DANÓ

Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, az egészségügyben a Népszabadság Danó Annát jelenti. Az éppen hatalmon lévők félve tisztelik (néha sajnos gyűlölik), az éppen rossz helyzetbe kerülők reménykedve figyelik, mert szót emel a sorsuk érdekében. Teszi ezt imponáló bátorsággal, szokatlanul erős megjelenítő képességgel, egyszóval a professzionális újságíró komoly eszköztárával. Lassan 30 éve van közöttünk, ebből 17 éve a Népszabadságnál, eközben nemcsak figyelte és megértette az eseményeket, de szakirányú mesterképzésben diplomát is szerzett, és tudását használja a mindennapi munkájában. A sűrűn változó egészségügyi felső és középvezetők újabb generációinál gyakran sokkal többet tud a rendszer egészéről és részleteiről, és ez már önmagában ijesztő, és indulatokat kelt.

Gyakran láttam rendezvényeken, hogy az éppen illetékes nagyember arca elkomorodik, szája pengévé zárul, zakóját szorosabbra gombolja, ha Anna kérdez. Mert a kérdések pontosak, szakszerűek, és akkor is megírja, amit gondol, ha barokkos verbalizmussal próbálják meggyőzni a semmiről. Vagy a végiggondolatlan intézkedésekről. Vagy a népboldogítás mázával nyakon öntött homályos érdekekről. Az csak egy külön érdekessége a mi kis világunknak, hogy az ellenzéki egészségpolitikusok nagyon kedvelik ezért, de hatalomra kerülve ezt igyekeznek elfelejteni. De láss csodát, a hatalomból kipenderülve újra elkezdik szeretni és informálják mindarról, amit korábban elrejteni próbáltak.

És még mondja valaki, hogy nincs humor a magyar egészségpolitikában.

Nehogy valaki azt gondolja: nekrológot írok. Ellenkezőleg. Két híres mondás parafrázisa kavarog bennem: dicsérni jöttem Annát, nem temetni!

A másik: nem mindig értek egyet azzal, amit mond, de harcolni akarok azért, hogy mondhassa!

Mert ő sem mentes a tévedéstől, és hibáit is listázhatnánk, mert mindannyian emberek vagyunk, akik egy rendkívül bonyolult, változóban lévő, szakmai érvek és gazdasági érdekek között őrlődő szakterületről tudósítunk. De most nem az önkritika napjait éljük, a túlélésért küzdünk. Valójában mindannyian.

Kedves Anna!
Látjuk, hogyan harcolsz az újságodért és érdekvédőként a kollégáidért. Tisztelünk érte, és féltünk. És várjuk, hogy újra felvedd a tollat, és folytasd a küzdelmeidet a jó ügyekért. Teljesítsd az életrajzodban megjelenő küldetésedet: oldani ennek a meglehetősen zárt világnak az információs aszimmetriáját a betegek, a lakosság felé, mindannyiunk érdekében.

És egy harmadik parafrázis: a vereségben dac, a harcban elszántság és a győzelemben jóakarat szükséges. Reméljük, hogy mielőbb visszatérsz a pályára, edzettebben és bölcsebben, hogy együtt reménykedjünk egy felemelkedő, jobb, igazságosabb egészségügy jövőjében. És tegyünk is érte.