A most kitüntetettek eredményei ma már a magyarság közös kincsei

A mai nap a megemlékezésről, a büszkeségről és a háláról szól, a csendes munkával vagy a zajos sikerként elért eredményeket ünneplő, magyar örömről. Hazafiságról, tálentumról, kitartásról, szorgalomról, a szabadság kiteljesítéséről - fogalmazott Áder János köztársasági elnök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint Magyar Érdemrend kitüntetések átadásán hétfőn az Országházban.

Áder János felidézte, hogy az áprilisi törvények szentesítése után az újonnan választott Országgyűlés megalakulásakor, az országgyűlési nyitányra készült cikkében Kossuth arról értekezett, hogy a magyarok békére vágynak. De a szabadságért, a békéért vállalják a veszélyt is, készek áldozatot hozni. Ez pedig a további munkához szükséges erőnek "kimeríthetetlen forrása".

Mint hozzátette, Kossuth akkor még okkal bízott abban, hogy az a munka, amit a kormány és az Országgyűlés elvégez, az ország minden polgára számára értéket teremt. Akkor még úgy tűnt, hogy minden feltétel adott, hogy az ország békében gyarapodjon, gazdasága megerősödjön, a polgári átalakulás kiteljesedjen.

Az államfő, emlékeztetve arra, hogy őszre a magyar szabadságot már fegyverrel kellett védeni, úgy fogalmazott: egy becsapott nemzet próbálta érvényre juttatni alkotmányos, törvényes igazát. A gazdasági gyarapodást szolgáló programot háttérbe szorította a háború.

Világos után 18 év politikai békétlenség következett. A munka - amit a szabadságharc kényszerűen megszakított - csak a kiegyezés után folytatódhatott. 1867 után Magyarország újra maga dönthetett a saját sorsáról. A kiegyezés megteremtette a békés alkotómunka feltételeit. Olyan növekedés vette kezdetét, amely természetes módon adott teret a tehetségnek, a teljesítménynek - mutatott rá Áder János.

Az államfő a kitüntetettekhez fordulva azt mondta, sokan vannak ma itt, az Országház Kupolacsarnokában, akik átéltek, átélhettek hasonló változást. 1990 után a szabadság esélyt teremtett: a politikai béke, a jó kormányzás, a gazdasági fejlődés, az alkotás lehetőségét adta meg. A most kitüntetettek pályája ezt követően teljesedett ki. Magyarország szabadsága biztosította az alkotómunka szabadságát.

"Az 1990-ben visszanyert szabadságunk - az Önök munkája révén - nemcsak megerősödött, de meg is sokszorozódott" - méltatta a kitüntetetteket az államfő.

Áder János úgy fogalmazott, a személyes szabadság kiteljesedése meghozta a közösség szabadságát is. "Életünk igényesebb, tudásunk pontosabb lett. Nemzetünk gyarapodóvá válhatott" - mondta az államfő, aki hozzátette azt is, hogy a most kitüntetettek személyes eredményei ma már a magyarság közös kincsei.

"A mai nap a megemlékezésről, a büszkeségről és a háláról szól. A csendes munkával vagy a zajos sikerként elért eredményeket ünneplő, magyar örömről. Hazafiságról, tálentumról, kitartásról, szorgalomról, a szabadság kiteljesítéséről" - hangsúlyozta az államfő, aki Kossuth Lajos szavait idézve úgy fogalmazott: "mindez kimeríthetetlen forrása közös szellemi, gazdasági, lelki erőnknek".

Áder János beszédét Kölcsey Ferenc szavaival zárta: "Tégy minden jót, ami tőled telik; s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess: lelkedet eszközökkel gazdagítani, szüntelen igyekezzél".

A köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseket Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével együtt adta át az Országházban.

Széchenyi-díjat kapott:

Acsády László agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása és korszakalkotó felfedezései, különösen az idegrendszer szerkezete és működése, az alvás-ébrenlét szabályozásának megértése terén egyedülálló tudományos munkája elismeréseként.

(Acsády László agykutató, neurobiológus, akadémikus 1966. július 29-én született Budapesten. 1991-ben biológusként diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi karán, 1997-ben ugyanitt doktori fokozatot szerzett. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett, 2019-ben az MTA levelező tagjává választották.

Pályakezdésétől a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) munkatársa, az intézet Thalamus Kutatócsoportjának vezetője.

Pályája kezdetén a memórianyomok kialakításáért felelős idegrendszeri terület, a hippokampusz idegi hálózatait vizsgálta. Jelenlegi kutatásának fókuszában az agykéreg és a talamusz együttműködésének vizsgálata áll, amely közelebb visz az érzékelés, a tudat, az alvás idegrendszeri folyamatainak megértéséhez. 2018-ban munkatársaival felfedezték a stressz és az álmatlanság kulcsrendszerét az agyban, eredményük utat nyithat az alvászavarok kezelése és radikálisan új típusú altatók fejlesztése felé.

A Semmelweis Egyetemen idegtudományi doktori iskolát vezet, 70 tudományos közlemény és 4 könyvfejezet megírása fűződik a nevéhez.

Kutatómunkáját Akadémiai Ifjúsági Díjjal (1996), Bolyai Plakettel (2002), Cortical Explorer Prize-zal (2002) és 2010-ben Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjjal ismerték el.)

Bagdy György László neurofarmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása, a sikeres hazai és a nemzetközi gyógyszerkutatást megalapozó eredményei, illetve a kutatói utánpótlás-nevelés fejlesztéséhez jelentős mértékben hozzájáruló, nemzetközileg is nagyra értékelt kutatói-oktatói munkája elismeréseként.

(Bagdy György László neurofarmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár 1955. július 31-én született Budapesten.A Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyógyszerész szakán végzett 1979-ben, majd az Orvostovábbképző Intézetben farmakológus és toxikológus szakgyógyszerészi diplomát szerzett 1983-ban. 1992-ben lett az orvostudományok kandidátusa, 1998-ban habilitált, 1999-től az MTA doktora.

1980-tól az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet tudományos segédmunkatársa volt, 1986-tól az Egyesült Államokban dolgozott. 1991-től az Országos Pszichiátria és Neurológiai Intézetben (OPNI) tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs és laboratóriumvezető, 2002-től tudományos igazgató volt. 2007-ben lett a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetének tudományos főmunkatársa, 2008-tól 2020-ig a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatója. 1981-től oktat, 2005-től a Semmelweis Egyetem magán-, 2009-től egyetemi tanára. 2013-ban az általa létrehozott MTA-SE Neuropszichofarmakológiai és Neurokémia Kutatócsoport vezetője lett.

Kutatási területe a neuropszichofarmakológia, a szerotonin receptorok és funkcióik, neuropeptidek, KIR betegségmodellek és terápiák, a depresszió genomikája és neurokémiája. Számos szakmunka szerzője.

1998-ban miniszteri elismerő oklevélben, 2009-ben Kiváló PhD oktató kitüntetésben, 2012-ben Akadémiai Díjban, 2014-ben Issekutz Díjban részesült, 2021-ben Semmelweis Ignác emlékérmet kapott.)

Bányai Éva pszichológus, professor emeritus Magyarország számára kivételesen értékes, a hipnózis kutatása és gyakorlati alkalmazása terén iskolateremtő tudományos pályája, valamint a pszichoonkológia tudományágának megalapításában és a pszichológusképzésben betöltött kiemelkedő szerepe elismeréseként.

(Bányai Éva pszichológus, professor emeritus 1942. december 9-én született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar nyelv- és irodalom, valamint pszichológia szakon középiskolai tanári diplomát 1966-ban. 1973-ban pszichológiából doktorált, 1989-ben a pszichológiai tudomány kandidátusa lett, 2000-ben habilitált.

1966-tól az MTA Pszichológiai Intézetben tudományos ösztöndíjas, majd segédmunkatárs, 1970-től 1985-ig tudományos munkatárs volt. 1973-ban egy akadémiai évet töltött csereegyezményes ösztöndíjasként a Stanford Egyetemen, itt fejlesztette ki az aktivitásfokozással létrejövő aktív-éber hipnózis eljárást. 1985-től az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékén tudományos munkatárs, 1990-től tanszékvezető egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár, ma professor emeritus. 1991 és 1993 között a Pszichológiai Tanszékcsoport vezetője, 1993-tól a doktori iskola társvezetője, 2001-től programvezetője volt. Számos külföldi egyetemen oktatott és kutatott, a Magyar Hipnózis Egyesület volt elnöke és örökös tiszteletbeli elnöke, a Magyar Pszichológiai Társaság volt elnöke, az Európai Hipnózis Társaság és a Nemzetközi Hipnózis Társaság első női elnöke volt.

Kutatási területe a hipnózis és a hipnábilitás szociál-pszichobiológiai szemléletű vizsgálata, a daganatos betegségek kialakulásában és gyógyításában szerepet játszó affektív és szuggesztív tényezők vizsgálata.

2013-ban Szent-Györgyi Albert-díjat, 2018-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést kapott.)

