Egy magyar aneszteziológus a nemzetközi díj döntősei között

Néhány napja adták át Közép-, és Délkelet Európa egyik legrangosabb tudományos díját a Medis Awardot, amelyet olyan orvosoknak és gyógyszerészeknek ítélnek oda, akik munkájuk mellett kutatnak is. A már 2014. óta minden évben odaítélt nemzetközi kitüntetésre idén kilenc országból 229 kutató jelentkezett. Közülük választotta ki a tekintélyes professzorokból álló zsűri azt a 19 döntőst, akinek tudományos pályaműveit a legkiválóbbnak találtak. A döntősök között ott szerepelt egy magyar szakorvos, dr. Nemes Réka neve is, aki a Debreceni Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék munkatársa.

Nem kis teljesítmény kilenc ország több mint kétszáz kutatója közül bekerülni a legjobbak közé…

Mindenképpen nagyon nagy megtiszteltetés, hogy a tekintélyes zsűri engem is kiválasztott.

A díjra olyan tudományos munkával lehetett jelentkezni, amelyet 1,5-nél nagyobb impakt faktorral rendelkező tudományos kiadványban publikáltak. Ön az „Az akceleromiográfiás elvű TOF-Watch SX és az elektromiográfiás elvű TetraGraph neuromuszkuláris monitorok klinikai összehasonlító vizsgálata” című cikkel pályázott, amely az Anesthesiology című tudományos folyóiratban jelent meg. Mondana pár szót, hogy mit fed ez a nagyon komoly cím?

A műtétek közben gyakran használunk izomrelaxánsokat, izomlazítókat azért, hogy a beavatkozás során a beteg véletlenül se mozduljon meg. Ezek az izomrelaxánsok az 1940-es évek óta szerepelnek az aneszteziológiai eszköztárban. Az elmúlt 80 évben rengeteg tapasztalatot szereztünk velük kapcsolatban, lassan kezdjük kiismerni a használatuk által nyújtott előnyöket, azonban a velük kapcsolatos veszélyek továbbra is alulértékeltnek tűnnek. A műtétek után fennálló maradék izomrelaxáns hatás a betegek 10-70 százalékánál figyelhető meg és egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy kedvezőtlenül befolyásolja a műtéti kimenetelt. Nem kellő körültekintés mellett a közepes hatástartamú izomrelaxánsok használata emeli a légúti szövődmények és végső soron a kórházi halálozás előfordulását olyan betegekkel összehasonlítva, akiknél a műtét során nem volt szükség izomlazításra. A Debreceni Egyetemen már régóta teszteltünk egy készüléket, egy neuromuszkuláris monitort, amellyel műtét közben nyomon lehet követni az izomrelaxánsok hatását, és így segítségével a probléma is megelőzhető. Korábban is fejlesztettek hasonló céllal eszközöket azonban azok kevésbé voltak felhasználóbarátok. A vizsgálatunkban ezt a nálunk fejlesztett-tesztelt készüléket hasonlítottuk össze egy korábbi eszközzel.

Azt gondolná az ember, hogy egy fiatal orvos, mint ön, divatosabb orvosi szakmát választ. Miért dönt úgy egy debreceni medika, hogy ő intenzívterápiás aneszteziológus lesz?

Negyedévesként volt egy trauma gyakorlatunk, amit egy kiváló aneszteziológus tartott. Olyan szellemiséggel, a szakma iránt olyan elkötelezettséggel adott elő, hogy úgy éreztem, én is ezt szeretném csinálni. Különösen azért, mert ez a szakma nemcsak egy testrésszel foglalkozik, hanem az egész emberrel. Olyan tudományokat ötvöz, amelyek mindig is foglalkoztattak, mint például az élettan, gyógyszertan. És volt egy emberi motivációm is: úgy tapasztaltam, hogy az aneszteziológusok általában nem szállnak el, két lábbal állnak a földön, ami számomra nagyon szimpatikus volt.

Ha az eddigieket összefoglalom, szerénység, emberközpontúság, betegközpontúság jellemzi önt. Nem zavarja, hogy munkája során nem sokat kommunikálhat a páciensekkel?

Szerencsére nem így van. Például műtét előtt mi készítjük fel a betegeket arra, hogy mi fog történni velük. Sok páciens köszönte meg, hogy a szavaimmal megnyugtattam.

Mostanában azonban kevesebbet beszélhet a betegekkel, hiszen otthon van…

Igen, három hónapos a kisfiam. Egyelőre valóban vele szeretnék lenni, de ha a napi munkát most abba is hagytam, a kutatásokban, a tudományos feladatokban, amennyire lehet, részt kívánok venni.

Ezek szerint nem kizárt, hogy jövőre is pályázik a Medis Awardra?

Ha nem is jövőre, de természetesen megpróbálom.