A magyar lakosság túlzott stressznek van kitéve, ami a daganatos megbetegedések egyik elsődleges forrása.
Egy friss kutatás szerint a magyarok több mint fele fél attól, hogy daganatos betegsége lesz, mégis csak minden ötödik megkérdezett tesz meg minden tőle telhetőt a megelőzés érdekében. Az eredmények alapján a magyar lakosság túlzott stressznek van kitéve, ami a daganatos megbetegedések egyik elsődleges forrása. A passzív dohányzók nem járnak tüdőszűrésre, az aktív dohányzók pedig nem akarnak leszokni, ami magyarázhatja a tüdőrákos megbetegedések számának növekedését.
Országos, reprezentatív kutatás vizsgálta a magyar lakosság rákmegelőzéssel kapcsolatos szokásait, szűrési hajlandóságát és életmódját. Az Affidea Magyarország megbízásából készült felmérés lesújtó képet ad a magyarok rákprevenciós attitűdjéről és részben magyarázza, hogy miért vagyunk világelsők számos daganatos megbetegedésben.
A magyarok félnek a daganatos betegségektől, mégsem tesznek ellene semmit
A válaszadók több mint felének (58 százalék) családjában van vagy volt rákbetegséggel élő családtag, és majdnem ugyanilyen arányban tartanak a megkérdezettek attól, hogy ők is áldozatul eshetnek a betegségnek. A nők, az 50-59 éves korosztály, illetve a diplomások jobban aggódnak a kérdést illetően, mint a többiek. Mindezek ellenére ugyanakkor csupán minden ötödik válaszadó állítja magabiztosan azt, hogy minden tőle telhetőt megtesz a megelőzés érdekében és ugyanilyen arányban vannak azok is, akik tudják, hogy biztosan nem ügyelnek eléggé az egészséges életmódra. A többség részben tudatos a kérdést illetően.
Elkeserítő eredmény, hogy a kutatás szerint rákmegelőző szűrővizsgálatokra a lakosság majdnem fele (49%) egyáltalán nem jár. A férfiak, a 39 év alattiak, valamint a nyolc általánost végzettek jelentősen magasabb arányban hagyják ki ezt a procedúrát, mint a többi csoport. A legalább néhány évente szűrésre járók többsége maximum 25 ezer forintot, 14 százalékuk 25-50 ezer forintot költ a vizsgálatokra. A diplomások áldoznak a legtöbb pénzt erre prevenciós lépésre, 22 százalékuk 25-50 ezer forintot, 11 százalékuk pedig 50-75 ezer forintot is elkölt egy évben a vizsgálatokra.
„A szűrővizsgálatok országszerte elérhetőek az állami intézményekben, vagyis aki akar, az anyagi lehetőségektől függetlenül el tud menni ezekre a vizsgálatokra. Sok embert a betegségtől való félelem tart vissza a szűréstől, pedig fontos lenne annak tudatosítása a lakosságban, hogy a tumorhoz vezető állapot szűréssel felderíthető, és minél koraibb stádiumban veszik észre a daganatot, annál nagyobb az esély arra, hogy eredményesen gyógyítható. Tünetmentes állapotban javasolt a szűrővizsgálatok elvégzése.” – mondja dr. Farczádi Enikő, az Affidea Magyarország onkológusa az Empathy Közösségi Térben tartott szerdai kerekasztal-beszélgetésen.
Stresszesek vagyunk, pedig a stressz az egyik legfőbb betegségforrás
A válaszadók többsége arról számolt be, hogy a stressz az utóbbi egy hónapban aktívan jelen volt az életében. A nők és a 20-29 év közöttiek magasabb arányban érezték túlzónak a stressz mértékét, mint a többiek, míg a 60-69 év közöttiek jelezték legnagyobb arányban azt, hogy alig érezték magukat nyomás alatt a szóban forgó időszakban. „Kutatások szerint a társas stressz gyengíti leginkább az immunrendszert, a legyengült immunrendszer viszont nagyobb eséllyel ad lehetőséget a rákos sejtek burjánzásának. A mások által okozott stresszt úgy csökkenthetjük, ha támogató emberi kapcsolatokkal bástyázzuk magunkat körbe. A statisztikák szerint a jó párkapcsolatban élők kevésbé betegednek meg, mint azok, akik egyedül élnek.” – mutat rá az emberi kapcsolatok és a daganatos betegségek közötti kapcsolatra dr. Bányai Éva, Széchenyi-díjas pszichológus, professor emeritus, az ELTE PPK oktatója.
