Dr. Retteghy Tibor, az Országos Traumatológiai Intézet volt főorvosa méltósággal viselt súlyos betegség következtében elhunyt. Kollégája búcsúzik.
Megrendülten és fájdalommal fogadtuk szombat reggel a felfoghatatlan hírt, hogy Dr. Retteghy Tibor, az Országos Traumatológiai Intézet volt anaesthesiológus és intenzív terápiás főorvosa, az utóbbi öt évben intézetünk, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főorvosa, az intenzív terápiás, transfúziológiai, szervtranszplantációs szakma utóbbi évtizedekben meghatározó tagja, vezéregyénisége türelemmel és méltósággal viselt súlyos betegség következtében elhunyt.
Egyetemi tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen Budapesten 1976-ban fejezte be.
1978-ban kezdte meg intenzív terápiás munkáját a Fiumei úton. 1982-ben szerzett szakorvosi képesítést Aneszteziológia és Intenzív betegellátás területén. Szakmáját a traumatológiai intézetben a súlyos sérültek intenzív ellátásának legnagyobbjaitól, dr. Varga Pétertől és dr. Csepregi Gyulától tanulhatta, és több külföldi tanulmányúton is gyarapíthatta tudását.
1978-tól 38 évig dolgozott Országos Traumatológiai Intézet Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályán, ahol több, mint két évtizedig volt osztályvezető-helyettes, részlegvezető főorvos, majd nyugdíjba vonulása után intézetünk vezető intenzív terápiás főorvosa.
Hazánkban a neurotraumatológiai és polytraumatizált betegek intenzív terápiás ellátásának egyik legnagyobb szakértője, mestere volt. Emellett a transfuziológia és szervtranszplantáció területén volt kiemelkedő a munkássága. Rengeteg tanulmány, közlemény, könyvfejezet szerzője.
Az elmúlt évtizedekben az intenzív terápiás szakorvosképzésben számtalan fiatal szakorvos-jelöltet oktatott, tanított, nevelt, akik közül sokan ma már az intenzív terápiás szakma vezetői közé tartoznak. Magas színvonalú, naprakész tudása, szakirodalmi tájékozottsága és nem utolsósorban kiváló előadói képessége, udvarias, megnyerő, a tanítványokat és kollégáit szakmai partnernek tekintő és tisztelő oktatói stílusa méltán volt népszerű a fiatal orvosok és munkatársai körében is.
A súlyos betegekhez és hozzátartozóikhoz való empátiája példaértékű volt.
Drága Tibor, drága Barátom!
Hálás vagyok a Sorsnak, hogy korábbi intézetünkben évtizedekeig dolgozhattam Veled. Köszönöm, hogy engem fiatal traumatológusként tanítottál, oktattál és bevezettél az súlyos sérültek intenzív ellátásának rejtelmeibe. Köszönöm a sok szakmai, majd az utóbbi években a baráti beszélgetéseket, útmutatásokat.
Sorsszerű talán, hogy ahol 43 éve szakmai munkádat kezdted ott térhettél örökre nyugovóra.
Boldog voltam egy évvel ezelőtti idekerülésemkor, hogy újra Veled dolgozhatok, de betegséged már csak azt engedte meg nekünk, hogy telefonon beszélhessünk hosszú perceket, órákat az OORI kiemelt részlegein folyó intenzív terápiás munka fejlesztéséről, jövőjéről, tervekről. Mindebből megmaradnak javaslataid, protokolljaid, melyeket még betegséged nehéz óráiban is elküldtél nekem.
Néhány nappal ezelőtt levélben búcsúztál Tőlem, érezvén, hogy nincs már sok időd e földi életben. Én nem búcsúztam Tőled, bár tudtuk mindketten, hogy utolsó levélváltásunk és beszélgetésünk volt.
Drága Tibor!
Hiszem, hogy itt vagy közel, mosolyogsz és vigyázol ránk.
Nyugodj békében! Isten Veled!
Flóris István
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!