Bálint csoporttal könnyebb a gyógyító munka

A Bálint-csoportok minél szélesebb körben való megismertetése, csoportok szervezése és a pszicho-szomatika szemléletének terjesztése, információs és együttműködési lehetőséget teremtő hálózat működtetése, ezekkel a célokkal jött létre a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság. A szervezetnek a közeljövőben több rendezvénye is lesz: február 11-én és március 31-én tudományos ülést tartanak Bálint-csoportokkal és április 20-22-én tartják második Bálint-csoport Konferenciájukat. ( Ennek részleteiről: www.balinttarsasag.hu)

A magyar származású Bálint Mihály módszerét eredetileg háziorvosok számára dolgozta ki, azonban a Bálint-csoportok segítséget jelentenek az egészségügy, szociális szakma, lelki gondozás, tanácsadás, pedagógia területén dolgozó szakemberek számára is.

A modern Bálint munka segít a csoportban résztvevő orvosnak-segítőnek konfliktusos eseteit kezelni, munkája hatékonyságát növelni, szakmai szerepében kiteljesedni. A Bálint csoportban résztvevő szakembernek nő a munkahelyi elégedettsége, jobb kapcsolatot teremt a kollégákkal és kliensekkel, könnyebben dönt, önismerete mélyül, csoportos támogatást kap a nehéz esetek kezeléséhez. A csoportmunka segít az értékek, célok tisztázásában, érzelmi intelligenciát fejleszt, áttételesen a kiégést, pályaelhagyást is megelőzi (1,2,3,4).

A csoport keretei: 10-15 résztvevő, speciálisan képzett 1 vagy 2 csoportvezető, 90 perces, strukturált ülések.

A módszer kitalálója és névadója Bálint Mihály (1896-1970), magyar orvos, világhírű pszichoanalitikus. A Bálint csoport vázát a bio-pszicho-szociális gondolkodás adja. A beteg/kliens testi-, érzelmi állapotán kívül, az egészségügyi-pedagógiai-munkahelyi környezet, az orvos/segítő személyisége, élethelyzete, kapcsolatai is hatnak az orvos/segítő-beteg/kliens kapcsolatra, az együttműködésükre, így a gyógyítás –gyógyulás/segítés egész folyamatára.

A Bálint-csoportokon olyan esetek kerülnek megbeszélésre, amikor az orvos/segítő frusztrált, tehetetlen, amikor az orvost/segítőt egy eset a szokványostól eltérő mértékben foglalkoztatja, és úgy érzi, annak ellenére, hogy tudása legjavát adja, elakadt, vagy valamiért érzelmileg nagyon megterheli.

Egy csoport menete a következő. Az esethozó egy esetet röviden (pár percben) ismertet, ezután 5-10 perc áll rendelkezésre a csoporttagoknak, hogy kérdést intézzenek az esethozóhoz a körülmények részletesebb tisztázásához. A csoport következő része a diszkusszió, - ez a rész a leghosszabb (fél-egy óra is lehet)- amelynek során a csoporttagok az esethozó nélkül megbeszélik az esetet. Az esethozó ilyenkor a csoporton kívül ül, ezzel is hangsúlyozva megfigyelő szerepét ebben a részben. A csoporttagok célja az adott orvos-beteg kapcsolat mélyebb megértése, többirányú megközelítése, nem tanácsadásról, a probléma megoldásáról van szó, hanem inkább szabad asszociációról, ötletelésről (brain-storming), az adott eset kiváltotta érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztásáról. Végül az utolsó részben az esethozó lehetőséget kap arra, hogy visszajelezzen a csoport számára. A módszer a klinikai esetmegbeszélő csoport prototípusa, világszerte elterjedt (5,6,7).

A Bálint-csoportokon pszicho-szociális szemléletben az alábbi témák kerülnek felszínre:
1. testi betegségek lelki és szociális mozzanatai
2. testi betegségek pszichés feldolgozása
3. pszichoszomatikus betegségek feltárása
4. a páciens szociális és lelki háttere
5. az orvos-beteg, kliens-segítő kapcsolat alakulása
6. az orvosi/segítő tevékenység lelki mozzanatai az adott esetben
7. az orvosi/segítői szakmai szocializáció az esethozó orvos/segítő individuális helyzetében
8. az orvoslás pszichológiájának általánosabb szempontjai
9. pszichiátriai és pszicho-farmakológiai összefüggések
10. az orvosi-egészségügyi/pedagógiai/szociális stb. ellátás témái, esetleges konfliktusai az adott esetben
11. az adott eset népegészségügyi dimenziója
12. az orvoslás/segítő szakma kulturális és szociális beágyazottsága
13. az orvos/segítő munkahelye, mint szervezet, annak esetleges konfliktusai, mélyebb reflexió a munka világára
14. az orvos/segítő személyes és családi háttere, annak esetleges megjelenése, hatása orvosi tevékenységére

A Bálint munka didaktikai jellemzői:
1. a megbeszélt eset szupervíziója, a gyakorlati munka közvetlen támogatása
2. a szakmai önismeret elmélyítése
3. komplex csoportos tanulási helyzet (az esethez, és nem kijelölt oktatási témákhoz kötött)
4. a résztvevők szakmai identitásának fejlesztése, önmenedzselése
5. a résztvevők stressz feldolgozó képességeinek fejlesztése
6. a résztvevők lelki higiénéjének védelme, pl. kiégés megelőzése
7. csoportmunka, team-munka gyakorlása
8. társas és csoportos magatartás kompetenciájának erősítése
9. a résztvevők érzelmi intelligenciájának gazdagítása
10. a résztvevők beszédkészségének, önkifejezésének fejlesztése
11. a résztvevők etikai kompetenciájának javítása
12. nem csak orvosok körében, hanem más egészségügyi szakmákban is alkalmazható, team-munka esetében is (ezen túl más humán szakmákban is) (6)

Irodalom:
1.Kjeldmand, D., Holmstrom, I., Rosenqvist, U. Balint training makes GPs thrive better in their job. Patient Educ Couns. 2004; 55: 230-5.2. Turner and Malm. A preliminary investigation of balint and non-balint behavioral medicine training. Family medicine. 2004; 36: 114-22.3. Lichtenstein, A. Integrating intuition and reasoning--how Balint groups can help medical decision making. Aust Fam Physician. 2006; 35:987-9.4. Major és mtsai. A kiégés jelensége az orvosi hivatásban. Lege Artis Medicinae. 2006; 16: 367-73.5. Bálint M. Az orvos, a betege és a betegség. Animula. 1990.6. Harrach A., Schnell E. Bálint-csoport és a bálinti szemlélet az orvoslásban. Medicus Universalis. 2008; 3: 107-11.7. Molnár L., Harmathy E., Somorjai N. A Bálint mozgalom nemzetközi helyzete.. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2009; 3:209-21.