Új negatív csúcsot döntött a magyar egészségügy

Először esett be a GDP 7 százaléka alá az egészségügyre fordított kiadás a KSH adatai szerint. A 6,9 százalékból is mindössze 4,8 százalékot áll az állam, a többit a betegek fizetik. Fekvőbetegként 10 forintból egyet, járóbetegként négyet, a patikákban pedig hatot a biztosítottak állnak – legtöbbször készpénzben - írta a válaszonline.hu. Átfogó elemzésében a lap négy kérdés megválaszolásával írja le a helyzetet: 1. Miért kell hónapokat, éveket várni egy egészségügyi beavatkozásra, ha a kórházi ágyak 34 százalékán senki sem fekszik? 2. Miért érzik úgy a betegek, hogy egyre kevesebb jut rájuk, ha közben a hírekből folyton azt hallják: dől a pénz az egészségügybe? 3. Hogyan nőhettek jelentősen a bérek, ha közben a gyógyítás GDP-részesedése csökken? 4. Hogyan lehet erős az állami egészségügy, ha gyengék a vezetői?

A Központi Statisztikai Hivatal minden évben közli, mennyit költ a magyar állam és mennyit az állampolgárai az egészségügy finanszírozására. Ez az igazság pillanata, nincs púder a számokon. A legfrissebb adatok 2017-esek, idén július 31-én jelentek meg.

Az ötéves mélypont (vagy más nézőpontból a csúcspont) 2014-ben volt, akkor a magánkiadások aránya elérte a 47 százalékot: csaknem fele-fele arányban osztozott az állam és a beteg a kiadásokon. Azóta valamelyest erősödött a közfinanszírozás. Mindez azért meglepő, mert 2017-re a magánszektor vezető szereplői 20 százalék feletti mértékben tudták növelni a bevételeiket, várható volt, hogy a fizetős egészségügy egésze is bővül. Nem így lett. A KSH-adat ismeretében valószínűsíthető, hogy a nagyok a kicsik kárára nőttek, csökkenhetett a lakásrendelők versenyképessége. Az egészségügy harmadik kiemelkedően fontos területén, a gyógyszer-finanszírozásban az állam immár tartósan kisebbségben van: 2017-ben is a betegek állták a kiadások 52 százalékát. A négy kérdés és a válaszok a teljes cikkben