A munkatársak ars poeticája, hogy nemcsak a betegek külső bajait gyógyítják, de a lélek ápolására is hangsúlyt fektetnek.
Az urológia védőszentjét, Szent Libóriuszt ábrázoló szobrot avattak fel az Urológiai Klinika aulájában, a klinika 100 éves évfordulója alkalmából. Az eseményen beszédet mondott dr. Merkely Béla rektor, dr. Nyirády Péter igazgató és dr. Pákozdi Imre lelkész, aki ezt követően felszentelte Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását.
„Nem ilyen jubileumra készültünk, de a Semmelweis Egyetem ebben a különleges helyzetben is méltó volt elődjeihez és a névadó Semmelweis Ignáchoz” – kezdte beszédét dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora az egyetem Urológiai Klinikájának aulájában, ahol az intézmény száz éves évfordulója alkalmából felavatták az urológia védőszentjét, Szent Libóriuszt ábrázoló szobrot.
Dr. Merkely Béla elmondta, a Semmelweis Egyetem nem lenne 250 éves, nemzetközi hírű egyetem olyan intézmények nélkül, mint az Urológiai Klinika. A rektor beszédében felidézte a klinikának és jogelődjeinek történetét, valamint a szakterület hazai úttörőit is, köztük Illyés Gézát, a tanszék első vezetőjét – az ő születésének 150. évfordulója szintén erre az évre esik. A Semmelweis Egyetem és jogelődje, valamint annak oktatói fontos szerepet játszottak abban, hogy az urológia a sebészetről leválva önálló szakterületté vált, az itt folyó munka később is nemzetközi szinten elismertnek számított. „Az 1922 óta megőrzött vendégkönyv szerint 1938-ig, vagyis a II. világháború előtti utolsó békeévig 106 amerikai urológus és sebész, valamint több mint száz más országból érkezett szakorvos látogatott a klinikára annak tevékenységét tanulmányozni” – mondta el dr. Merkely Béla.
Dr. Nyirády Péter igazgató beszédében kiemelte: a klinika történetéhez híven a jelenlegi munkatársak ars poeticája is az, hogy nemcsak a betegek külső bajait gyógyítják és kezelik, de a lélek ápolására is hangsúlyt fektetnek. Az igazgató felidézte Szent Libóriusznak, az urológia védőszentjének alakját és hitvallását. „A test és a lélek összefonása, a gyógyítás és ápolás lelkisége vezetett bennünket arra, hogy a centenáriumra szobrot emeljünk, ami minden hozzánk belépőt emlékeztethet és lelkiekben is segíthet elsősorban a gyógyulásban, de sokszor a hittel és méltósággal viselt betegségben és szenvedésben is” – fogalmazott.
Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész nemcsak Szent Libóriusz történelmi alakjáról osztott meg részleteket a jelenlévőkkel, de beszélt a szoborállítás gesztusának jelentőségéről is. „Ma annak lehetünk tanúi, hogy egy orvosi ágazat fontosnak tartja a természetfölöttivel való kapcsolatát. Amit itt a földön orvosi műszereinkkel, gyógymódjainkkal, orvosságainkkal teszünk, az hasznos és szükséges. Ám a gyógyulás mindig Isten ajándéka, aminek mi csak az eszközei lehetünk” – emlékeztetett, majd megáldotta a szobrot.
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem