Dolgavégezetlen WHO-értekezlet

Az ENSz egészségügyi szervezetének száznegyven tagállama küldte el képviselőit novemberben Genfbe, ahol a fejlődő országokat aránytalan mértékben sújtó betegségekről, pontosabban az ezekkel kapcsolatos K+F-ről tanácskoztak. A végére azonban nem jutottak, ezért az összejövetel hat napi intenzív eszmecsere után záró megállapodás nélkül ért véget – írja a Scrip.

A WHO nemzetközi közegészség-, innováció- és szellemitulajdon munkacsoportja (IGWG) remélte, hogy elkészül „globális stratégiai és cselekvésiterv-dokumentumával", de kifutott az időből.
Bár az eszmecsere folytatását 2008 április 28-a és május 3-a köztre halasztották, a WHO közölte: „Előrelépésre került sor annak a tervnek a kidolgozásában, melynek célja, hogy a szegény populációk könnyebben jussanak gyógyszerekhez és más egészségügyi javakhoz."

Elil Renganathan, az IGWG főtitkára a Scrippel közölte: „Semmiről sem születik egyezség, amíg mindenről meg nem állapodtunk [a stratégiát és a dokumentumtervezetet illetően]". Áprilisig megjelenik a világszervezet honlapján a – konszenzus hiányában – számos ideiglenes részt tartalmazó szövegvázlat, közölte Emma Ross szóvivő. Renganathan ígéretet tett, hogy hamarosan tájékoztatni fogják az érintetteket, milyen előrelépés történt az ügyben.

Akadtak témák, amelyekben a tanácskozáson kialakulni látszott az egyetértés, ilyen volt például a K+F-igények fontossági sorrendjének felállítása, a K+F promociója, az innovatív kapacitás kiépítése és bővítése (különösen a harmadik világban), valamint a technológia-transzfer.

A továbbiakban is vizsgálják majd a kérdést, hogy vajon egy nemzetközi K+F-szerződés serkentené-e a fejlődő országok sújtó betegségek kutatását. Az elgondolást a nem-kormányszervezetek támogatják, a gyógyszeripar azonban nem tartja megfelelő megoldásnak, mondván, „meglehetősen elméleti és ideologikus természetű".

A szerződés kötelezné a tagállamokat, hogy meghatározott nagyságú forrásokat fordítsanak K+F-re, a folyamatokat pedig egy [ENSz vagy IGWG] ügynökség koordinálná. Guy Willis, a nemzetközi gyógyszeripari szövetség, az IFPMA kommunikációs igazgatója ezt a megoldást a Scripnek nyilatkozva túlságosan bürokratikusnak nevezte, állítván, hogy az állami kutatások hatásfoka rosszabb a magánszektor ugyanezen tevékenységénél. Annak az aggodalmának is hangot adott, hogy a programba befizetett pénzeket a K+F költségei helyett mellék-kiadásokra („a rezsire") fordítják majd.

Az ipar általában a nem-kormányszervezetek egyéb elgondolásait sem támogatja: ilyen például a szabadalombankok és a díjak finanszírozását szolgáló alapok létrehozása. Willis szerint a szabadalom-bankok inkább a számítástechniai/szoftveriparban hasznosak, mert egy-egy-szabadalomból nem szükségképpen lesz forgalmazható termék, a gyógyászatban azonban a patentek gyakran „monolit jellegűek", és egyébként is „erősebbek".

Az ipar a fejlődő országok K+F-szükségleteinek háromféle megközelítését pártolja:
– forgalmazással kapcsolatos előzetes kötelezettségvállalások
– az ipar ösztönzése, például ritkagyógyszer-jogszabályok meghozatalával (hasonlóképpen az EU-hoz és az USÁ-hoz)
– a regulációs vizsgálatok eredményeinek gyors transzfere.

Az Egyesült Államok kongresszusa és szenátusa jogszabályt alkotott, amely ösztönzi azokat a vállalatokat, amelyek „elhanyagolt" betegségek kezelésére szolgáló terápiákat fejlesztenek. E reguláció értelmében a Szövetségi Élelmiszer és Gyógyszerhatóság (FDA) gyorsított eljárásban dolgozza fel az engedélykérelmet, ha a beterjesztő cég gyógyszere haszonnal alkalmazható a harmadik világban. Az ipar számára az amerikai szisztémában különösen kedvező, hogy [megfelelő feltételek teljesülése mellett] a gyorsított eljárás kiterjeszthető egy-egy cég nagyobb üzleti sikert ígérő gyógyszereire is.

A genfi értekezlet eredményeiről kevés részlet látott napvilágot, a nem-kormányszervezetek azonban a Scrip szerint elégedettek a köztes eredményekkel. Michel Lotrowska, az Orvosok Határok Nélkül egyik aktivistája kijelentette: „A legbiztatóbb, hogy a kormányok rájöttek: az eddigi gyakorlat nem folytatható. Készek teljesen új módszerek kipróbálására annak érdekében, hogy az innováció gyümölcsei eljussanak azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rájuk. Ennek egyik példája, hogy eldöntötték: megbeszéléseket kezdenek egy nemzetközi egészségügyi- és biomedicina K+F szerződésről".

Az orvosszervezet biztos abban, hogy a tagállamok határozottabban támogatják a WHO-t, ha az aktívabban vesz részt a gyógyszerhezjutással kapcsolatos vitákban, és egészségpárti módon viszonyul a szellemi tulajdon problematikájához. Az ipar ellenzi hogy a WHO szellemitulajdon-ügyekben is szerepet vállaljon, mondván, ez főképpen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) terrénuma. Az Orvosok Határok nélkül hangsúlyozta: „olyan K+F-rendszerre van szükségünk, amely egyszerre teszi lehetővé a gyógyászati innovációt és az új terápiákhoz való hozzáférést".