Pangás a rákprevencióban

A gyógyszeripari témákkal foglalkozó Scrip vezető publicistája, Peter Charlish a lap legfrisebb számában paradox helyzetet vizsgál. Az amerikai Nemzeti Rákintézet (National Cancer Institute, NCI) előrejelzése szerint – írja – december végére az idén diagnosztizált prosztatarák-esetek száma eléri a 192280-at, a prosztatarák-halálozásoké pedig a 27360-at. A férfiak e leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegsége a tüdő- és hörgőrák után a második legjelentősebb halálozási ok; több áldozatot szed körükben, mint a vastagbélrák.

Az amerikai nőket leginkább fenyegető daganat a mellrák, a 2009-es új diagnózisok száma várhatóan 192370, a haláleseteké 40170 lesz. A tüdőrák a nők közül is több áldozatot szed (az idén körülbelül 70000-et). Az ország lakossága júliusi becslés szerint 307 millió ember.

Ezek a betegségek óriási anyagi és egyéb terheket rónak a társadalomra, nagy kérdés tehát, hogyan előzhetők meg. A válasz a tüdő- és hörgőrák esetében igen egyszerű: aki abbahagyja a dohányzást, annak jelentősen csökken az „esélye", hogy megbetegedjék. „Emellett a leszokás megtakarítást is jelent" – mutat rá a az elemző.

A prosztata- és mellrák esetében a helyzet kissé bonyolultabb, mivel bekövetkezésük valószínűségét egyetlen életmód-változtatással (amilyen a tüdőráknál a dohányzás elhagyása) nem lehetséges igazoltan csökkenteni. Jó hír viszont, hogy vannak klinikai gyakorlatban bevált gyógyszerek, amelyek megelőző hatásúak lehetnek, ráadásul viszonylag olcsók is.

Ami a prosztatarákot illeti, néhány éve az NCI prosztatarák-megelőzési kísérlete megmutatta, hogy az antiandrogén hatású finasteride akár mintegy negyedével is csökkentheti e férfibetegség gyakoriságát. Egy másik generikus férfihormon-antagonistát, a dutasteride-ot ugyancsak hatásosnak találtak. A generikus finasteride napi adagja két dollárba kerül, a dutasteride-é valamivel többe.

A mellrákkal kapcsolatban az NCI már több, mint tíz éve megálllapította, hogy öt évi, tamoxifenes prevenció hatására csökkent az invazív mellrák-megbetegedések száma azoknak a nőknek a körében, akiknél korábban nem állapítottak meg mellrákot, de akik e szempontból rizikócsoportba tartoztak. (A tamoxifen az ösztrogén ellenében hat.)

„A tanulság egyértelmű" – jelenti ki Charlish –, „jelentős számú prosztata- és mellrák-megbetegedés előzhető meg olcsó generikumok alkalmazásával". (Az olcsó természetesen amerikai dimenziók szerint értendő – a ford.) Valamilyen oknál fogva azonban ez mégsem történik meg, s ez, amióta a New York Times is cikezett róla, országos probléma rangjára emelkedett.

Az egyik ok lehet, véli a Scip kolumnistája, hogy az ipar szereplőinek nem sok kedve van „futtatni" a lejárt szabadalmú hatóanyagok generikumait (felmérni jelentőségüket, engedélyeztetni, bevezetni, forgalmazni őket), ami teljességgel érthető is volna, hiszen ha az új termék számára semmilyen szellemitulajdon-oltalmat nem lehetséges biztosítani – minek is törnék hát magukat? A fentebb említett vizsgálatokat viszont nem az ipar fizette, azaz effélék költségei már eleve nem terhelnék – a gyártók ennek ellenére nem élnek a lehetőséggel.

Ennek persze, jegyzi meg Charlish, oka lehet az is, hogy tudják: a páciensek félnek ezeknek az anyagoknak a mellékhatásaitól. Az antiandrogének impotenciát okozhatnak, az antiösztrogének menpoauza-szerű tüneteket. Ezek a meléhatások azonban – így a szerző – az esetek többségében átmenetiek, ráadásul a mellrák veszélyének kitett nők olykor jóval drasztikusabb beavatkozásokra – például kétoldali emlő-eltávolításra – számíthatnak. A mellékhatások ráadásul nem is mindig kellemetlenek: a finasteride-t alkalmazzák a férfias kopaszodás ellen, azok tehát, akik szedik, egyszerre veszik elejét a hajvesztésnek és a prosztataráknak.
Még figyelemreméltóbb tény, hogy egyesek a megelőző gyógyszerek szedése helyett szívesen hagyatkoznak olyan „prevenciós" eljárásokra, amelyek klinikai kísérletek során tökéletesen hatástalannak bizonyultak.

Úgy hírlik, sokan hisznek az E-vitaminban vagy a bio-tékákban kapható ásványi táplálék-kiegészítőkben. Az E-vitaminnak és a szelénnek az szerzett népszerűséget, hogy esetleg csakugyan szerepük lehet a prosztatarák megelőzésében. Mi több, egyes anyagokat azzal reklámoznak, hogy „egészségesek a prosztata számára", így csökkentik a prosztata-rendellenességek és a –rák kilakulásnak kockázatát.

2008-ban az NCI egyik vizsgálatát leállították, mert menet közben nyilvánvalóvá vált, hogy az E-vitamin és a szelén sem együtt, sem külön-külön nem fejtenek ki efféle hatást. (A kísérletet úgy tervezték meg, hogy 25 százalékos kockázatcsökkenést igazoljon.)
A megoldás a szerző szerint a felvilágosítás, a tudományos bizonyítékoknak az egészségügy és -ipar döntéshozói elé tárása lehet, úgy tűnik azonban nem sok efféle erőfeszítés történik. Ez különösen azért meglepő, mert a vizsgálatokat közpénzből fianszírozták. A mostani nehéz időkben a tájékoztatás könnyen válik a megszorítások áldozatává, ez azonban gazdasági szempontból hibás megközelítés. „Hiszen" – hangzik a Scrip szerzőjének zárótétele – egy uncia megelőzés többet ér egy font terápiánál".