Májrákprevenció: Bealkonyult az aflatoxinnak?

A Biospace.com biotech- és farmakológiai site nagy horderejűnek tűnő kutatási eredményről számol be: az oregoni állami egyetem (OSU) egy tudóscsoportja megállapította, hogy a klorofill és származéka, a klorofillin hatásosan akadályozza az aflatoxin felszívódását az emberi szervezetben. Ezt a méreganyagot az Aspergillus-csoport szóján, kukoricán, mogyorón és egyéb terményeken megtelepedő penészgombái állítják elő. A vegyi fegyvernek is alkalmas, primer májrákot okozó vegyületet Magyarországon 2004-ben például import paprikaszállítmányokban fedezték fel nagyobb mennyiségben.

Az élelmiszerek lehetséges (maximális) aflatoxin-szintjét számos országban szigorú előírások szabályozzák, a fejletlen és fejlődő országokban azonban – az igénytelen raktározás következtében –gyakran közvetlen károsodást okozó mennyiségben jelenik meg a készletekben.

A kutatócsoport tagjaként az OSU egy neves környezeti- és molekuláris-toxikológia professzora, George Bailey úttörő jelentőségű aflatoxin-kutatásokat folytatott a Kínai Népköztársaságban, ahol – például – megállapította, hogy akad régió, ahol minden tizedik felnőtt májrákban hal meg.

A most publikált követéses vizsgálat azonban szakmai körökben a módszer révén is feltűnést keltett: a Carole Joubert vezette team egy új, ú.n. „nulladik fázisú" megközelítést alkalmazott, amellyel önkéntes pácienseinek szervezetében kis mennyiségben is kimutatta rákkeltő anyagot – azaz az őket ért aflatoxin össz-terhelést. A teszteket az e kockázatot mérséklő klorofill étrendi hatásainak megfigyelésével kapcsolták össze. Vizsgálataik eredményeit a napokban jelentették meg a Cancer Prevention Research c. szaklapban, amely ugyanekkor közölte a Johns Hopkins Egyetem két kutatójának értékelését: Thomas Kensler és John Groopman méltatták Bailey és munkatársai módszerét, és szorgalmazták a „nulladik-fázisú" mikrodózis-vizsgálatok általánossá tételét. Szerintük „… a karcinogén-mikrodózis vizsgálatok lehetőséget teremtenek arra, hogy jobban megértsük a kémiai prevenciós eljárásokat, nagyobb szabású klinikai fejlesztésekbe fogjunk, és biztonságosan értékelhessük a prevenciós szerek biztonságosságát."

A „nulladik fázisú" vizsgálat „… mindenféle új kutatás lehetőségét teremtheti meg" nyilatkozta Carole Joubert, aki korábban Bailey munkatársa volt az egyetem Linus Pauling Intézetében. Joubert jelenleg egy, az OSU által létrehozott cég, a Life Microsystemsnek dolgozik, melynek többek közt célkitűzése, hogy oregoni természetes anyagokban rejlő klinikai lehetőségeket tárjon fel. (Orgeon klimatikus viszonyai és növényzete világszerte egyedülállóak: az északnyugati állam jelentős részét ú.n. mérsékelt égövi esőerdő borítja. A cég kutatásaiban jelentős figyelmet szentel a tiszta klorofilloknak. „A technológia nem túlságosan bonyolult" – fejtette ki Joubert – „mindössze a toxinnak az emberi szervezetre kifejtett hatását értékeljük ki új módon".

Kísérleteik során Joubert és munkatársai négy önkéntesnek szén-14 izotóppal megjelölt aflatoxin minimális dózisait adták, majd ugyanezeknek a személyek szervezetébe klorofillal vagy klorifillinnel együtt juttatták a mérget. (A klorofillről már korábban megállapították, hogy lazacokban és patkányokban csökkenti a rákkeltő vegyület biológiai hozzáférhetőségét.) Az aflatoxin hozzáférhetőségi értékeit gyorsító tömegspektrométeres vizsgálattal regisztrálták. E technika a kutatók szerint kivételesen érzékeny, és bármely (izotóppal) megjelölt vegyület igen csekély mennyiségeit képes detektálni.

A kísérletek során az aflatoxin egyébkor gyors felszívódása a klorofill- és klorofillin alkalmazása után szignifikánsan lelassult.
John Mata farmakológus, a publikáció másik szerzője szerint az efféle „nulla-fázisú" vizsgálat „…szépségét az adja, hogy a környezeti karcinogének mikrodózisainak hatását az emberi testben ultraérzékeny technológiával regisztrálják. Ezek a mérések azért lehetnek fontosak, mert majdani kísérletek jobb megtervezését teszik lehetővé – melyek viszont segíthetnek megérteni a rák kockázatának étrendi összetevőit".

„Jelen esetben az eredmények egyértelműen mutatják, hogy érdemes tovább vizsgálódni" – minősítette a munka hozadékát Mata. „Kimutattuk, hogy az aflatoxin viszonylag gyorsan felszívódik, és hogy a klorofill valamint a klorifillin kedvező hatású, mert akadályozzák a toxin véráramba-jutását. A további kutatások alkalmasak lehetnek a hatásmechanizmusok részletesebb felderítésére és az adagolási szintek pontosabb beállítására."
Joubert és Mata kísérleteket végeztek annak megállapítására, vajon alkalmazható-e hasonló technológia az emberi szervezet másféle toxin-terheléseinek követésére – például dohányosokat teszteltek, akik a cigarettafüsttel ugyancsak karcinogéneket vesznek magukhoz.

Mata, aki az OSU állatorvosi karának professzora, s aki korábban ipari kutató volt, „nulladik-fázisú" vizsgálatok új koncepcióját röviden így foglalta össze: „módszer, amely alkalmas egy-egy anyag vagy gyógyszer kinetikájának felderítésére, de amely oly csekély adagokat használ, amelyek csak csekély mértékben veszélyeztetik a kísérleti személyt".

Az OSU kutatása során az önkénteseket érő sugárterhelés megfelelt annak a mennyiségnek, amely egy légiutast egy órai repülés során ér, és egy-harmincadát kapták annak az aflatoxin-adagnak, amennyit egy mogyoróvajas szendvics a Szövetségi Élelmiszer és Gyógyszerhatóság szerint még tartalmazhat.