Ismét búcsúzunk egy nagyon jó embertől és egy kiváló orvostól.
Hosszú aktív életet élt, és ezalatt nagyon sokat tett a szakmáért, a betegekért. Orvos-dinasztiában született: nagyapja, édesanyja, nevelőapja neves orvosok voltak. Angol iskolába járt, hogy a pesti értelmiség által akkor használt német mellett más kultúrát is megismerjen, de franciául is megtanult. 1955-ben végezte el az egyetemet, 1960-ban belgyógyász szakvizsgát tett. És akkor meglepetésre a nyugodt, kényelmes klinikusi pálya helyett körzeti orvosi munkát vállat. Mintha a bonyolult technológiák helyett a beteg embert, a holisztikus orvoslást választotta volna. 1967-ben alapítója volt a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének (MAOTE), és beszállt a több mint 40-éve tartó küzdelembe, amely az alapellátás, a háziorvosi szakma elismertetése, felemelése, jobbítása érdekében kezdődött. Ez vezette az egészségügyi minisztérium osztályvezetői székébe (mindvégig fenntartotta az orvosi tevékenységét), majd, már nyugdíjas korban még 10 évig vezette a WHO Magyarországi Összekötő Irodáját. Aki hallotta őt egy nemzetközi kongresszuson párhuzamosan három nyelven tolmácsolni, és segíteni a különféle szakemberek kommunikációját, az nem lepődött meg ezen a megbízatáson. Nagyon sokan ismerték, tisztelték szerették. Számos szakmai kitüntetést kapott, közöttük sok külföldit. Ahol ő képviselte a magyar orvosokat, ott tisztelettel néztek erre az apró termetű, sugárzó tekintetű, imponálóan művelt, szeretetre méltó doktornőre. Rendkívüli érzéke volt az új, a szakmailag korszerű, jó dolgok felismerésére. Nyelvtudása, kapcsolatrendszere ebben nagy segítségére volt. 1990-ben az első évfolyamon végzett az első, még nemzetközi segítséggel elindított egészségügyi menedzser iskolában, hogy azután évtizedig tanítsa Dobogókőn az új intézményvezetők és jelöltek évről évre megjelenő generációit. Elsőként lépett be a betegjogi képviselők frissen alakult társaságába, hogy szaktudásával segítse a betegek eligazodását a bonyolult kórházi rendszerben, és viták, konfliktusok esetén okosan közvetítsen a betegek és az orvosok között.
Személyes életét tragédiák árnyékolták be. Családja egy részét a vészkorszakban veszítette el. Élete párja korán elhunyt, és bármennyire szerették volna, gyermekük nem született. Súlyos, akkoriban szinte gyógyíthatatlannak gondolt betegséggel küzdött meg, és túlélte.
Minden szeretetét, hatalmas szellemi energiáját betegeire, kollégáira fordította.
Búcsúztatása 2014. július 22-én 11.15-kor lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemető 3. nagytermében.
Nyugodjon békében.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!