A kóros gyűjtögetők agya másképp működik

A kóros gyűjtögetők, akik nem képesek megválni semmitől, sajnálják eldobni a másnak teljesen haszontalan dolgokat is, sokszor nem látják be, hogy problémájuk van. Amerikai kutatók agyi szkenneléssel most megmutatták, hogy ezeknek az embereknek valóban eltér az agyműködésük a szokásostól.

Funkcionális mágneses rezonanciás vizsgálatokból (fMRI) kiderült, hogy a kóros gyűjtögetők agyának bizonyos területein abnormális az aktivitás mértéke, amikor dönteniük kell arról, hogy valamit megtartsanak, vagy inkább eldobjanak. Az abnormális agyi aktivitás azokon a területeken jelentkezett, amelyek a bizonytalan körülmények közötti döntéshozatalban, a kockázatértékelésben és az érzelmi lehetőségek kiválasztásában vesznek részt.

"A kóros gyűjtögetés a döntéshozatali folyamat zavara lehet, amely az agyi aktivitás mintázatában látható" - összegezte David Tolin kutatásvezető, a hartfordi Institute of Living szorongásos zavarokkal foglalkozó központjának igazgatója. Bármily meglepően hangzik, a szemetet, hulladékot otthonaikban felhalmozó emberek valójában a tökéletességre törekszenek, amikor attól tartanak, hogy rossz döntést hoznak valaminek a kidobásával.

Tolin és kutatócsoportja arra keresett választ, hogy a kóros gyűjtögetők agyműködése eltér-e, és ha igen, mennyiben tér el másfajta kényszeres zavarban szenvedők, illetve egészséges emberek agyműködésétől. Funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel 43 kóros gyűjtögetésben szenvedő ember agyi aktivitását követték nyomon, miközben ők különböző levelek és újságok eldobásáról vagy megtartásáról döntöttek. Összehasonlításként 33 egészséges felnőttel, valamint 31 más jellegű kényszeres zavarral küzdő emberrel is elvégezték a vizsgálatot.

Az agykéreg szigetszerű területe, az insula és az elülső cinguláris kéreg elnevezésű terület együttesen alkotja azt a hálózatot, amely segít az embernek annak eldöntésében, hogy a dolgok mennyire odavalóak és fontosak. "Ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk, meghatározott mértékű aktivitásra van szükségünk ebben a hálózatban. Ha túl kicsi (az aktivitás), akkor nem figyelünk rá, alulstimuláltak vagyunk, ha túl nagy, akkor túlterhel, elborít bennünket" - magyarázta Tolin a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak.

A vizsgálat eredménye szerint éppen ez utóbbi történik a kóros gyűjtögetőknél: oda se figyelnek a felhalmozott hulladékra, amikor azonban olyan döntéssel találkoznak, amely fontos lehet számukra, túlserkentetté válnak ezek az agyterületek. A túlterhelés olyan mértékű lehet, hogy egyáltalán nem képesek döntést hozni, mert az túlságosan fájdalmas számukra, így a szemét tovább gyűlik lakásukban.