Külföldi segítséggel a gyógyszerhamisítás ellen

Bár az indiai kormányzat szerint a hamisítás mértéke elenyésző az országban, független adatok szerint Kína után Indiában készül a legtöbb, nemzetközi piacokon is terjesztett hamisítvány.

A Nemzeti Hamisítás Elleni Testület (HENT) hírlevele szerint a gyógyszerhamisítás elleni küzdelmet célul kitűző, egészségügyi szakértők, egyetemek, iparági képviseletek és non-profit szervezetek hamisítás elleni koalíciójaként létrehozott Partnership for Safe Medicines (PSM) mérföldkőnek nevezte indiai irodája felállítását, amely reményei szerint mind helyi, mind nemzetközi szinten javíthat a gyógyszerhamisítás elleni küzdelem eredményességén. A szervezet közleménye szerint évtizedek óta először fordul elő, hogy az indiai egészségügyi ellátó rendszer szereplői összefognak, hogy megvédjék a betegeket a hamisítás veszélyeitől.

Szakértők szerint erre igen nagy szükség van, ugyanis míg az indiai kormány 2009-es jelentése csak alig 0,04 százalékra becsülte a minőségen aluli gyógyszerek arányát a helyi piacon, nemzetközi szakértők szerint ez az eredmény egy alapjaiban hibás kutatás eredménye, és a tényleges érték ennél jóval magasabb. A Pharmaceutical Security Institute (PSI) éves adatgyűjtése szerint például tavaly India volt a második fő forrása a hamisítványoknak. A PSI-hez bejelentett incidensek szerint India Kínát követve, Pakisztánt valamelyest megelőzve áll a listán a veszélyes készítmények származási helyeként. Kína és India az esetek 64 százalékában volt felelős a hamisítványokért.

A PSM ügyvezetője az indiai kirendeltség megnyitása kapcsán hangsúlyozta, hogy a hamis gyógyszerek terjesztése országhatároktól, nemzetiségtől, etnikumtól, társadalmi státusztól függetlenül egyformán veszélyt jelent minden emberre. A veszélyek leküzdése érdekében a PSM India öt célt fogalmazott meg működésére. Ezek a helyi egészségügyi szervekkel történő együttműködés; a fogyasztói tudatosság növelése a veszélyekre és a gyógyszerminőség fontosságára vonatkozóan; a fogyasztók és a forgalmazók tájékoztatása a veszélyes készítmények jelenlétéről és terjedéséről; a fogyasztók tájékoztatása a hamisítványok felismerhetőségéről, és arról, mit tehetnek, ha hamisítvánnyal találkoznak; végül, az egészségügyi alkalmazottak tájékoztatása a problémáról és saját fellépési lehetőségeikről.