Keserű György Miklós vegyészmérnök, gyógyszerkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása, a gyógyszerkémia és a kémiai biológia területén elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményei, iskolateremtő tudományos tevékenysége elismeréseként.

Keserű György Miklós gyógyszerkutató, vegyész, akadémikus 1967. augusztus 31-én született Budapesten.

1991-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) vegyészmérnöki karán. 1993-ban a kémiai tudomány kandidátusa, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett, 2019-ben az MTA levelező tagjává választották.

Tanulmányai befejeztével a műegyetemen oktatott, 1996-1998 között a Sanofi-Avensis (Chinoin), 1999-2012 között a Richter Gedeon gyógyszergyárakban dolgozott, 2006-tól a Richter originális kémiai kutatásért felelős vezetője volt. 2013-2015 között főigazgatóként vezette az MTA Természettudományi Kutatóközpontját (TTK), 2015-től a BME egyetemi tanára, 2016-tól a TTK Gyógyszerkémiai Kutatócsoportjának vezetője.

Kutatási területe a gyógyszerkémia, a molekulatervezés, a gyógyszertervezés és a nagy áteresztőképességű tesztelés (HTS). Gyógyszerkutatási tevékenysége során több mint 30 szabadalmi bejelentésben szerepelt feltalálóként, közreműködésével tíz eredeti gyógyszerjelölt jutott el humán klinikai kipróbálásig. Hozzájárult az antipszichotikus hatású Cariprazine felfedezéséhez, amelyet az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is engedélyeztek.

Tudományos eredményeit több mint 200 folyóiratcikkben, tíznél több könyvben és könyvfejezetekben közölte.

Díjai: Földi Zoltán díj (1995), Akadémiai Ifjúsági Díj (1996), Kisfaludy Lajos-díj (1999), Oláh György-díj (2001), Kajtár Márton-díj (2002), Akadémiai Kiadó Nívódíja (2006, 2012), Overton-Meyer-díj (2014) és Gábor Dénes-díj (2020).

Veress Gábor Batthyány-Strattmann László-díjas kardiológus, főigazgató főorvos, egyetemi tanár Magyarország számára kivételesen értékes, a szívinfarktussal összefüggő elhalálozások megelőzését szolgáló tudományos és orvosi pályafutása, a Veszprém megyei sürgősségi invazív kardiológiai ellátás megszervezése és sikeres működtetése terén végzett intézményvezetői, valamint oktatói és szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként.

(Veress Gábor Batthyány-Strattmann László-díjas belgyógyász, kardiológus 1943. augusztus 28-án született Munkácson. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1968-ban szerzett orvosi diplomáját 1998-ban egészségügyi menedzseri végzettséggel is kiegészítette. 1979-ben az orvostudomány kandidátusa lett, 1995-ben habilitált, 1999-től egyetemi magántanár.

1968-1973 között a pápai Városi Kórház, 1973-1976-ban a budapesti Központi Magyar Államvasutak Kórház belgyógyászati osztályán dolgozott, 1976-1979 között az Országos Kardiológiai Intézet aspiránsa volt. 1979-ben került Balatonfüredre, ahol az Állami Szívkórház osztályvezetője, 1989-től tudományos főigazgató-helyettese volt. 1996 óta főigazgató főorvosként vezeti az intézményt, amely irányítása alatt - országos kardiológiai rehabilitációs tevékenysége mellett - a régió szívgyógyászati központjává fejlődött. Kiemelkedő munkát végzett a szívinfarktussal összefüggő elhalálozások megelőzése, a Veszprém megyei sürgősségi invazív kardiológiai ellátás megszervezése és sikeres működtetése terén.

170 cikk, 3 könyv és 30 könyvfejezet jelzi tudományos és szakmai tevékenységét. Több egyetemen részt vett a medikusoktatásban és szakorvosok képzésében is.

2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban tudomány kategóriában a Veszprém Megyei Prima Díjat, 2018-ban Batthyány-Strattmann László-díjjal tüntették ki.)

A Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapott:

Fekete György gyermekgyógyász, klinikai genetikus, az orvostudomány doktora, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, nyugalmazott egyetemi tanára a veleszületett kromoszóma-rendellenességek és a rosszindulatú daganatképződés összefüggéseinek vizsgálata terén végzett munkája, valamint több évtizedes, nemzetközi szinten is jelentős gyógyítói, oktatói és tudományos tevékenysége elismeréseként;

Rosivall László orvos, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Transzlációs Medicina Intézete Nemzetközi Nephrológiai Kutató és Képző Központjának vezetője nagy hatású és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő kutatási eredményei, valamint innovatív oktatói-nevelői, tudományszervezői és tudományos közéleti munkája elismeréseként;

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)