A Miniszterek Tanácsa már megtárgyalt egy kompromisszumos javaslatot, így a tagállamok hozzájárulása biztosnak számít és nem kell közvetítő eljárást folytatni. Csupán Németország és Görögország jelentett be fenntartást a kompromisszum ellen. Ennek azonban, tekintettel arra a tényre, hogy a Miniszterek Tanácsa minősített többséggel dönt, nincs jelentősége. Ezzel a német kötelező betegpénztárak (GKV) és a pénztári orvosok szövetsége által (KBV) közösen benyújtott irányelv változtatási indítványát is elvetették - írja a MOK.hu.
A szövetségek azért csatlakoztak a közös eljáráshoz, mert attól tartottak, hogy a Németországban átmenetileg tevékenykedő orvosok a német kötelező betegbiztosítás terhére szolgáltatásokat nyújthatnak, anélkül hogy alá kellene vetniük magukat a pénztári orvosi rendszer szabályainak.
Egészében, az irányelvet a szolgáltatási piacok liberalizálása következő lépésének kell tekinteni, amit a diplomák és képzettségek kölcsönös elismerése követel meg és a tagállamokat arra kényszeríti, hogy a más országokból való hasonló szolgáltatásigazolásokat további vizsgák nélkül, messzemenően ismerjék el.
A jövőben az EU országok között a minimális standardok összehangolt rendszere alapján kell történnie ennek. Minden polgárnak, aki egy másik országban valamely „szabályozott" foglalkozást gyakorolnai, ugyanazon képesítésekkel kell rendelkeznie, mint a vendéglátó ország e foglalkoztatásban tevékenykedő állampolgárainak.
Ha a hazája szerint képzési szint nem azonos a vendéglátó országéval, a munkavállalónak legalább olyan képesítési fokozattal kell rendelkeznie, amely közvetlenül az alatt van, amely foglakozásának gyakorlásához szükséges a vendéglátó országban.
Az irányelv megfelelő képzési és gyakorlati standardokat állapít meg, amelyeknek lehetővé kell tenniük, hogy közös nevezőt találjanak az egyes országok képesítési standardjaihoz.
A szakmai képesítések standardjainak igazolására az Európai Tanács először négyet irányzott elő, az Európai Parlament azonban öt különböző szintet követelne meg. Közös bizottságnak kell döntenie a nemzeti határozatok értékeléséről és besorolásáról, ez a tagállamok képviselőiből áll és az Európai Bizottság képviselője vezeti.
A gyakorlatban az irányelv azt jelenti, hogy azoknak az önfoglalkoztatóknak és alkalmazottaknak, akik átmenetileg külföldön akarnak tevékenykedni, a hazájukban megfelelő szakmai végzettséget, vagy kétéves szakmai gyakorlatot kell igazolniuk.
Akik viszont tartósan akarnak letelepedni, azoknak adott esetben alkalmassági vizsgán kell részt venniük, vagy továbbképzést kell végezniük. Elvileg, eltérően a most sokat vitatott szolgáltatási irányelvtől, az érvényes, hogy a szolgáltatónak - mindegy, hogy átmenetileg vagy tartósan gyakorolja tevékenységét, - jelentkeznie kell a vendéglátó országban és ezzel a vendéglátó ország ellenőrzése alá tartozik.
(Eureport social, 2005,13,4-5,4-5. Tömörítvény)