Betegségkutatás: öröklött vagy szerzett?

Az utóbbi időben a technológia rohamos fejlődésével egyre nagyobb mennyiségű adat áll rendelkezésünkre, és a jó kérdéseknek sem vagyunk híján. Hogyan függ össze a pszichiátriai betegségek klinikailag megfigyelhető családi halmozódása a genetikával?

Találhatunk-e specifikus géneket, melyek szabályozásával gyógyíthatóak a ma csak tünetileg kezelhető kórképek? Befolyásolja-e vajon a környezet a betegségek megjelenését, és ha igen, akkor ennek milyen terápiás következményei vannak? A válaszok sajnos váratnak magukra, de a tudásunk bővülésével azért pár tényre már fény derült. Ezekre a kérdésekre kereste a választ Dr. Pulay Attila, pszichiátriai genomikát kutató pszichiáter a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozat keretein belül a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján - írja a Semmelweis Figyelő.

Bevezetés a pszichiátriába

A pszichiátria és a neurológia egészen az 1950-es évek végéig egy tudomány volt, de a számos átfedés ellenére bebizonyosodott, hogy a két terület igencsak különbözik. A neurológia jól leírható, leggyakrabban ismert szervi elváltozáshoz köthető kórképeket, míg a pszichiátria elvont, csak több dimenzió mentén értékelhető bonyolult zavarokat vizsgál, melyek mögött az esetek nagyobb részében nem található szervi károsodás. A két terület határán a memória, beszéd és lebenyfunkciók állnak, melyek zavarai a két tudomány határmezsgyéjét képezik. Ide tartoznak a demenciák, az epilepsziák, a delírium és a szervi elváltozásokhoz köthető elmegyógyászati kórképek (ún. organikus pszichodrómák).

A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika 1908-ban, Moravcsik Ernő kezei alatt kezdte meg működését Elme- és Idegkórtani Klinika néven. A betegellátás magas színvonala mellett oktatás és kutatás is zajlik a ház falain belül. A tradicionális módszerek mellett a legmodernebb irányok is helyet kapnak, mint a virtuális valóság labor, vagy a molekuláris pszichiátriai kutatások.

Van Gogh és Kurt Cobain

A szkizofrénia az egyik leggyakoribb pszichiátriai kórkép, melynek összetett tünettana sokszor nehezíti a diagnózis felállítását és a terápiát egyaránt. A jellemző pozitív és negatív tünetek mellett a tér- és időbeli tájékozódás zavara, hangulati tünetek és gondolkodási zavarok tarkítják a kórképet. A betegség előrehaladtának meghatározása a funkcionális károsodás mértéke alapján lehetséges. Olyan személyiségek szenvedtek ebben a kórképben, mint Van Gogh, Csontváry Kosztka Tivadar vagy John Nash. Feltételezhetjük, hogy a művészet és a tudomány számára kiemelkedő eredmények részben a szkizofrénia tüneteiként foghatóak fel. Louis Wain kedvenc témáján, a macskákon jól látható a betegség lefolyása, a felismerhetetlenségig fokozódó absztrakció.

A hangulatzavarok mindennapjaink részei. A major depresszió, illetve a depressziós és mániás szakaszokkal fellépő bipoláris depresszió eltérő súlyossággal, de szinte mindenki családjában előfordul. Kurt Cobain, Ernest Hemingway, József Attila, Széchényi István, mind-mind a depresszió különböző formáiban szenvedtek, és ez kihatott munkásságukra is. A szkizofrénia mellett ennek a betegségnek is sokat köszönhetünk. A fent említett két betegségcsoport jól ismert családi halmozódást, feltételezhetően genetikai és környezet mediálta öröklődést mutat. De vajon mi van e mögött? Többet is tudhatunk ezekről a mechanizmusokról?

HUGO és az ikrek

A neurobiológiai alapok mentén hamar eljutunk a génektől a viselkedésig. A gének kifejeződése befolyásolja a fehérjék termelődését, ami a sejtek működésének motorja és irányítója. A sejtek összessége alkotja az agyi hálózatokat, mely struktúrák körbe kapcsolt rendszereket alkotnak, így létrehozva a komplex viselkedési mintákat. Viselkedésünk azonban nem csak biológiailag, génjeinken keresztül meghatározott, hanem a kultúra, vagyis a környezet melyben élünk legalább annyira befolyásolja.

