A licit letöri a patikusok tulajdonosi ambícióit

Az alábbiakban közreadjuk a  Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ) álláspontját a közforgalmú gyógyszertári tulajdoni hányadra vonatkozó elővásárlási jog gyakorlásának és az állam tulajdoni hányadának értékesítésére vonatkozó pályázat szabályairól a Kormány részére készült EMMI-előterjesztéséről.

"A MOSZ részéről örömmel üdvözöljük a július 6-án hatályba lépett 2013. évi CXXVII. törvényben rögzített, a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete tekintetében új, a többségi gyógyszerészi tulajdon elősegítését támogató szabályozást. Egyetértünk azzal, már a kormányalakításkor rögzített elhatározással, amely szerint az elővásárlási jog célja a közforgalmú gyógyszertárakban a gyógyszerészi tulajdon növelése, így a szakmai irányítás, ezáltal a magas színvonalú gyógyszertári szolgáltatások biztosítása. Úgy látjuk viszont, hogy a fenti jogszabály a közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaságok tulajdoni hányadának átruházásán túlmenően, alapvetően érinti a személyi jog, az átalakulás, a generációváltás és a gyógyszerészi hivatás fejlesztése kérdését is.

Álláspontunk szerint a gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságokban az állami tulajdonlás lehetősége átmeneti vagy tartós jelleggel, minden formában elfogadhatatlan.

A személyi jogos, nemzeti tulajdonos gyógyszerészek érdekeit képviselő MOSZ – konzekvensen az alakulásakor (1991) megfogalmazott és 2008. évben megerősített álláspontjához – továbbiakban is határozottan képviseli a közforgalmú gyógyszertárakat működtető társaságokban a gyógyszerészi többségi tulajdon szükségességét. Továbbra is szilárd meggyőződésünk, hogy ez a gyógyszerbiztonság, a kiegyensúlyozott, szakszerű és gazdaságos betegellátás és a gyógyszerészi hivatás fejlesztésének meghatározó feltétele.

Üdvözli azt az állami kezdeményezést, amely a korábban jogszabályban rögzített, de a liberalizációs időszak során ettől ez elvtől eltérő tulajdonosi szerkezet visszaállítását, hitelkonstrukció bevezetésével kívánja segíteni.

Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a gyógyszerészi többségi tulajdon működtetésben való megteremtésében az átmeneti, vagy tartós állami tulajdonosi szerepvállalás elkerülendő. Amennyiben a jogalkotói szándék az volt, hogy a gyógyszerészek jelenleg rendkívül alacsony befektetési tőkeerejét állami eszközökkel, hiteltámogatással segítse, jogtisztává tegye, ennek más módját látjuk reálisnak.

Jelenleg a gyógyszerpiaci szegmensben a gyógyszertárak vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Miközben erőteljesen csökken jövedelmezőségi környezetük, gazdasági vállalkozásként működtetnek egészségügyi szolgáltatást. Értelemszerűen hivatás-vállalkozásként, kizárólag etikus szereplőként végeznek gazdasági tevékenységet. Meglátásunk szerint ebben a szituációban az állami beavatkozás kell, hogy biztosítson számukra az etikus működéshez szükséges reális forrásokat. Ezek elsősorban a jövedelmezőség javításának új eszköztára kialakítását célozzák, nem az állam átmeneti, vagy tartós tulajdonosi szerepvállalását.

Úgy látjuk, hogy a több mint egy évtizede aktuális árrés-korrekció jóval hatékonyabban tudná támogatni a gyógyszerészi többségi tulajdon megszerzésére irányuló kormányzati és szakmai törekvéseket, mint az előterjesztett rendkívül sok szálon futó, és egyelőre bizonytalan kimenetelű, hiteltámogatással kombinált tulajdonosváltás. Figyelemreméltó, hogy a javasolt rendszer kialakításának költségvetési kiadásai kapcsán az előterjesztés kísérletet sem tesz egy árrés-korrekció kiadással való összehasonlító elemzésre.

Meglátásunk szerint a véleményezésre megküldött, a Kormány részére az elővásárlás jogi sorrendjét és időterminusokat tartalmazó előterjesztés - annak ellenére, hogy a pályáztatás során az állam tulajdonába kerülő gyógyszertári tulajdonhányadot gyógyszerészek részére kell értékesíteni -, számos kérdést hagy nyitva a vagyonértékelés, a licit, az elbírálások és a tulajdonszerzés jogérvényes ügyletei tekintetében, amelyek megkérdőjelezik az eredeti kormányzati szándék, a tartós gyógyszerészi többségi tulajdon preferenciája érvényesítésének garanciáit.

A kiindulási árként egy minimális pályázati ajánlati árat kell meghatározni, amely az adott gyógyszertárat működtető vállalkozás tekintetében a saját tőke és az adózott eredmény megfelelő súlyozásával és korrekciós tényezőkkel számított összeg. Ugyanakkor a tervezet nem veszi figyelembe a vállalkozás egyéb külső tényezőit (változott-e és hogyan az adózott eredmény az elmúlt évek során, van- e tagi kölcsöne, tartozásai (lejárt) hitelei, a vállalkozásnak, bérelt vagy saját ingatlanban működik, OTC-RX arány, stb.) A licit beépítése pedig kifejezetten kedvezőtlen helyzetet teremt a beosztott gyógyszerészek esetleges tulajdoni rész megszerzése irányában tanúsított korábbi ambícióinak.

Tárgyalja viszont az előterjesztéssel érintett közfeladat változását, amely szerint „a közforgalmú gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságok értékesítésre kínált üzletrészei tekintetében az államnak (a törvényben megjelölt gyógyszerészeket követően) elővásárlási joga keletkezik, új közfeladat lesz az elővásárlási jog gyakorlása, majd ezt követően a tulajdonosi jogok gyakorlása".

Ugyanakkor, amennyiben a tulajdonhányadot nem elővásárlásra jogosultnak kívánják eladni, akkor a vételi szándékot az első három ranghelyen állók részére egy körben kell meghirdetni, 30 napos nyilatkozattételi határidővel. Az elővásárlási jogról való lemondásnak kell tekinteni azt is, ha a jogosult nem nyilatkozik. A nyilatkozattételi határidő eredménytelen letelte után az Kormány által kijelölt szervet kell értesíteni, így az államnak nem kell foglalkozni azon vételi ajánlatok értékelésével, amelyek tekintetében a nála előrébb álló elővásárlásra jogosult őt megelőzné.

Összességében úgy látjuk, hogy a kormányzat által is támogatott szakmai célkitűzéshez, a többségi gyógyszerészi tulajdon megszerzéséhez, a szakmai és a menedzsment jogok korrelálásához az állami beavatkozás nélkülözhetetlen. Véleményünk szerint reális, tartós, biztonságos és gazdaságos megoldást lehet elérni a gyógyszertár-működtetés rentabilitásának, több, mint évtizede halasztott javításával. Ez lehet a kulcs a gyógyszerészek gyógyszertárat működtető vállalkozásban való többségi tulajdona megszerzésének motivációjában. Számunkra ebben a folyamatban nincs helye - a törvénybe váratlanul bekerült - sem átmeneti, sem tartós állami tulajdonosi szerepvállalásnak. Egyben meggyőződésünk, hogy az általunk javasolt egylépcsős, áttekinthető módszer amellett, hogy alacsonyabb terhet jelent a költségvetés számára, hatékonyan stabilizálja a gyógyszerbiztonságot Magyarországon."