Válság – gyógyszeripari valóság

A stabilizáció, a konvergencia-program sikeres végrehajtása természetesen a hazai gyógyszeriparnak is érdeke, szögezi le dr. Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) igazgatója az Egészségügyi Gazdasági Szemle 2011/6. számában. Az egészségügy szereplőinek terhei szükségszerűen növekednek, legyen szó a gyártókról, forgalmazókról, patikákról, kórházakról és az ellátás fő szereplőiről, a betegekről.

A szerző foglalkozik a kutatások jelentőségével, mely szerint a gyógyszeripar kevés alapanyagból, jelentős szellemi tőkét, innovációt és szaktudást igénylő munkával nagy hozzáadott értékű termékeket állít elő. A magas hozzáadott értéket teremtő iparágak versenyképességének biztosítása pedig alapvető jelentőséggel bír egy ország GDP-termelő képességének és gazdasági növekedésének szempontjából. Ugyanakkor jelzi, hogy a korábbi rendszerhez képest komoly visszalépést eredményezett, kedvezőtlen folyamatokat indított el az új szabályozási környezet a K+F tekintetében.

A gyártói nyilatkozat nem azonos az ellátási kötelezettséggel

A vaklicittel kapcsolatos aggályai mellett a gyártói nyilatkozattal is foglalkozik, amely a nyári szabályozás másik új eleme. Ennek lényege, hogy a preferált ársávba került gyártó/forgalmazó nyilatkozik arról, hogy biztosítani fogja a folyamatos betegellátást gyógyszereivel. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó arra a problémára próbált megoldást keresni, hogy már 1%-os piaci részesedéssel is be lehet kerülni a preferált ársávba, ugyanakkor nem lehet előre tudni, hogy mennyien maradnak benn a vaklicit végén. Így előfordulhat, hogy a korábban 1%-os piaci részesedéssel bíró terméknek a licit után a piac lényegesen nagyobb, sőt, ha egyedül nyer a versenyben vakon indulók közül, akár 100%-át is le kellene fednie. A szerző szerint a nyilatkozat a piaci igények ellátásáról, mint a betegellátás folyamatosságát biztosítani kívánó intézkedés, álságos, több okból is.

A nyilatkozó a nyilatkozat megtételekor még nem látja, hogy bekerülése esetén a piac mekkora részét kell majd lefednie, magyarán a vaklicitben tett ajánlata mellett ráadásul „vaknyilatkozatot" is tesz. A jogalkotó úgy kényszeríti erre a gyártót, forgalmazót, hogy nincs tekintettel arra, hogy még a legnagyobb gyártóknál is kb. hat hónapot vesz igénybe a gyártástervezés–beszerzés–logisztika–termelés-ciklus lefutása, vagyis legalább ennyi időre van szükség, mire a betegek ellátásához megfelelő mennyiségű termék rendelkezésre áll. Ez a másik nagy buktatója a „vaknyilatkozat" tételére kötelezésnek. Természetesen a legnagyobb gond az, hogy ez a nyilatkozat önmagában nyilvánvalóan képtelen megvédeni a rendszert attól, hogy a betegek ellátatlanul maradjanak.

Az ellátási kötelezettség ez idáig az ellátórendszer minden résztvevőjét felelősségteljes tervezésre kötelezte, a gyártókat, forgalmazókat, nagykereskedőket és patikákat egyaránt. A vaklicit rendszere és az általa megoldásként kínált nyilatkozattételi kötelezettség azonban az eddigi legnagyobb lyukat törte ezen a rendszeren.

Ha a beteg a patikában azzal szembesül, hogy nincs, vagy nem elfogadható áron juthat csak gyógyszerhez, visszamehet az orvoshoz. Ott együtt, a beteg terápiás szükségletének és pénztárcájának függvényében választhatják ki a megfelelő terápiát. Ha az adott szer nem kapható ellátási gondok miatt, kereshetnek ismét egy másikat. Az ellátatlanság, mint következmény azért is kerül nyomatékosításra, mert a közgyógyellátásra jogosult betegeknek a hatóanyag fix csoportos termékek közül csak és kizárólag a preferált ársávú termékek írhatók fel. A közgyógyellátott betegnél tehát a preferált gyógyszerkörből nem lehet kilépni. (Erről a problémáról a Weborvos is beszámolt az Ideges betegek, népnevelő patikusok című cikkében – a szerk.) Ha nem sikerül abban a csoportban megfelelő, a patikában kapható gyógyszert találni, meg kell várni, amíg az OEP észleli és megállapítja az ellátatlanságot, majd hatósági aktussal a preferált sávba helyez egy másik gyógyszert, megállapítja az árát és a támogatását. Addig a közgyógyellátott beteg várakozik.

A nyilatkozattétellel összefüggő, a fentieket okozó anomáliákat dr. Ilku Lívia szerint úgy lehetne megszüntetni, hogy a gyártónak, forgalmazónak akkor kelljen nyilatkoznia, amikor már tudja, hogy egyáltalán miről nyilatkozik, azaz a piac milyen szeletét kell ellátnia. Ésszerű, egyszerű dolgok ezek.

Nyomott árak, kevesebb gyógyszer

A gyógyszerár-támogatási változások kapcsán a generikumok most már jóval alacsonyabb áron kerülhetnek forgalomba. Emiatt kevesebb gyógyszer jelenik majd meg a piacon, mert az ilyen mértékű árspirált a cégek egy része nem bírja elviselni. Az árspirál azért is gondot jelent, mert a hazai árcsökkentés kihat az exportra, mivel maga után vonja az árcsökkentés kényszerű tendenciáját az exportpiacokon is. Ne felejtsük el, hogy a nagy hazai gyártók alapvetően exportorientáltak, jelentős mértékben járulnak hozzá az export-import szaldó javításához. Már 10% árcsökkentés is minimum 320 millió dollár exportkiesést jelent a hazai gyógyszeripar kelet-európai + orosz + egyéb FÁK-országi piacokra irányuló exportjából. Szomorú, hogy úgy veszítheti el gyógyszerexportjának meghatározott értékét Magyarország, hogy egyéb okból az exportpiacokon nem kellene árat csökkentenie.

Az ilyen negatív irányú folyamatok sohasem elszigetelt jelenségként mutatkoznak, ugyanis ha csökken a magyarországi államháztartás export árbevétele, csökken adó- és járulékbevétele is, csökken továbbá a foglalkoztatás (stratégiai exportpiacok tekintetében a termelés kivitele az országból előtérbe kerül). Szomorú ez azért is, mert bár vannak jogszabályban megjelenő, legális eszközök a támogatási rendszerben, mint például a támogatásvolumen-szerződések, melyek magyarországi árcsökkentés nélkül biztosítják a kassza betarthatóságát, ez a jogintézmény jelenleg csak az originális termékeknél létezik, generikus termékeknél hasonló eszköz nem áll rendelkezésre. Ennek megteremtést szorgalmazza a MAGYOSZ.

A gyógyszergyártók válasza

A hazai gyógyszeripari cégek a megszorításokra megszorításokkal válaszolnak, termékkivonás, létszámleépítés, de minimum létszámstop. Ezek semmiképpen sem a gazdasági fellendülés indikátorai. Kérdés tehát jelen esetben is, hogy vajon egyensúlyban vannak-e a 2011-es intézkedések eredményei a megálmodott célokkal? A válság miatti teherviselés kényszere nem billenti-e félre a mérleg másik oldalát, nem kockáztatja-e az ösztönzését a hazai beruházásoknak, K+F-tevékenységnek, a versenyképesség támogatásának, a foglalkoztatottságnak, az exportnak és így a hazai költségvetés gyarapításának? Vajon csak a különböző megoldások summája tűnik nagyon negatívnak és közben a cél nemes, egyértelmű, vagy a cél alakult át időközben? – teszi fel a kérdést a MAGYOSZ igazgatója, hozzátéve: ne feledjük, hogy a gyógyszertámogatást az adófizetők pénzéből a központi költségvetésen keresztül a betegek, a gyógyszert kiváltók kapják.

A gyógyszertámogatásra kifizetett pénz tehát a rászoruló betegeknek jut közvetlenül és nem a gyógyszergyáraknak. A gyógyszeripart sújtó, a támogatást csökkentő intézkedések és adók betegteher-növekedéssel, termékkivonással, ellátási problémákkal jár(hat)nak, azaz végső soron mindig a beteg szenvedi el az eredetileg nem neki címzett megszorításokat.

A teljes cikk az Egészségügyi Gazdasági Szemlében olvasható.