„Azt hittem, jobbá tudjuk tenni ezt a világot, de már nem vagyok ebben olyan biztos" - mondja a súlyosan fogyatékos gyermek édesanyja.
Csekély állami segítséggel próbál egy maglódi édesanya súlyosan fogyatékos gyerekeknek és felnőtteknek napközit működtetni. Paku Andrea élete állandó küzdelem, és nem csak azért, mert maga is egy agykárosodott kisfiút ápol - írja a 24.hu.
A Kacifántos Gyerekeink Mosolyáért Alapítvány 2018-ban kapta meg a maglódi önkormányzattól az akkor már nem működő kocsma épületét. Bérleti díjat nem kérnek tőlük, cserébe az átalakítás teljes költsége rájuk hárult, és a fenntartást is fizetniük kell. Az édesanya azért döntött úgy, hogy súlyosan fogyatékos gyerekek és fiatal felnőttek nappali ellátására létrehoz egy szociális intézményt, mert maga is egy ilyen gyermeket gondoz. 2018-ban már jártunk Andreánál, akkor megmutatta, hogy a szülőcsatornába szorult, majd 22 percig újraélesztett, ennek következtében súlyosan agykárosodott Ferkót hogyan ápolja otthon havi 52 ezer 800 forintért. Elvinni nem tudta sehova, mert bár talált intézményt, amit ki is próbált Ferkóval, három nap után otthagyták, mert a fiú nem kapott megfelelő ellátást.
Paku Andrea azt magyarázza, hogy a nem integrálható, halmozottan fogyatékos gyerekek is tankötelesek, számukra az államnak heti hússzor 45 perces óraszámban kellene fejlesztő nevelést biztosítania. Jelenleg a speciális iskolákban sincsenek fejlesztő csoportok, így a tanköteles, de nem integrálható gyerekek ellátását utazó pedagógussal próbálják megoldani, ám ez csak kevés esetben valósul meg. A Zsoltihoz és Ferkóhoz hasonló gyerekek többsége a szüleik házában, a négy fal között élik le életüket úgy, hogy nem vagy alig találkoznak hozzájuk hasonlókkal, szüleik pedig szép lassan tönkremennek a 24 órás gondozásukban.
Amióta megszületett Ferkó, a maglódi édesanya életében mindennapossá vált a küzdelem, és nem csak azért, mert napi 24 órás figyelmet igényel a kisfiú. „Csoda, hogy Ferkó 12 éves. Az orvosok már rég lemondtak róla” – mondja Andrea, aki szerint Ferkó életben maradása nem csak a folyamatos ápolásnak köszönhető, hanem azoknak az eszközöknek is, amelyek megszerzéséért szintén küzdenie kellett. Például azért a másfél millió forintos köhögtető gépért, amire először azt mondták neki, hogy nem jár állami támogatás, majd némi utánajárás és küzdelem után mégis állta az állam a beszerzési költség kilencven százalékát. Andrea szerint sok hozzá hasonló szülő nemhogy az állami támogatásról nem tud, de magáról az életmentő eszközről sem.
A teljes riport a 24.hu oldalán olvasható.