A használt pacemakerek beültetéséről

Évente egy-kétmillió szívbetegnek volna szüksége pacemaker beültetésére, de ez sok országban a magas költségek miatt lehetetlen: az Egyesült Államokban éppen ezért klinikai próbával egybekötött mozgalmat szerveznek, hogy a pacemakerrel élő emberek halála után a még évekig működőképes készüléket eljuttassák az arra rászoruló betegeknek távoli országokba.

Az amerikai pacemakerek legolcsóbb változatai ötezer dollárba kerülnek, amely lényegesen meghaladja a munkából élők egész esztendei jövedelmét a világ számos országában. Nagyon sokan kerülnek várólistára, amíg valamilyen adománynak köszönhetően megkaphatják az életet jelentő pacemakert.

Payman Zamani és munkatársai egy egyesült államokbeli egyetemen gondos nyilvántartást vezettek az ott meghalt szívbetegekről, akiknek a mellkasában pacemaker működött. Azt is megvizsgálták, hogy a műszer parányi akkumulátora még mennyi ideig biztosította volna a működőképességet.

Az elhunyt betegek mellkasából kiemelt készülékek között számos olyan akadt, amely még legalább négy esztendeig megbízhatóan védte volna viselőjét a végzetes szívritmuszavartól. A munkacsoport végigjárta a jogi lépéseket, amelyekre szükség volt ahhoz, hogy a hozzátartozók engedélyével az elhamvasztás előtt kiemelhessék a műszert.

Voltak betegek, akik a végrendeletükben eleve megírták, hogy haláluk esetén a testükben lévő pacemakert olyan betegtársra hagyják, akinek szüksége van az eszköz beoperálására.

Az illetékes amerikai hivatal, amely a gyógyszerek és orvosi műszerek engedélyezésével foglalkozik (FDA), egyelőre csak egyszeri alkalmazást tesz lehetővé a pacemakerek esetében. A mostani vizsgálat alapján azonban mérlegeli a készülék kiadását más országbeli betegek számára, ha a szállítás feltételeit megteremtik.

A két legnagyobb pacemakert gyártó cég közölte, hogy a maga részéről nem támogatja a második használat lehetőségét. Arra hivatkoztak, hogy évente sok új műszert adományoznak a rászoruló betegeknek a szegény országokban.