Látássérült szülők gyermekeként nőtt fel, 16 évesen egyik, majd 24 évesen a másik szemére is megvakult.
Nyikes Fatime 16 évesen az egyik szemére, majd 24 évesen a másik szemére is elveszítette a látását. Le kellett mondania az álmairól és szeretett szakmájáról is. Megtapasztalta az élet mélységeit, de nem adta fel. Ma már egy egyesület vezetője, és munkája során hozzá hasonló embereket segít át a nehézségeken. Fatime küzdése és sikere példamutató. Történetével ő lett a Richter Főnix Közösség egyik új tagja.
Nyikes Fatime látássérült szülők gyermekeként nőtt fel, így mindig ott lebegett a levegőben, hogy esetleg ő is örökölhetett valamit szülei betegségéből.
„16 éves voltam, amikor az egyik szememre elvesztettem a látásom, majd 24 éves, amikor éreztem, hogy a látó szememmel is baj van. Akkor elrohantam az ügyeletre, ahol azt mondták, hogy van ok az aggodalomra. Ezután jött egy olyan félév, amire igazából lehet azt mondani, hogy felkészülési idő volt. Rengeteget utaztam, és szívtam magamba a tájat. Aztán amikor bekövetkezett a látásvesztés, két évig voltam kvázi leltári darab a kórházban, ahol végül arra jutottam, hogy nekem ezt meg kell ugranom. A szüleim is megugrották. Éreztem, hogy kevés erőm van hozzá, de abban teljesen biztos voltam, hogy valahogy fel kell állnom.”
A felnőttkori látásvesztés rengeteg nehézséggel jár együtt. Le kell mondani a vizualitásról, azzal együtt pedig egy teljesen új élet kezdődik. Ebbe az új életbe pedig bele kell tanulni. Hogyan közlekedjünk önállóan az utcán? Hogyan lássuk el a háztartást? Hogyan használjuk a számítógépet? Ez csak néhány kérdés azok közül, amik ilyenkor felvetődhetnek. Ha pedig egy látássérült nőről van szó, az öltözködés is egy újabb kihívás. Fatime a látása elvesztése előtt virágkötőnek készült. Akkor sok mindent tanult az öltözködésről is.
„Guba Ági volt a mesterem. Ő azt mondta, hogy ebben a szakmában fel kell tudni öltözni és meg kell tudni találni a harmóniát. Mert nekünk nem csak az a dolgunk, hogy megkössünk egy szép csokrot, hanem az is, hogy az emberek ízlésén javítsunk. A mai napig fontos számomra, hogy úgy jelenjek meg, amiről azt gondolom, hogy rendben van. Az önellátással kapcsolatban: akinek van rutinja például a konyha terén, annak nem jelent problémát új technikákkal vinni a háztartást. A közlekedés viszont a mai napig a legnehezebb. Én soha nem közlekedtem bottal, én mindig a kutyát választottam, mert biztonságosabbnak éreztem. Az élet minden területén arra törekszem, hogy minél önállóbb legyek, és az egyesületben (Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete) is ezt a szellemiséget erősítem.
Az egyesület az elemi rehabilitáción kívül segít szociális ügyekben is, illetve érzelmileg is támogatják a pácienseket, egészségügyi ellátást nyújtanak, biztosítják a mozgásterápiát és a testi kondíció fejlesztését, valamint megszervezik a társasági életet és a szabadidő eltöltését.
Nyikes Fatime kisfilmje itt tekinthető meg.
További filmek és információ:
https://facebook.com/richteranokert
https://richteranokert.hu/fonix
Richter Főnix Közösség
Az életben sokszor adódhat olyan helyzet, amikor elgyengülünk vagy kilátástalannak látjuk a jövőnket. Ilyenkor motivációt nyújthat egy-egy sikeres példa és élettörténet. A 2018 februárjában – a Richter a Nőkért program elemeként – életre hívott Richter Főnix Közösség egyik célja, hogy a programban bemutatott bátor nők – akik nem csak felálltak egy nehéz helyzetből, hanem beszélni is mertek róla – másokat is inspiráljanak. Idén a Richter Főnix Közösség három bátor nővel, három sikeres újrakezdés-történettel bővül.
A program védnöke továbbra is Szekeres Pál, olimpiai bronzérmes, paralimpiai bajnok vívó, valamint a megvalósításban alkotóként ezúttal is jelentős szerepet vállalt Jakupcsek Gabriella, ismert tévés személyiség is.
A 2019-es program további szereplői
Földvári Nagy Zsuzsanna sokáig küzdött azért, hogy kisbabája legyen. Néhány hónappal az örömhír után azonban HELLP-szindróma miatt koraszülött babának adott élet. A csaták a szülőszobában sem értek véget. Zsuzsanna megismerte az élet igazán nagy nehézségeit, de nem adta fel. Ma már egy egyesület vezetőjeként segít olyan szülőknek, akik szintén átélik az övéhez hasonló kálváriát.
„Csak a túlélésre koncentráltam, és arra, hogy az ép elmémet ne veszítsem el. Úgy lebegett előttem a Szentes tábla, és az, hogy haza kell mennünk, mint agár előtt a csont.”
A történet videós bemutatója a Richter a Nőkért Facebook-oldalon: 2019. március 4.
Keresztesné Sándor Katalin szembenézett a stroke-kal. Az agyinfarktus egy olyan rosszulléttel kezdődik, aminek nincsenek előjelei. Ha azonban bekövetkezik, akkor minél előbb kezelni kell, hiszen annál nagyobb az esély a túlélésre vagy a teljes felépülésre. Katalin keményen küzdött, és hiszi, hogy bármi is történt, az életben mindig a boldogságot kell keresni.
„Az ember, hogyha akar valamit és van célja, akkor bármit ki tud hozni az életéből vagy önmagából. Soha nem a problémát láttam, hanem mindig a megoldást kerestem.”
A történet videós bemutatója a Richter a Nőkért Facebook-oldalon: 2019. április 4.