A kialakult vakság közel fele megelőzhető lenne

Csaknem 33 ezer vak ember él az országban, az esetek többségében az időskori makuladegeneráció és egyéb látóhártya-betegségek, a szürkehályog, a zöldhályog és a cukorbetegség áll a háttérben – egyebek mellett ez derül ki a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának kutatócsoportja által készített országos felmérés előzetes eredményeiből. A több mint 3500 fő bevonásával végzett reprezentatív vizsgálat szerint 218 ezer ötvenéves vagy annál idősebb látássérült él az országban, ez a szám pedig jóval magasabb, mint amennyit a korábbi felmérések mutattak.

Az 50 éves vagy idősebb emberek csaknem egy százaléka szenved vakságban, fél százalékuknak volt súlyos, körülbelül 5 százalékuknak közepes, hozzávetőleg 7 százalékuknak pedig enyhe látássérülése – derült ki a tavaly áprilisban indult három hónapos vizsgálatból, amely részeként összesen 3 ezer 523, az említett korosztályba tartozó emberen végeztek a lakhelyén ingyenes szemészeti ellenőrzést, vércukorszintmérést és kérdőíves felmérést. Mivel a résztvevőket véletlenszerűen választották ki az 50 év felettiek közül, ezért az eredmények reprezentatívak, azaz országos érvényességű következtetések levonására is lehetőséget nyújtanak. Dr. Németh János egyetemi tanár, a kutatás vezetője azt mondja, hogy a vakságot az esetek 45,5 százalékában megfelelő szűrésekkel és vizsgálatokkal meg lehetne előzni. Ehhez szerinte országos szemészeti szűrővizsgálatok bevezetése és folyamatos működtetése lenne szükséges.

A résztvevők csaknem ötöde volt cukorbeteg. Nekik évenkénti szemészeti szűrésre lenne szükségük, ezzel szemben több mint a negyedük (27,4%) számolt be arról, hogy vagy egyáltalán nem, vagy a javasoltnál ritkábban jár ilyen vizsgálatra (26,9%).

Vidéken és a kórházaktól távol eső településeken a legrosszabb a helyzet. A cukorbetegség miatti vakság megelőzésére a nemzetközileg is bevált legjobb és hatékony megoldás a telemedicinális szemfenéki szűrőhálózat országos kiépítése és működtetése lenne – mondja Dr. Németh János egyetemi tanár hangsúlyozva, hogy ennek révén a veszélyeztetett cukorbetegek időben kerülhetnének kezelésre, és ezáltal elkerülhetnék a látásromlás kialakulását.

A szűrővizsgálat során párhuzamosan két vizsgálócsoport járta az országot, hogy 105 körzetben, körzetenként 35 ötven éves vagy annál idősebb lakosnál elvégezze a felmérést. A vizsgálócsoportokat szemészek, asszisztensek, nővérek, helyi segítők és sofőrök alkották. A szemészeti vizsgálatok között szerepelt a látóélesség vizsgálata, a szemlencse és rossz látás esetén a szemfenék vizsgálata, valamint cukorbetegség gyanúja esetén a szemfenék vizsgálata a szembogár tágítása után. Mindenkiről kitöltöttek egy adatlapot is, amelyen vakság vagy látásromlás esetén az okokat is rögzítették. Szemészeti eltérés esetén pedig a beteget a legközelebbi szemészeti rendelőbe/kórházba irányították.