A „patikus nem pultos” – egy vidéki gyógyszerész szemével

Miközben a nagyvárosokban hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a gyógyszertárakra, mint egy szupermarketre, addig a kisebb településeken a patikák a mai napig közösségalkotó és közösségmegtartó funkcióval rendelkeznek. Mi kell vajon ahhoz, hogy egy vidéki gyógyszertár fejlődni tudjon, és állja a versenyt a jóval több erőforrással rendelkező nagyvárosi patikákkal szemben? A frissdiplomásként egy nehéz helyzetben lévő vidéki patikát átvevő és felvirágoztató Csanádiné dr. Treitz Diánával olvasható beszélgetés a Pécsi Tudományegyetem honlapján.

A nagyobb városokban élők számára ismerős lehet az alábbi rutin: gyógyszerre, gyógyhatású készítményre vagy egyéb, gyógyszertárakban árult termékre van szükségünk, így kiugrunk a legközelebbi patikába, majd, ha nem találnánk meg, amit keresünk, továbbmegyünk eggyel vagy esetleg kettővel. Egy kisebb lélekszámú településen mindez teljesen máshogyan zajlik: itt többnyire egyetlen patikának kell kiszolgálnia a változatos igényeket, miközben a közeli városokban található nagyobb versenytársakkal is meg kell küzdeniük, és ez komoly felelősséget ró a gyógyszertárra és az ott dolgozó gyógyszerészekre. Egyben viszont lehetőségeket is rejt, és egy Tolna megyei község egyetlen patikáját vezető Csanádiné dr. Treitz Diána ezekre koncentrál.

A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán 2018-ban diplomázott fiatal gyógyszerésznek azonnal élesben kellett kamatoztatni az egyetemen megszerzett tudást és üzleti érzékét, miután egy haláleset miatt gazdátlanná vált patikát vett át szülőfalujában a család minden megtakarítását összerakva a célra. A vállalkozás egyáltalán nem volt kockázatmentes, hiszen amellett, hogy egy nehéz helyzetben lévő gyógyszertárt „örökölt meg”, általános trend, hogy a városokban gyakran a nagy forgalmú szuper- és hipermarketek közelében található vetélytársak elszipkázzák a pácienseket a falusi patikáktól, amelyek nem egy esetben bezárásra kényszerülnek. Diána válasza egyrészt a helyi gyökerek megerősítése és a szemléletváltás, másrészt a fejlesztés lett.

„Egy vidéki patika esetében a mai napig fontos a bizalmi kapcsolat páciensek és szakszemélyzet között, a betegek sokszor egy-egy személyhez ragaszkodnak, azt szeretnék, hogy ő szolgálja ki őket, ő beszélgessen el velük akár a havi gyógyszerük kiváltása, akár egy akut probléma megoldása kapcsán. Egy kisvárosi vagy falusi gyógyszertárban elengedhetetlen a jó modor, a bizalom folytonos fenntartása és megerősítése (ennek a figyelembevétele), hiszen ez betegmegtartó és -vonzó hatással rendelkezik. Mi ugyan úgymond monopolhelyzetben vagyunk, mert a településen nincs más patika, de azokban a környező városokban, ahová a helyiek többsége dolgozni és bevásárolni jár, természetesen több vetélytárs is akad, és a betegekkel, vásárlókkal való bánásmódunk révén tudjuk elérni azt, hogy továbbra is minket válasszanak, (és) hogy akár a környező településekről is hozzánk járjanak.” – fogalmaz a patikus. 

A fiatal gyógyszerésznek egyben magát is el kellett fogadtatnia a helyi közösséggel, hiszen életkora miatt eleinte sokan egyszerűen nem vették komolyan, és az sem tudatosult bennük, hogy nem egy beosztott, hanem ő maga a patika ügyvezetője. A koronavírus-járvány pedig további komplikációkat hozott magával. A járvány miatt felmondott egyetlen gyógyszerésze helyére Diánának kellett beállnia ismét teljes munkaidőben fél évvel első gyermeke érkezése után, hogy a települést gyógyszerrel ellátó patika egyáltalán nyitva maradhasson.