Alkoholfogyasztás: ellentmondásos eredmények
A megkérdezettek harmada saját bevallása szerint egyáltalán nem (31%), vagy csak évente néhány alkalommal (32%) fogyaszt szeszesitalt. Az alkoholfogyasztás tekintetében a férfiak rendszeresebb ivóknak számítanak, mint a nők, a hetente több, valamint a napi szintű alkoholfogyasztás pedig az 50-59 évesek körében van leginkább jelen. Ezzel éles ellentétben áll minden nemzetközi kutatás eredménye, melyek szerint a nagyivó nemzetek között előkelő helyen szerepelnek a magyarok. Az ellentmondás mögött az állhat, hogy egyrészt magunknak sem valljuk be, hogy mennyit iszunk, másrészt nem vagyunk tisztában azzal, hogy valójában mennyit iszunk. „Az emberek nagy része azt gondolja, hogy az alkoholfogyasztás akkor nem jelent gondot, ha minden nap keveset, vagy ritkán, de sokat iszik. Valójában az a kérdés, hogy összesen mennyi alkoholt fogyasztunk, nem pedig az, hogy milyen eloszlásban.” – mondja dr. Tersztyánszky Rita, az Affidea Magyarország járóbeteg-ellátásért felelős orvosigazgatója.
A passzív dohányzók nem járnak tüdőszűrésre, az aktív dohányzók nem akarnak leszokni
A Központi Statisztikai Hivatal szerint a tüdőrákos megbetegedések száma az elmúlt években ismét növekedést mutat[1]. Jó hír, hogy a kutatásban[2] résztvevők 96%-a rendszeresen, legalább néhány évente jár tüdőszűrő vizsgálatra. A nők tudatosabbak ebben a kérdésben, mint a férfiak, a nők közel fele évente jár tüdőszűrésre, míg a férfiaknak csak harmada. Habár a passzív dohányzók fokozottan vannak kitéve a tüdőrák kockázatának, a kutatásban megkérdezett passzív dohányosok a minta egészéhez képest magasabb arányban jelölték meg azt, hogy eddig sem voltak, és a jövőben sem terveznek tüdőszűrő vizsgálatra járni. Az alkalmi, valamint a napi kevesebb, mint 10 cigarettát elszívó válaszadók saját bevallásuk szerint legalább egyszer már vettek részt tüdőszűrésen életük során, a napi 1-10 szálat fogyasztók pedig legalább pár évente elmennek a kivizsgálásra.
A dohányzó válaszadók - akik legalább alkalmanként egy-egy szálat elszívnak -, közel fele egyáltalán nem tervezi, hogy letegye a cigarettát, harmaduk már próbálkozott, de sikertelenül, és mindössze 23 százalék azok aránya, akik tervezik, hogy leszoknak. A diplomás résztvevők körében magasabb a leszokási hajlandóság, mint az alacsonyabban iskolázottak körében, a nőkről pedig elmondható, hogy többször próbálkoztak már sikertelenül, mint a férfiak. Ha a válaszadók földrajzi megoszlását vizsgáljuk, úgy kiugró eredmény, hogy a Kelet-Magyarországi régióban élők nagyobb arányban válaszoltak nemmel arra a kérdésre, hogy terveznek-e leszokni a cigarettáról, mint az ország más részein lakó magyarok.
A genetika és a külső környezeti tényezők is befolyásolják, hogy kinek milyen gyakran kell szűrővizsgálatra járnia. A tüdőszűrés 40 éves kortól évente javasolt azoknak is, akiknél nincs magas rizikó a tüdőrák kialakulására vonatkozóan. Melanómaszűrésre 30 éves kor fölött szintén évente, mammográfiára 45 és 65 éves kor között kétévente, méhnyakrák-szűrésre 21 éves kortól három évente ajánlott járni. A férfiaknak 50 éves koruk felett évente ajánlott a prosztatavizsgálat, a vastagbéldaganat szűrése pedig a jelenlegi szakmai ajánlás szerint 50 év felett kétévente székletvér-vizsgálattal javasolt. Ugyanakkor a legbiztonságosabb az, ha 5-10 évente vastagbéltükrözéssel vizsgáltatjuk meg magunkat, mivel ez az az eljárás, ami már a legkisebb elváltozást is megmutatja, így időben kiszűrhető maga a daganat vagy a rosszindulatú átalakulásra hajlamos elváltozás. Ráadásul ezek a kóros képletek nagy része a vizsgálat alatt el is távolítható. A szűrővizsgálatokon való részvétel ideális gyakoriságát minden esetben az adott egyén kockázati státuszához kell igazítani, vagyis minden esetben egyénfüggő, hogy milyen sűrűn járunk szűrésekre.