéseknek megfelelően kötik meg, figyelembe véve a szerződött szolgáltatók eloszlását irányító úgynevezett tartományi "állástervet" is. A kötelező egészségbiztosítási rendszerbe tartozók az egészségbiztosítási szolgáltatásokat az úgynevezett "in natura" rendszer elvei szerint vehetik igénybe, ami azt jelenti, hogy az ellátás költségeit a betegbiztosító pénztár fizeti a szolgáltatónak. Az ellátás azonban mégsem teljesen ingyenes: a biztosítottak bizonyos ellátásokért fix, összegben, esetleg százalékban meghatározott összeget kénytelenek vagy közvetlenül a szolgáltatónak, vagy a biztosítónak fizetni.
Kórházi ellátási naponként ez az összeg 5 euró körüli, de az ellátásra való jogosultságot igazoló "beteglap" kiváltásáért is 3,6 eurót-t kell fizetni. A beteglap egy, a betegpénztár vagy a munkáltató által kiállított igazolás, amely 3 hónapig érvényes, és házi- vagy szakorvosi ellátás igénybe vételére használható fel. Ez a szolgáltatók és a biztosítók közötti elszámolás legfőbb eszköze. Ausztriában tehát a biztosítottak a magyar taj-kártyához hasonló biztosítási kártyájukkal közvetlenül nem vehetik igénybe a szolgáltatásokat. A beteglap kiváltására azonban nagyszabású projekt indult, melynek célja egy országosan egységes chip-kártya (e-card) bevezetése.
Az alapellátást Ausztriában elsősorban a túlnyomórészt egyéni praxisban rendelő, szabadon tevékenykedő orvosok nyújtják, ezenfelül járóbeteg-szakrendelőkhöz is közvetlenül lehet fordulni. Az orvosellátottság Ausztriában folyamatosan, bár egyre lassuló ütemben növekszik, jelenleg körülbelül 230-240 főre jut egy orvos. A járóbeteg-szakrendelők egyötödét közvetlenül egészségbiztosítási intézmények üzemeltetik, 8 százalékuk esetében a betegpénztár közvetlen tulajdonnal is rendelkezik.
A kórházak ambuláns részlegeit szintén beutaló nélkül vehetők igénybe. A biztosítottak előszeretettel keresik fel ezeket, olyannyira, hogy 2001-től 18 eurós kezelési díjat kellett bevezetni a kereslet megfékezésére. Ausztriában az egészségügyi ellátás kórházcentrikus, ami lemérhető a kórházak viszonylag nagy számán (330), a jó ágy--lakosság arányon (9 jut 1000 lakosra), továbbá az alkalmazott orvosok magas és egyre növekvő számán. A kórházaknak közel a fele tartozik a tartományi alapok által finanszírozott körbe, ugyanakkor ez a csaknem 150 intézmény rendelkezik az osztrák ágykapacitás háromnegyedével és foglalkoztatja a kórházi személyzet négyötödét. Figyelemre méltó adat, hogy az osztrák kórházak átlagosan évi 2 millió beteget látnak el.
(szerző:Ötvös Péter, Országos egészségbiztosítási Pénztár)
Az osztrák biztosítottaknak lehetőségük van a társadalombiztosítás által nem fedezett többletszolgáltatásokra (például egyágyas kórházi szobára, nem szerződött orvos igénybe vételére) magánbiztosítást kötni -- ezzel az osztrákok egyharmada él is, jóllehet a magánbiztosítottak száma csökkenő tendenciát mutat.
Az egészségügy Ausztriában elsősorban szövetségi hatáskörbe tartozik, és a kórházakat leszámítva gyakorlatilag az egészségügy minden területéért elsősorban a szövetségi kormány felelős. Az egyes tartományok szerepe leginkább a kórházak fenntartásában, üzemeltetésében kap hangsúlyt. A tartományok és a szövetség közötti költségmegosztás érvényesítésére Ausztria 1997-től egy jóformán egyedülálló megoldást alkalmaz: a tartományi alapok (Landesfonds) rendszerét. A tartományi alaphoz a betegbiztosítók, a tartományok és a szövetség tartományonként eltérő arányban járul hozzá járulékokból és adókból származó forrásokkal. A "foglalkozásukat szabadon gyakorló" orvosok háromnegyede áll szerződéses kapcsolatban a társadalombiztosítással.
A finanszírozási szerződéseket az egészségbiztosítók az orvosi kamara és a társadalombiztosítás között létrejött keretszerződéseknek megfelelően kötik meg, figyelembe véve a szerződött szolgáltatók eloszlását irányító úgynevezett tartományi "állástervet" is. A kötelező egészségbiztosítási rendszerbe tartozók az egészségbiztosítási szolgáltatásokat az úgynevezett "in natura" rendszer elvei szerint vehetik igénybe, ami azt jelenti, hogy az ellátás költségeit a betegbiztosító pénztár fizeti a szolgáltatónak. Az ellátás azonban mégsem teljesen ingyenes: a biztosítottak bizonyos ellátásokért fix, összegben, esetleg százalékban meghatározott összeget kénytelenek vagy közvetlenül a szolgáltatónak, vagy a biztosítónak fizetni.
Kórházi ellátási naponként ez az összeg 5 euró körüli, de az ellátásra való jogosultságot igazoló "beteglap" kiváltásáért is 3,6 eurót-t kell fizetni. A beteglap egy, a betegpénztár vagy a munkáltató által kiállított igazolás, amely 3 hónapig érvényes, és házi- vagy szakorvosi ellátás igénybe vételére használható fel. Ez a szolgáltatók és a biztosítók közötti elszámolás legfőbb eszköze. Ausztriában tehát a biztosítottak a magyar taj-kártyához hasonló biztosítási kártyájukkal közvetlenül nem vehetik igénybe a szolgáltatásokat. A beteglap kiváltására azonban nagyszabású projekt indult, melynek célja egy országosan egységes chip-kártya (e-card) bevezetése.
Az alapellátást Ausztriában elsősorban a túlnyomórészt egyéni praxisban rendelő, szabadon tevékenykedő orvosok nyújtják, ezenfelül járóbeteg-szakrendelőkhöz is közvetlenül lehet fordulni. Az orvosellátottság Ausztriában folyamatosan, bár egyre lassuló ütemben növekszik, jelenleg körülbelül 230-240 főre jut egy orvos. A járóbeteg-szakrendelők egyötödét közvetlenül egészségbiztosítási intézmények üzemeltetik, 8 százalékuk esetében a betegpénztár közvetlen tulajdonnal is rendelkezik.
A kórházak ambuláns részlegeit szintén beutaló nélkül vehetők igénybe. A biztosítottak előszeretettel keresik fel ezeket, olyannyira, hogy 2001-től 18 eurós kezelési díjat kellett bevezetni a kereslet megfékezésére. Ausztriában az egészségügyi ellátás kórházcentrikus, ami lemérhető a kórházak viszonylag nagy számán (330), a jó ágy--lakosság arányon (9 jut 1000 lakosra), továbbá az alkalmazott orvosok magas és egyre növekvő számán. A kórházaknak közel a fele tartozik a tartományi alapok által finanszírozott körbe, ugyanakkor ez a csaknem 150 intézmény rendelkezik az osztrák ágykapacitás háromnegyedével és foglalkoztatja a kórházi személyzet négyötödét. Figyelemre méltó adat, hogy az osztrák kórházak átlagosan évi 2 millió beteget látnak el.
(szerző:Ötvös Péter, Országos egészségbiztosítási Pénztár)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!