Biorégészet: Élet és halál a római civilizáció peremén

Hogy néztek ki Pannonia lakosai? Milyen betegségekben szenvedtek? Milyen körülmények között haltak meg? Kikkel álltak biológiai kapcsolatban? Csak néhány kérdés, amelyekre nem adnak választ a korabeli sírfeliratok, írásos emlékek. Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus, régész és munkatársai az Akadémia Lendület Programjában a biorégészet módszereivel színezik be a római tartomány történetének fehér foltjait - adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia közleményben.

Szécsényi-Nagy Anna, az MTA BTK Lendület Biorégészet Kutatócsoport vezetője régészeti genetikával foglalkozik, de a természettudományos régészet megannyi kutatási eszközével dolgozott már. Az „Élet és halál a római civilizáció peremén” című győztes Lendület-pályázat egy biorégészeti projekt. Biorégészeten minden olyan kutatást értünk, amely a régészet és a biológia – genetika, antropológia, a kórokozók, a táplálkozás, a betegségek és az életmód egészségre gyakorolt hatásának vizsgálata – határterületén mozog.

A biorégészeti munkacsoport fő kérdése, hogy az i. sz. I–IV. század között milyen népességek éltek Északkelet-Pannoniában, és mit tudhatunk meg az életükről. Kutatják majd, hogy az eltérő népességek milyen kapcsolatban álltak egymással, milyen volt az életmódjuk, az egészségi állapotuk, milyen körülmények között haltak meg, és milyen általános demográfiai jellegzetességeik voltak.

„Nagyon jó példa Aquincum térsége, amely igen régóta kutatott település, és Pannonia Inferior fővárosaként hatalmas jelentőséggel bír – mondta Szécsényi-Nagy Anna. – A leletek feldolgozottsága mégis töredékes, és eddig nem születtek összefoglaló biorégészeti munkák sem. Aquincum területéről össze fogjuk hasonlítani például a villanegyedben élt előkelőket a katona- és polgárváros temetőiben nyugvó egyénekkel. Vagyis számos lehetőség kínálkozik arra, hogy a társadalmi csoportokat biorégészeti szempontból is összehasonlítsuk.”

A kutatócsoport-vezető szerint bár vannak írásos és epigráfiai (sírfeliratokból származó) adatok, ezek „nincsenek összekapcsolva a valósággal, az emberek hétköznapi fizikumával, kinézetével és biológiai kapcsolatrendszerükkel. Pannoniában elképesztően vegyes népesség élt. Az itt szolgált katonák a birodalom túlsó csücskéből is származhattak. Az írásos adatok alapján tudjuk, hogy vezényeltek ide például galliai és szíriai hadtesteket is. Az itt élt bennszülöttek pedig kelta és illír gyökerekkel bírtak. Európai szintű összehasonlításokkal az eredményeket a későbbiekben össze lehet majd kapcsolni a Római Birodalom más területein végzett kutatások eredményeivel is. Ebből kiderülhet, hogy Pannonia lakossága mely más térségek lakóival volt biológiai kapcsolatban.”

A kutatómunkának vannak kisebb léptékű, de annál érdekesebb leágazásai is. A kutatók elemzik majd a római kori Pannoniában használt lovak és tevék genomját, hogy kiderítsék többek közt, hogyan tenyésztették e presztízsállatokat, milyen fajtákat tartottak, és hogyan kereskedtek velük.

A régészet korszerű társtudományai segítségével ma sokkal behatóbban lehet vizsgálni a régészeti leleteket, mint korábban. Az izotópanalitikai módszerekkel például ellenőrizni tudják, hogy a csontokon látható, látszólag táplálkozási eredetű elváltozásokat valóban a nem megfelelő táplálkozás okozta-e, vagy genetikai analízissel pontosan azonosíthatják a fertőző betegségek kórokozóit.

„A régészeti mellékletek nagyon hamar egységesedtek a római hódítás után, vagyis a bennszülött népesség felvette a római öltözködési stílust, és így ebből ma már nem lehet megállapítani, hogy a sírban nyugvó elhunytak milyen származásúak voltak valójában – mondja Szécsényi-Nagy Anna. – Reméljük, hogy a régészetileg egységesülő, de mégis multietnikus társadalmat a biorégészeti módszerek révén szét tudjuk majd szálazni.”

Szécsényi-Nagy Annáról és a kutatásról az mta.hu oldalán olvashatnak többet.