Sokkos állapotba kerültek a gyógyszerpiaci szereplők, de a betegek sem ússzák meg.
Téves helyzetértékelésen alapul a gyógyszerkassza radikális visszavágása, amelynek hátterében fiskális mozgatórugók, gyors megtakarítási kényszer áll, fogalmazott Dankó Dávid, a Corvinus Egyetem kutatója az „Érdekellentétek és a párbeszéd szükségessége a gyógyszerpiacon" címmel, a Medical Tribune által szervezett múlt heti konferencián.
A szakértő szerint a koncepció és elemzés nélkül készült intézkedési terv – egy része idén életbe lépett, illetve a Széll Kálmán Tervben szerepel – sokkoló hatással volt a gyógyszerpiacai szereplőkre, és a betegek számára is hátrányos következményekkel jár, hiszen elképzelhetetlen a betegterhek növekedése nélkül a megvalósítás.
Túl komplex az intézkedési csomag, állította Dankó Dávid, mondván, mindennek egyszerre nekimentek: a világon összesen mintegy hetven támogatáspolitikai eszközt használnak, nálunk ebből legalább harminc él, így hazánkban már oly bonyolultabbá válik a rendszer, hogy egyik intézkedés kiolthatja a másik hatását.
Mint ismeretes, a Széll Kálmán Tervben az idei 343,5 milliárdos gyógyszerkiadást két év alatt 120 milliárd forinttal csökkenteni akarják. Idén több mint 40 milliárd forintra tervezték a gyártók által befizetett összeget (ezt a gyártók már teljesítették is, igaz, a gyógyszertámogatás kiáramlása is magasabb az előirányzottnál). Tehát ez évben az E. Alapból 300, 2012-ben 217, 2013-14-ben pedig csak 217 milliárd forintot kíván az állam a gyógyszertámogatásra költeni. Érdekes adat ehhez, hogy a betegek a támogatáson túl 234 milliárd forintot költenek gyógyszerekre az OEP szerint.
Amikor arról hallunk egy-egy gyógyszer befogadása kapcsán, hogy a költségvetési lehetőség függvénye, akkor egészen pontosan arra kell gondolnunk, hogy az új gyógyszerek befogadását a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hagyja jóvá – mint ahogy erre éppen a daganatos betegek áttöréses fájdalomcsillapítójának támogatási engedélyezésekor fény derült.
Ez az eset is megmutatja a nagyobb döntési összefüggéseket: Dankó Dávid az OEP-re osztotta az „empatikus rendőr", míg az NGM-re a „rossz rendőr" szerepét, ugyanakkor a Nefmi (egészségügyi szakállamtitkárság) a „tudós" ebben a háromszögben.
A gyógyszergyárak rossz taktikázása (egyéni akciók), a közöttük lévő bizalomhiány a megosztásukat segíti Dankó szerint, aki szemléletes példával illusztrálta, miként adnak egymás ellenében tanácsot a döntéselőkészítőknek, döntéshozóknak, akik aztán alkalmazzák is velük szemben ezeket a javaslatokat. A kutató szerint a reális mértékű hatékonyságnövelést el kell fogadniuk az iparági szereplőknek, és rövid terjedelmű, középszintű javaslatot kell megfogalmazniuk, félretéve egyéni érdekeiket.
Az innováció potyautasa
Egy szakértő fogalmazhat így, ám egy iparági szereplő nem, vette át a szót Hodász István, az Egis vezérigazgatója, aki az Unióban felállított 1000-es innovációs vállalati listáról is beszélt. A tagállamok legkiemelkedőbb vállalatai között csupán tizenegy közép-kelet-európai cég van, ezek többsége gyógyszergyártással foglalkozik. Ezen vállalatok ötven százalékát hazánk adja, köztük van a Richter és az Egis.
A gyógyszergyárak k+f tevékenysége éves szinten hatvanmilliárd forint és ugyanennyi a beruházásuk is a gyógyszeripar területén. Az már csak érdekes egybeesés lehet, hogy éppen ekkora összeget vesz el a Széll Kálmán Terv, de mindenesetre rossz üzenete van. A k+f tevékenység a különadóból történő leírási lehetőségét felére csökkentették, 2011 után pedig eltörölték azzal, hogy három minisztérium dolgozza ki az új rendszert szeptember végéig. Nem látták a koncepciót, pedig vészesen közeleg szeptember vége, jegyezte meg a vezérigazgató.
Érdemes-e (lehetséges-e) hozzáadott értéket teremtenie a gyógyszeriparnak Magyarországon, tette fel a kérdést Hodász István, aki nem titkolta: tény, hogy nehéz megmozdítani a gyógyszeripari struktúrát, de ha elindul a változás, akkor nehéz visszafordítani.
Szintén foglalkozott az innováció kérdéskörével Leitner György, a GSK ügyvezető igazgatója, aki szerint Magyarország potyautas az innovációban, azaz mint ország nem fizeti meg a gyógyszerkutatást és orvostechnológiát. Ennek súlyos következményei mellett arra figyelmeztetett, hogy tele van mítosszal a gyógyszerpiac, például ilyen mítosz, hogy nagy gyógyszerfogyasztó a nemzet. Ha az egészségügyi kiadásokat nézzük, - amire jóval kevesebbet költ az állam már országokhoz képest -, akkor valóban magasabb lehet a költés aránya, ám összkiadás szintjén elmaradunk az uniós átlagtól.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!