Honnan lesz új gyógyszerünk?

Pedig sok súlyos betegségnek még mindig nincs hatásos kezelése, és a kórokozók ellenállóképességének gyors átalakulása újabb szerek bevezetését igényelné - mutatott rá vezércikkében a világ egyik legrégibb orvosi szakfolyóirata, az angol The Lancet.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) jelentése szerint a múlt évben októberig csupán 41 új készítmény jóváhagyása történt meg. Jelenleg is dolgoznak néhány beküldött anyaggal, de valószínűtlennek vélik, hogy az új gyógyszerek száma megközelítse a tavalyelőtti esztendő adatait: 2009-ben 125 lezárt ügyiratot intézett a hivatal.

A helyzet még aggasztóbb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy több régóta várt, fontos új gyógyszer az időközben kiderült mellékhatások miatt nem kerülhetett forgalomba. Ezek közé tartozik például az ízületi betegségek panaszainak enyhítésére készült ocrelizumab, vagy több készítmény az Alzheimer-kór kezelésére.

Thomas Lönngren, az Európai Gyógyszerügynökség vezetője a közelmúltban felhívta a figyelmet arra, hogy a gyógyszeripar által évente kutatás-fejlesztésre költött 85 milliárd dollárból legalább 60 milliárd elvész a nem megfelelő molekulák kutatásával kapcsolatos kiadások miatt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyógyszeripar nem foglalkozik kellő mértékben azoknak a gyógyszereknek a fejlesztésével, amelyek a világ legfőbb egészségügyi gondjainak megoldását jelenthetnék. Példaként említette a korábbi antibiotikumokra ellenálló kórokozók elleni új szerek kifejlesztését, vagy az idegrendszeri betegségek kezelésére alkalmas gyógyszereket.

A szerkesztőségi cikk emlékeztetett arra: aligha van az iparnak olyan területe, ahol olyan hosszú időre kell hatalmas összegeket befektetni, mint a gyógyszeripar. Minden egyes engedélyezett gyógyszer esetében átlagosan egymilliárd dollárt (205 milliárd forint) költenek kutatás-fejlesztésre.

Ráadásul egy ígéretes molekulából átlagosan 10-15 év alatt lehet a gyógyításban alkalmazható gyógyszer: a laboratóriumi munkától az állatkísérleteken át az önként jelentkező, egészséges embereken elvégzett, igen alaposan megszervezett megfigyelésekig is évekre van szükség. A leghosszabb időt igénylő folytatás az első betegeken történő kezelés, amely ma általában nemzetközi együttműködéssel, azonos vizsgálati terv alapján éveken keresztül folyik. Tíz kutatott szerből kilenc nem kerül a piacra.

A cikk idézi Andrew Wittyt, a GlaxoSmithKline vezérigazgatóját, aki a The Economist brit gazdasági hetilapnak azt mondta: "A részvénytulajdonosok nem állnak készen arra, hogy több pénzt fektessenek be a kutatás-fejlesztésbe érzékelhető sikerek nélkül".

A The Lancet a probléma megoldására javasolja a szerinte fenntarthatatlan kutatás-fejlesztési modell átalakítását, rámutatva arra, hogy jelenleg túlságosan laza a gyógyszerkutatási kapcsolat az egyetemek és a gyári laboratóriumok között. Szorgalmazza, hogy a gyógyszeripari vállalatok osszák meg tapasztalataikat, hogy elkerüljék a hibák ismétlődését. Nagyvállalatok már felismerték az együttműködés fontosságát. A Merck, az Eli Lilly és a Pfizer például közös ázsiai rákkutató csoport létrehozását tervezi, amely segítené felgyorsítani a gyomor- és tüdőrák elleni új szerek kutatását a térségben. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a kormányoknak megfelelő anyagi támogatást kellene biztosítaniuk az új gyógyszerek kutatásokhoz.