A kezdeti nehézségek és a járvány átvészelése után a betegekkel való bánásmód eredményeként a patika vonzereje mára messze túlnőtt a település határain: sokan a bő 20 kilométerre található kisvárosból és falvakból is idejárnak, ami egyrészt jól jelzi, hogy mekkora igény van erre a szemléletre, másrészt viszont azt is, hogy ez mennyire ritka manapság. Márpedig ez a túlélés szempontjából is létfontosságú lehet, hiszen egy kisebb gyógyszertár a termékkínálat terén sokszor óhatatlanul is hátrányban van.

„Mi sem árulunk például sokféle drágább dermokozmetikai terméket, hiába keresik ezeket időről időre, mert az érdeklődés nem éri el azt a szintet, hogy megérné ezekből többet készleten tartani. Ilyen esetekben a vásárló óhatatlanul átmegy egy drogériaszerű, korszerűsített gyógyszertárba, és utána talán vissza sem jön már, ez pedig hosszabb távon akár csődbe is vihet egy gyógyszertárt. A másik tényező, amely veszélyezteti a vidéki patikák fennmaradását, a szakemberhiány, nagyon nehéz ugyanis gyógyszerészt vagy akár szakasszisztenseket magunkhoz vonzanunk. A nagyvárosi gyógyszertárak itt is előnyt élveznek, hiszen a nagyobb forgalom révén magasabb bért és több extra juttatást tudnak nyújtani a munkát keresők számára.”

A tradicionális patikus szerepkör újrateremtése igazi újítással ért fel mind a településen, mind a gyógyszertárban. „Eleinte feszültségekkel járt, hogy a betegekkel való kapcsolattartásra motiváljam a kollégákat, volt, aki érdektelen és erre teljes mértékben képtelen volt. Mostanra szerencsére egy nagyon jó és erős csapattal rendelkezem, akik mind szakmailag, mind emberileg mindent megtesznek a betegeinkért. Nálunk és a hozzánk hasonló patikákban különösen fontos szerintem annak a tudatosítása, hogy a patikus nem pusztán pultos, aki csak kiadja a gyógyszereket, mint egy kiló kenyeret. A visszajelzések alapján pedig a páciensek meghálálják a törődést, figyelmet. Fontos azt érezniük, hogy itt ők vannak a középpontban, mi értük dolgozunk.”

A sikerhez emellett az is kell, hogy a patikus jól ismerje a betegköre igényeit, és az esetek túlnyomó többségében elérhetőek legyenek a keresett készítmények – illetve képes legyen alternatívákat javasolni. Mindez nyilvánvalónak tűnik, de nem lényegtelen abban az esetben, ha a betérőknek – nem egy esetben idős betegeknek – órákat kellene utaznia egy másik gyógyszertárig, mivel nem sikerült kiváltania a gyógyszerét, vagy nem kapta kézhez a keresett terméket az adott vidéki patikában. „Épp ezért nálunk folyamatosan találhatóak készleten olyan nem túl gyakran vásárolt termékek is, mint például a guruló járókeret, amiből évente egyet-kettőt adunk el, de nem tehetjük meg az épp erre szoruló beteggel, hogy ne legyen kéznél akkor, amikor szüksége van rá”.

Egy jól működő gyógyszertár ráadásul egyfajta rangot és vonzerőt is ad a településnek, sokat elmondhat annak állapotáról. A szemléletváltás mellett Csanádiné Treitz Diána és csapata a világjárvány közepette is számos fejlesztést hajtott végre a patika kül- és belterén, és egy GINOP pályázat elnyerésével jelentős informatikai fejlesztésre is lehetőség nyílt. A kezdetben bizalmatlan és tartózkodó helyiek pedig mostanra elfogadták a fiatal ügyvezetőt, aki a patikán kívül is gondozza a faluban élők egészségét, és évente több előadást is tart a helyi egészségnevelési programban.