Dr. Bencze Béla (1929-2012)

A szomorú hír hallatán beszélgetni, emlékezni kezdtünk egykori tanítómesterünkről, atyai barátunkról. Három generációhoz tartozunk/tartoztunk, 18-18 év korkülönbség volt közöttünk. Egyikünk felvételét segédápolónak (nyári szünetben) első intézkedései között engedélyezte 1965-ben, másikunk felvételét mentőorvosnak egyik utolsó intézkedéseként teljesítette 1991-ben. E két időpont között, több mint 25 évig vezette a magyar egészségügy legfontosabb országos hálózatát.

Életre szóló élmény volt hallgatni szakmai előadásait a Semmelweis Egyetem mentőtisztképző tanfolyamán az 1969/70-es tanévben. Olyan előadók mellett, mint Felkai Tamás, a rohammentő tevékenység megalapozója, vagy Gábor Aurél, az oxyológia fogalom és alkalmazott tudomány kimunkálója, akik ma már nem élnek, s így a mentők legendáriumának, történetének dicsőséges fejezetei.

Sok száz fiatal orvos - jelölt dolgozott az évtizedek alatt mentőtisztként a szolgálatnál, szerzett életre szóló tapasztalatokat életmentésből, fegyelmezett önfeláldozó munkáról, az emberi szenvedés mély bugyrairól (szülésvezetés kunyhóban, elemlámpa fényénél, öngyilkos emberek élethelyzetei, súlyos, néha tömeges balesetek). Számosan választották a mentést élethivatásuknak.

Már klinikai orvosként imponáló volt látni az idősödő főigazgatót, (ősztől tavaszig sötétszürke egyenköpenyben a mentős ruha felett) aki havi rendszerességgel rohamkocsira ült, és mentőorvosi munkát végzett. Remegő kézzel vettük át tőle a beteget, aki a fiatal orvosnak olyan kollegiálisan referálta a történteket, mintha egyenrangúak lennénk. Mert ott nem a rang számított, hanem a beteg.

Minden mentőorvosnak jelentkezőt személyesen fogadott. Így már érthető, miért ismert mindenkit személyesen. A felvételi beszélgetésen szó esett a világ és az egészségügy dolgairól, a családról, de pontos válaszokat várt a kardiogén shock terápiájáról is. Sokan féltek, tartottak tőle. Utólag látták be, hogy a szakmai igényesség, a kemény tartás, a példamutató élet és a szigorú követelmények érvényesítése a feltétele az ilyen nagy, „félkatonai" szervezet vezetésének. Szigorú, pontos szolgálati szabályzatot dolgozott ki, és betartatta. Ilyenkor féltünk tőle, nem értettük pontosan, s szívesen viccelődtünk is rajta. És két évtized múlva, amikor először találkoztunk egy modern minőségbiztosítási rendszerrel, rá kellett jönnünk, hogy ebben is megelőzte a korát.

Amikor, nyugdíjazása után 12 évvel egyikünk utóda lett a főigazgatói székben, szívesen, de okos mértéktartással segítette a munkáját, figyelemmel kísérte küzdelmeit a változó korral, a pénzügyi és egyéb gondokkal.

Másikunk még életút interjút készíthetett vele a 80. születésnapja körül, csodálva tiszta gondolatait, bölcs üzeneteit. Minden a beteg érdekében történik, és ebből nem lehet, nem szabad engedményeket tenni. Nincs idő hosszan gondolkodni, improvizálni. Hatásosan cselekedni kell, a mentős team mindhárom tagjának teljes összhangban. Célszerűen, fegyelmezetten kell dolgozni és gyakran a sziréna szívszorító hangja mellett harcolni a kegyetlen idővel, küzdeni az elszálló életért.

Ezt csak az érti, aki mentős. Ezért vagyunk bajtársak.

És most elköszönünk idős bajtársunktól:
Tanítómesterünk, vezetőnk, kollégánk, barátunk, bajtársunk, nyugodj békében!

Dr. Takács Zoltán
Dr. Szepesi András

Dr. Bencze Béla temetése november 30-án pénteken 11 órakor lesz Szentendrén, a Sztaravoda úti temetőben.