A gyógyszeripart sújtó extraadók és -befizetések 25-100-szor nagyobbak, mint a többieké.
"Jó lenne, ha Magyarország felismerné, hogy nem lehet potyautas az innováció finanszírozásában" - mondta Leitner György, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (IGYE) elnöke egy mai háttérbeszélgetésen. A szakember frappánsan kezdte gondolatsorát, amikor felidézte azt az 1973-as kabaréjelenetet, amiben Almási Éva és az azóta megboldogult Márkus László azon vitatkoznak, hogy vajon mit rejthet magában a 7200 forintos frissen vásárolt fotel? A feldühödött férj, amúgy a választ keresve az ülőalkalmatosságot miszlikekre szedte…
Nos, a nemzetközi gyógyszergyártó cégek szeretnék végre megértetni a lakossággal és persze a politikai döntéshozókkal, hogy bizony-bizony, termékeiknek okkal nem alacsony az ára. Mindenekelőtt azért nem, mert hatalmas, esetenként több milliárd dollárba kerül a kutatása-fejlesztése, miközben óriási kockázatot vállalnak, hogy az invesztíció nyomán egyáltalán lesz-e gyógyszer. Sajnos gyakori a kudarc, vagyis az, hogy a már bevezetés előtt álló készítményről derül ki, mégsem kerülhet forgalomba. A molekula felfedezése és a termék piacra kerülése között akár 10-20 év is eltelhet. Közben folyamatos a kutatás, a fejlesztés, a kipróbálás… Alig marad valami idő, hogy kicsinyke hasznot termeljen az új gyógyszer, s az originális státuszából máris átlép a generikusok sorába, azokkal versenyezve, akiket nem terheltek ezek a költségek.
A betegségekkel való harcban állandó megújulásra van szükség. Ennek nyomán az elmúlt 30-40 évben megtöbbszöröződött a gyógyszeripar kutatási és fejlesztési (K+F) költsége. Magyarországon ezzel együtt az új innovatív terméket sújtó extraadók és -fizetések nagysága akár a termék árának 50 százalékát is elérheti. Nálunk 2007-től folyamatosan növekszik az adó. Napjainkra a gyógyszeripart sújtó extraadók és -befizetések 25-100-szor nagyobbak (!), mint a többi ágazatot terhelő válságadók, miközben ez az egyetlen ágazat, amely ezt nem hárítja át a fogyasztókra, azaz a betegekre – mondta Leitner György. Ma már ott tartanak, hogy a vényre felírt szerek 25%-át az Országos Egészségbiztosítási Pénztár helyett a gyógyszercégek fizetik ki.
Leitner György viszont elmondta, hogy a társadalombiztosítás támogatotta készítményeknél nem a gyártók emelik az áraikat, hanem az egészségbiztosító csökkenti a támogatása mértékét. Jelenleg a társadalombiztosító által támogatott csaknem 4 000 gyógyszer közül 1 642 egy BKV-vonaljegy áránál is kevesebbe kerül! Ugyanezen gyógyszerkör 46 százaléka 1 liter benzinnél is olcsóbb, egy havi mobiltelefon-előfizetéssel összehasonlítva – a támogatott készítmények több mint 98 százaléka nem éri el a „maroktelefon" díját. Eközben pedig a teljes magyar gyógyszerpiac bevétele meg sem közelíti a legnagyobb hazai élelmiszeráruház-lánc éves forgalmát. Óriási tévedésen alapul – terhei pedig a gyógyszeripart sújtják –, hogy a gyógyszeripar "extraprofitot termelő" ágazat! Ahhoz képest, hogy mind gyakrabban húzzák meg a vészharangot, meglepő módon süket fülekre találnak. Lassan ott tartanak, hogy nem extrát, de még profitot is alig termel egy-egy gyógyszergyártó.
További gond - hangzott el -, hogy az utóbbi esztendőkben alaposan megváltoztak a gyógyszergyártókkal, -fejlesztőkkel szembeni követelmények, elvárások. Ahogy Leitner György sorolta, manapság mindenekelőtt a klinikai eredményességet kérik számon, ami persze nem abnormális. Csakhogy az kevés, ha az adott készítményt szedőnél csökken a koleszterinszint, a gyártónak azt is bizonyítania kell, hogy hatására a szívinfarktus előfordulása is visszaesett. Továbbá, egy-egy szer piacra kerülését nyomon kell kísérnie a gyártóknak és bizonyítania, hogy a gyógyszer a hozzá fűzött reményeknek megfelelően hatásos.
Ami pedig a bevezetőben olvasható potyautasságot illeti, az IGYE elnöke felidézte a gyógyszerkutatás-fejlesztésre sokat fordító országok listáját: az Egyesült Államok, Japán, Svájc, Nagy-Britannia invesztícióját, sőt Csehországot és Szlovéniát is pozitív példaként említette. Amikor Magyarországra került sor kiderült, hogy ezen a téren hazánk bizony potyautas, mert mások állják a gyógyszeripari innováció költségeit, majd mi a haszonból élvezünk.
Nálunk évek óta egyáltalán nem, vagy csak néhány kivétellel fogadott be az egészségbiztosító új szert, még azokban az országokban is forgalomba kerülnek innovatív készítmények, amelyeknek a miénknél rosszabb a gazdaság helyzete. Az IGYE elnöke mondandóját John Dalli, az Európai Unió egészségügyért és fogyasztópolitikáért felelős biztosától származó gondolattal zárta. „Egy gazdasági krízisnél különösen oda kell figyelni a társadalom egészségére, mert ha nem, a krízis könnyen egészségügyi válságba csaphat át!"
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!