Az intézet rendkívül értékes szakmai tevékenysége, hiánypótló ellátási formái indokolják az épített környezet fejlesztését is.
Július 28-án látogatást tett Intézményünkben a Magyar Egészségügyi Menedzser Klub küldöttsége. A szakmai klub szakkórházunkban tartotta meg soron következő, Menedzser Gyakorlatok elnevezésű hagyományos programját, melynek során bemutatkozik a meglátogatott intézmény menedzsmentje, szakmai beszámolókban mutatják be az intézet helyzetét, fejlesztési terveit, gondjait, örömeit – számolt be a programról a Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdő a facebook oldalán.
Különös jelentőségű volt a mostani találkozó, hiszen a járvány a MEM Klub programjait is akadályozta, és olyan kórház volt a vendéglátó, amelyik a járvány alatt végig működött, eredeti rendeltetése szerint, csökkentett kapacitással, mert szakembereinek jelentős része a fővárosi COVID ellátásra volt kivezényelve. Az év kezdete óta a kórház oltópontként is működik, és a környék lakosságát ebben is szolgálja.
A nyári melegben nagy örömmel fogadtuk a szakmai szervezet tagjait - írták. Ők nagy figyelemmel hallgatták Nagy Edit ápolási igazgató, a MEM Klub alelnöke bevezető előadását, Móringer-Zilahi Tímea gazdasági igazgató asszony beszámolóját és dr. Hódi Gabriella orvosigazgató asszony tájékoztatóját. A legnagyobb érdeklődés Óváry Csaba főigazgató (képünkön) „Hosszú, nehéz búcsú a COVID-19-től” címmel megtartott, tudományos megalapozottságú előadását kísérte mindazokról a tapasztalatokról, amelyeket a poszt-COVID betegek ellátásával szereztek.
Sok szó esett a járvány után kialakult helyzetek megoldásáról, a járvány következő hullámára való felkészítésről is. A plenáris program végén, Dr. Bertalan István elnök átadta Óváry Csaba főigazgatónak a klub emlékérmét, és a meghívást, hogy ha kedve tartja, lépjen a tagok sorába.
Ezt követően a klubtagok a kórházi vezetők szakmai kalauzolásával megtekintették az intézmény telephelyét. Megcsodálták a festői fekvést, az erdős ligetes kórház parkot, a lenyűgöző panorámát és bejárták a közel 100 éves épületegyüttes betegellátó és kiszolgáló pavilonjait. Minden gondos karbantartás és tapintható erőfeszítések ellenére az épített környezet az amortizáció jeleit mutatja. Az intézet profilja (és neve) a közelben elérhető gyógyvíz segítségével tovább bővült. Az intézet rendkívül értékes szakmai tevékenysége, hiánypótló ellátási formái megérdemlik, hogy a következő időszakban olyan szakmai fejlesztés, megújítás történjen, amely a betegek szükségleteit szolgálja, korunk szakmai és tudományos lehetőségeit optimálisan felhasználva.