Több száz projekt közül azonban mindösszesen egyetlen egy, foglalkozik pszichiátriai problémákkal.
A modern módszereknek és eszközöknek hála a pszichiátriai betegségek kezelésének végső célja ma már nem a tünetek csillapítása vagy megszüntetése, hanem a betegek teljes életbe való visszavezetése. A társadalomba történő sikeres visszailleszkedés egyik kulcsa a munka világába való visszatérés.
Az Európai Uniós támogatással megvalósuló Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) egyik prioritásaként a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet támogatja, a munkaerőpiacra belépés segítségével, többek között a megváltozott munkaképességűek körében is. A program keretében megvalósuló több száz projekt közül azonban mindösszesen egyetlen egy foglalkozik pszichiátriai problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiaci és társadalmi (re)integrációjának elősegítésével.
Ez a pályázat a Psychoeducatio - Léleknevelés Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház és Rendelőintézet valamint a LUX-TEX Rehabilitációs Foglalkoztató Kft. együttműködésében valósult meg. A program célja 10 ECDL végzettséget adó számítógép-kezelő és 9 OKJ-s végzettségű női ruha készítő szakember munkaerő piaci elhelyezkedése és re-integrációja.
A munkaprogram 2006 augusztusában a célcsoport tagok kiválasztásával és a végrehajtók felkészítésével kezdődött. A képzés fázisában egyidejűleg zajlott az elméleti és gyakorlati oktatás-foglalkoztatás, valamint a pszichológiai és szociális segítségnyújtás, az egyéni fejlesztési tervek megvalósításával. A gyakorlati foglakoztatást – folyamatos pszichoszociális támogatás mellett – a Lux-tex szakemberei végezték. Az első szakasz sikeresen letett ECDL illetve OKJ vizsgával zárult.
A projekt utolsó, talán a legnehezebb 6 hónapos része a munkaerő piaci re-integráció. Ennek érdekében a szervezők együttműködési megállapodást kötöttek a Regionális Munkaügyi Központtal a foglalkoztatást igénylők regisztrációja és munkahely kereséssel kapcsolatos tréning ügyében, ami jelenleg (például a mai napon) is folyik.
Elmondható, hogy ez az úttörő jellegű projekt számos, a továbbiakban kiválóan hasznosítható szakmai tanulságokkal szolgált. Közülük a legfontosabb a célcsoport speciális voltának és a program kiírásának értelmezése közötti összhang megteremtése volt, mivel a projektben szereplő statikus kritérium – az iskolai végzettség – komoly mentális betegségben szenvedők esetében korántsem függ össze a valódi képességekkel, készségekkel. Fontos, hogy valamennyi nehézséget orvosolni lehetett, sőt új kreatív megoldás is született a fenti probléma kezelésében.
Azt is el kell mondani, hogy a program súlyos előfinanszírozási problémákkal küzd, az előleg például mind a mai napig nem érkezett meg.
A jövőre nézve a szervezők feltétlenül javasolják, hogy a projektek kiírásánál vegyék figyelembe a mentális betegséggel élők szempontjait, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a védett munkahelyek értékes, és gazdaságilag hasznos lehetőséget jelenthetnek a mentális betegséggel élők társadalmi re-integrációjában, így az ilyen típusú programokat „sokszorosítani" lenne szükséges.