A Humán Genom (HUGO) Projekt 2001-ben azzal a céllal indult el, hogy megismerjük a teljes emberi DNS láncot. Megtudtuk, hogy az emberiség örökítő anyagának bázissorrendjében csupán 0,1% a különbség. Ezek egyes bázisok, vagy több bázis eltérő elhelyezkedéséből adódnak. Az egyéni különbségek azonban nem csak ezen a szinten keresendőek. A gén kifejeződés szabályozásának vizsgálata egy a genomikát kiegészítő új tudomány, az epigenetika felfutását eredményezte. A sok gén által meghatározott, komplex fenotípussal rendelkező betegségek kialakulása nagyban függ a környezet változásaitól. Ennek közvetítésének egyik módja az epigenetikai módosulás.

A pszichiátriai genetika így a molekuláris genetikai módszerek mellett a populációgenetikai, epidemiológiai, és állatkísérletes eredmények széles tárházát hasznosítja. Az új generációs szekvenálással az, ami a HUGO-nak 10 évbe telt - vagyis hogy megismerjük egy ember teljes DNS láncát- feldolgozással együtt csupán 1 hónapot vesz igénybe.

Az ikervizsgálatok szintén nagyon hasznosak az öröklődés és a környezeti hatások viszonyának megítélésben. Az egypetéjű ikrek azonos genetikai állománnyal rendelkeznek, de a szülők elvesztése esetén gyakran eltérő környezetben nevelkednek. Ez ideális vizsgálati alapot teremt a magas genetikai komponenssel rendelkező pszichiátriai betegségek vizsgálatára. A szkizofréniával kapcsolatban így számos gént leírtak, melyek összefüggésben lehetnek a betegség öröklődésével, de a manapság folyó teljes-genom asszociációs vizsgálatokkal nem találták meg ezeket a géneket. A felderített genetikai változatosság aránya mai tudásunk szerint szkizofréniában 3%, bipoláris betegségben 2%, míg a legerősebb családi halmozódást mutató depresszió esetében nem találtak még erre vonatkozó bizonyítékot.

Gén-környezeti kölcsönhatások

A környezeti hatások genetikai oldalát már megismertük, de vajon mik is azok a faktorok, melyek a leginkább összefüggésbe hozhatóak a pszichiátriai betegségek előfordulásával? Ilyenek például a városi környezetben való nevelkedés, a cannabis használat, a gyerekkori trauma, a kisebbségi társadalmi helyzet és a születés körüli tényezők. A legsérülékenyebb időszak ilyen szempontból a 8-14 éves életkor.

A cannabis használattal összefüggésben a COMT gén mutációjára hívták fel a figyelmet. Ez a mutáció védettséget ad a cannabis szkizofréniát okozó hatásával szemben, a mutáció hiányában azonban a rizikó 13%. Ez az eredmény lehetőséget ad a szűrésre, és így a jövőben talán nem nyúl marihuánához az a fiatal, aki tisztában van a magas kockázattal.

Hasonló genetikai védettséget ismertek fel a depresszió esetében is. A szerotonin egy idegsejtek működését befolyásoló ingerületátvivő anyag, amely transzporter-génjének hosszúsága alapján rövid és hosszú változatot különítünk el. Az előbbi esetben magasabb a depresszió kialakulásának esélye, azonban ha nem alakul ki a betegség, akkor védő szerepe van a negatív hangulati beállítódással szemben. A „többszörös csapás" elmélete szerint egy genetikai, vagy születés során szerzett hátrányból környezeti faktorok behatásán keresztül alakul ki a betegség, melynek hosszú fennállása esetén klinikailag felismerhetővé válik a pszichiátriai kórkép.

A genetika és a környezet kölcsönhatása még számos izgalmas kutatást tartogat számunkra. A szkizofrénia összefüggése az idegrendszer fejlődésével, vagy a major depresszió eddig ismeretlen öröklődése mind olyan, mindannyiunkat érintő kérdés, melynek megválaszolása elhozhatja az oki kezelés kibontakozását az elmegyógyászatban is.