10 százalék alatt a külföldre vágyó fogorvostanhallgatók aránya

Lexikális tudás helyett gyakorlati tapasztalat: rohamléptekkel alakítja át a digitalizáció a fogászati ellátást. Milyen lehetőségeket rejt a szakma 10 éves távlatban és hogy áll most a legmodernebb technológiák adaptációja a gyakorlatban a fogorvosok új generációja szerint?

„Míg a fogorvosképzés régen inkább elméleti fókuszú volt, ma már a gyakorlatra terelődik át a hangsúly. Az oktatás egyértelműen digitális irányba halad, a Semmelweis Egyetemen már most is a képzés része egy fogbetét elkészítése digitális, CAD/CAM technológiával, a következő 10 évben pedig további drasztikus változás várható. Az új technológiák alkalmazása előbb-utóbb szükségessé teszi egy digitális fogászati tantárgy beépítését a fogorvosképzésbe, ám ez nem helyettesítheti az anatómia vagy élettani előadásokon megszerezhető elméleti hátteret” – fogalmazott Pap Dávid, a Magyar Fogorvostanhallgatók Egyesületének elnöke a Fogászati Trendelő podcast legújabb epizódjában.

Megállíthatatlan az a technikai forradalom, ami az elmúlt években 3D nyomtatással készült modellek és protézisek sorának létrehozását tette lehetővé. A digitalizáció előretörése a fogorvoslás területén már az egyetemi képzésben megmutatkozik: míg egy-két évtizede a fogorvostanhallgatók viaszból faragtak fogakat a gyakorláshoz, vagy a preventív fogászati képzésen szappanból kellett a felső metszőt kifaragni, a jövő egyértelműen a digitális tervezésé, a 3D nyomtatásé és a modern szkennereké.

Nem minden fiatal fogorvos vágyik külföldre

A podcastadás érinti a frissen végzett fogorvosok külföldre vándorlását, a magánszféra és az állami ellátás viszonyát. Pap Dávid szerint 10 százalék alatt van a külföldi munkavállalás aránya a végzős hallgatók között, és idehaza is pozitív trendek figyelhetők meg.