Farmakovigilancia: miért és kinek fontos?

Társadalmi összefogást sürget hazánk vezető gyógyszergyára, a sanofi-aventis/Chinoin a farmakovigilancia jelentőségének, magyarországi helyzetének és megítélésének javításáért. A témáról Dr. Stankovics Lívia, a sanofi-aventis/Chinoin igazgatója, a Magyarországi Gyógyszertörzskönyvezők Társasága (MAGYOTT) farmakovigilancia munkacsoportjának alapító tagja írt cikket a Világgazdaság Medicina mellékletében.

Nemzetközi statisztikai adatok alapján Nyugat-Európában évente átlagosan egy millió lakosonként 200-250 gyógyszer-mellékhatást jelentenek be. Ezt azt jelenti, hogy Magyarországon évente 2-5 ezer bejelentésnek kellene beérkeznie az egészségügyi hatósághoz, az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe. Ehhez képest évente átlagosan 700-800 bejelentést regisztrálnak.

A sanofi-aventis/Chinoin kérdőíves felmérés formájában az országban elsőként gyűjtött széleskörben adatokat a hazai orvosok farmakovigilanciával kapcsolatos ismereteiről, szemléletéről és gyakorlatáról. A kutatásra 1029 orvost érintett, köztük többek között belgyógyászokat, háziorvosokat, kardiológusokat, neurológusokat, pszichiátereket, pulmonológusokat és reumatológusokat. Bár a megkérdezett orvosok döntő többségével a praxisa során már előfordult, hogy az általa javasolt, felírt gyógyszer valamilyen mellékhatást okozott a betegeinél, a jelentési hajlandóságuk azonban alacsony. Akármennyire is meglepő, az orvosok 50-80%-a még sosem jelentett be gyógyszer-mellékhatást, annak ellenére, hogy a bejelentés bizonyos esetekben kötelező. Még a legelkötelezettebbnek számító reumatológusok esetében is csak az orvosok kevesebb, mint a fele tett valaha is bejelentést.

Mivel a leggyakrabban a pszichiáterek, neurológusok és háziorvosok esetében fordul elő, hogy a beteg ismételten felkeresi kezelőorvosát, ők átlagosan hetente 1-2 olyan esettel találkoznak, melyet a szabályok szerint jelenteniük kellene. A belgyógyászok, pulmonológusok, reumatológusok ennél sokkal ritkábban, általában kéthetente, havonta találkoznak hasonló esetekkel.

Fontos kihangsúlyozni, hogy az alacsony bejelentési szám semmiképpen sem a szakmai szféra vagy az orvostársadalom hibája, a helyzet változtatása közös feladat és felelősség!

A változtatás mikéntjéről és a betegek felelősségéről lsd a teljes cikket