A gyógyításhoz nem csak szaktudás kell. Ahhoz érteni is kell a betegek nyelvét. És ők bizony értik.
Lehelet finoman landol az Airbus 320-as a betonon. “Üdvözöljük Önöket Marosvásárhely repülőterén, köszönjük, hogy utazásukhoz a Wizzair-t választották". A pilótát megérdemelt taps, a kiszálló utasokat a nemzetközi személyzet egy-egy kedves mosolya jutalmazza. Aztán még egy barátságos “Welcome to Románia" az útlevél ellenőrzésnél, és megérkeztünk. Hiába, ez már a XXI. század, ez már Európa!
Odakint vidáman fogad az áprilisi napsütésben Pityu, a vendéglátóm, VI. éves orvostanhallgató. Kicsit szabadkozik, hogy sáros az Octávia, s máris mondja a részleteket, hogyan s miként lesz a Konferencia. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség XXIII. Tudományos Diákköri Konferenciája. Ahogy Pityut hallgatom, hamar megfeledkezem hazai egészségügyünkkel kapcsolatos gondolataimról, melyekről útközben elmélkedtem. Pénzszűke, emberhiány, újabb és újabb átszervezések és így tovább, a szokásos. Ahogy közeledünk a városhoz, úgy távolodnak ezek a gondolatok. Gyors ebéd az egyetemi kantinban, rövid séta a városban. Teleki Téka, aztán Orvosegyetem, Bolyai Liceum, a városépítő polgármester, Bernády György alkotó kezének nyomai a belvárosban.
Este a Konferencia szervezői látják vendégül vacsorára a meghívott előadókat. Ági, Andrea, Noémi, Csaba, Emmánuel, csupa nyitott, boldog, mosolygós, lelkes fiatal. Orvostanhallgatók. A Diákszövetség vezetői, a konferenciaszervezők. Mi, magyarországi vendégek eleinte óvatosan kérdezünk, de később már kérdezni sem kell. Egymás szavába vágva mesélnek. Hogyan tartják életben diákok és tanárok a magyar nyelvű oktatást. Hogyan működik a Magyar Diákszövetség. Hogyan tervezik öten egy évfolyamról hogy diplomájukkal majd mind hazatérnek szülővárosukba. Mert a gyógyításhoz nemcsak szaktudás kell. Ahhoz érteni is kell a betegek nyelvét. És ők bizony értik. Hazafelé rövid megálló a Szövetség székháza előtt. A székház egy lakótelepi épület földszintjén berendezett iroda. Az épület körül a késő esti órában is pezseg az élet. Ki-ki fut a dolga után, a holnapi rendezvényre készülnek.
Másnap kezdődik a Konferencia. A Kultúrpalota remekbeszabott szecessziós épületében több mint 321 diák tart előadást 4 nap alatt, köztük mintegy 85-en Magyarországról érkeztek. Tizenhét meghívott előadó, Marosvásárhelytől Szegeden és Budapesten át Frankfurtból, Bostonból, Houstonból. A 160 oldalas kifogástalan színvonalú abstract kötetet az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi szakosztálya adja ki az Orvostudományi Értesítő különszámaként. A szigorú formai követelmények mentén szerkesztett kivonatokból 23 témakörben, négy párhuzamos szekcióban hangzanak el színvonalas előadások precíz időkorlátok között. Alig hiszem, de így is lehet csinálni: csúcsszínvonalon, jókedvűen, professzionálisan, öntudatosan, büszkén - és magyarul! Igen, igen, ez a XXI. század, ez Európa, és ezek vagyunk benne mi magyarok! Magyar diákok, magyar orvosok.
Mint mindig, most is rohanok, estére otthon kell lennem. Wizzair csak majd vasárnap. Sebaj, van vonat, közvetlen kocsikkal Marosvásárhelyről egyenesen Budapestre. Pityu kivisz az állomásra, elemózsia (a szervezőktől!) a bőröndben, előreváltott jegy a zsebben.
Mi időben ott vagyunk, nem úgy a vonat. Az sajnos nincs. Mint kiderül, nem is lesz. Nincs időm aggodalmaskodni, Pityu terve máris kész, indulunk autóval, majd Désen utolérjük a Hargita expresszt. Hiszen az semmiség, nincs több 120 km-nél. Csak az a kérdés: hogyhogy a vonat, melyre előreváltott jegyem van, nincs? Pityu beindítja a szervezetet. A Diákszövetség hirtelen diszpécser központtá válik (miközben zajlik a Konferencia!). Ki telefonál, ki interneten keres információkat, s közben izzik a mobiltelefon. Mindössze háromszor kell irányt (és úticélt) módosítanunk, míg végre megérkezünk Zsibóba. Alig több mint 200 km, három és fél óra után hol úton, hol annak csak maradványain. No, igen, XXI. század, Európa…
Pityu mosolyogva segít fel a vonatra. Te, ez most olyan keservesnek látszik, de ha 5-6 év múlva találkozunk, már csak egy csoda jó story lesz belőle nem igaz? - mondja lelkesen.
Igen Pityu, ez már most is egy csoda jó story. És már a címét is tudom: jó volt veletek magyar orvosnak lenni!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!