Ahogy mi okoztuk a klímaváltozást, épp úgy tehetünk is ellene. Mindenki hozzájárulhat ehhez a küzdelemhez.
Lehetőségünk van mindezt megakadályozni, de ehhez szükség van arra, hogy a kormányok és az érintett iparágak vezetői mellett mindenki személyesen is szerepet vállaljon az éghajlat elleni küzdelemben.
A magyar kormány programját a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) közösen dolgozza ki, és az ennek eredményeként megszülető Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát legkésőbb 2007 végéig az országgyűlés elé terjeszti. A hároméves, zárószakaszba érkezett VAHAVA (változás-haladás-válaszadás) projektet Láng
István akadémikus mutatta be az Európai Bizottság Magyarországi
Képviseletén.
A kedvezőtlen időjárási események káros hatásából adódó, a védekezéshez és a helyreállításhoz szükséges költségek, illetve a nemzeti vagyon értékcsökkenése együttesen elérik az évi 150-180 milliárd forintot. Mindent meg kell tehát tenni annak érdekében, hogy minimalizáljuk a veszteséget. A klímaváltozásra való hazai felkészülés két pilléren nyugszik: az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentésén vagy tartós lekötésén és a szélsőséges meteorológiai eseményekhez való alkalmazkodáson.
A projekt elsősorban az alkalmazkodás lehetőségeire fordította a figyelmet. Az energiatakarékosság, az energiaellátás, -továbbítás, -felhasználás hatékonyságának növelése, a fosszilis energiahordozók kiváltása megújuló energiaforrásokkal közvetett módon mind a légkörvédelmet szolgálják, és hozzájárulnak a klímaváltozás kibontakozásának lassításához.
Az alapvető meteorológiai és klimatológiai ismeretek terjesztése igen fontos az oktatás, a továbbképzés, az ismeretterjesztés valamennyi szintjén; ebben a munkában a társadalmi szervezeteknek is jelentős részt kell vállalniuk. Láng professzor úgy véli, klímapolitikai kommunikációs stratégia kidolgozására is szükség van, és ennek közvetítésében fontos szerep hárul a
médiára.
A klímaváltozásra való felkészülés hosszú távú feladat, ami magában foglalja a sürgető napi problémák megoldását, valamint az olyan előretekintő döntések meghozatalát, amelyek eredményei csak évek, esetleg évtizedek múlva jelentkeznek. Az elővigyázatosság elvét kell érvényesíteni és közös
teherviselés rendszerét kidolgozni, állami, vállalati, lakossági,
biztosítási források összehangolásával.
Háromféle konszenzust kell elérni a klímaváltozásra való felkészülésben: politikait, szakmait és társadalmit. Az akadémikus úgy véli, megvan a közös politikai akarat az ügyben, a szakmát kell közös platformra hozni, és a társadalmat meggyőzni és cselekvésre bírni. Ezt fejezi ki a magyarországi kampány szlogenje: Változtass! Tekerd le! Kapcsold ki! Hasznosítsd újra!
Sétálj!