Az ügynök arcai

Miért váltak az ügynökügyek fontossá 1989 után? Mire jók és mire nem az „akták"?

III/III, Stasi, Securitate, KGB – a kommunista korszak közismert rövidítései. Miért váltak az ügynökügyek fontossá 1989 után? Mire jók és mire nem az „akták"? Hogyan őrzik a Stasi, a Securitate vagy a lengyel állambiztonság iratait? Miben „segítettek" a szovjet ügynökök a magyar állambiztonságnak? Mit és miért fényképezett a politikai rendőrség? Milyen szerepet kaptak a nők és a városi terek az állambiztonsági megfigyelésben? Hogyan követték Mindszenty Józsefet és a Beatrice együttes tagjait? A kötet arra keresi a választ, mit tudhatunk meg a társadalomról és a mindennapokról a féltve őrzött aktákból.

Az ügynökvadászat helyett a cél az aktákban szereplő emberek motivációinak és az ügynökkérdésről folytatott vitáknak a megértése. Miért éppen 1989 után váltak minden országban olyan fontos kérdéssé az ügynökügyek? A kötet szerkesztője Horváth Sándor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a tanulmányok közreadásának fontos célja, hogy azok a történeti összehasonlítás és a megértés irányába tereljék az ügynökkérdésről folytatott, gyakran hisztérikus vitákat.

A kötet tanulmányai a társadalomtörténet, a mindennapok története és a nemzetközi összehasonlítás nézőpontjából elemzik a kérdéskört. Az elméleti írások mellett olvasmányosabb, szélesebb érdeklődésre számot tartó témákat ölelnek fel. Ugyanis hiába közismert rövidítései a kommunista korszaknak a III/III, a Stasi, a Securitate, és a KGB – még ezen szervezetek működésének feltárására sem történt átfogó, nemzetközi összehasonlító kísérlet.

Emellett az akták őrzésére alakult intézmények megismerése azért is fontos, mert azoknak mindegyik országban kiemelt szerepük volt 1989 után a közelmúltról folytatott vitákban. Hiszen immár ezeknek a vitáknak is múltja van, melyek szintén a kötet vizsgálati tárgyai.

A tanulmányok első blokkjában olyan neves szerzők, mint Gyáni Gábor, Rainer M. János, Gyarmati György, Ungváry Krisztián és Takács Tibor többek közt arra keresik a választ, hogy egyáltalán miért váltak az ügynökügyek fontossá a közéletben és a történetírásban? Mire jók és mire nem az „akták" és mit tudhatunk meg belőlük a társadalomról és a mindennapokról? A kötet szakít azzal a gyakorlattal, miszerint a magyar szerzők előszeretettel hivatkoznak a környező országok állambiztonsági szolgálataira és irataik őrzési módjaira úgy, hogy alig-alig ismerik azokat.

A tanulmányok második részéből megtudhatjuk, hogyan őrzik a Stasi, a Securitate vagy a lengyel állambiztonság iratait. A franciák második világháborús kollaborációjának emlékezete éppúgy fontos téma az emlékezet működése miatt (K. Horváth Zsolt), mint a szovjet ügynökök magyarországi jelenléte (Baráth Magdolna).

A tanulmányok harmadik részében az aktákat társadalomtörténeti kérdések megválaszolására használják a szerzők. Többek között Müller Rolf a fényképek és a politikai rendőrség kapcsolatával, Pető Andrea a nők és az állambiztonság, Tabajdi Gábor pedig a titkos lakások és a városi tér szerepével foglalkoznak. Az egyházak megfigyeléséből kiemelkedik Mindszenty József megfigyelési ügye. Standeisky Éva tollából sűrű leírását olvashatjuk egy „literátus ügynök" mindennapjainak, aki a rendszerváltás után a szélsőjobboldalt erősítette. A tömegkultúra állami ellenőrzése pedig a Beatrice együttes állambiztonsági aktáiból válik érthetőbbé.

A kötet szerzői:
Baráth Magdolna történész, osztályvezető, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Bottoni, Stefano történész, tudományos főmunkatárs, Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet
Csatári Bence történész, újságíró, MTVA – Magyar Távirati Iroda
Cseh Gergő Bendegúz történész, főosztályvezető helyettes, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Gyáni Gábor történész, akadémikus, Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet
Gyarmati György történész, főigazgató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Horváth Sándor történész, tudományos főmunkatárs, Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet
K. Horváth Zsolt történész, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet
Kovai Melinda szociológus, egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet
Mitrovits Miklós történész, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
Müller Rolf történész, tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Novák Csaba Zoltán történész, tudományos munkatárs, Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe ªincai Kutatóintézete
Pető Andrea történész, egyetemi docens, Közép Európai Egyetem (CEU)
Rainer M. János történész, OSZK – 1956-os Intézet és Oral History Archívum, egyetemi tanár, Eszterházy Károly Főiskola
Slachta Krisztina történész, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék
Standeisky Éva történész, címzetes egyetemi tanár, Debreceni Egyetem
Tabajdi Gábor történész, OSZK – 1956-os Intézet és Oral History Archívum
Takács Tibor történész, tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Ungváry Krisztián történész, OSZK – 1956-os Intézet és Oral History Archívum
Vörös Géza történész-levéltáros, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára