Egy telefon, ami néma marad...

Kavarognak bennem a gondolatok, az emlékek, hallom a hangját, ahogy terveiről beszél, hallom a történeteket, melyben betegeiről mindig nagy szeretettel, tisztelettel emlékezett meg és próbálom elfogadni a tényt, a változtathatatlant.

Dr. Palla Sándor kollégánk, munkatársunk, barátunk örökre itt hagyott minket, valaki másra vár a sok-sok terv valóra váltása.
Háziorvos volt, olyan háziorvos, akinek nagyon fontos volt a hivatás, a gyógyítás, betegei. Nem elégedett meg csupán azzal, hogy munkáját magas színvonalon végezte, fontosnak tartotta a kutató munkát, az oktatást is. A Debreceni Egyetem Családorvos intézetének oktató orvosaként több generáció tanulhatott Tőle. Munkásságát 1992-ben Semmelweis-díjjal, 1998-ban pedig Batthyány-Strattmann-díjjal jutalmazták.

Országosan is példa értékű a Miskolci Háziorvosi Egyesülés, melynek egyik alapítója és hosszú ideig elnöke is volt. Szervezőmunkája gyümölcseként páratlan szakmai összefogás és érdekképviselet jött létre Miskolcon. Sokat tett a város egészségügyéért, aminek elismeréseként Pro Urbe díjjal is kitüntették.

Szakmapolitikai munkája nem csak szűkebb környezetére terjed ki, végig aktív meghatározója és részese volt az országos szakmapolitikának, tudományos életnek is. Több évig dolgoztunk együtt a Háziorvosi Szakmai Kollégiumban. Észrevételei, javaslatai mindig logikusan felépítettek, megalapozottak voltak és mindig a hivatás és a betegek iránti elkötelezettség sugárzott belőlük.

Szakmapolitikai munkájának legszeretettebb gyermeke a WebDoki volt, ahol lelkesen szervezte és vezette a szakmapolitikai fórumokat és a Látószög című rovatot. Írásaival, szerkesztett anyagaival a napi gyakorlat problémás kérdéseire mutatott rá, ezek értelmezésében próbált sokunknak segítséget nyújtani.

A fórumok, szerkesztőségi ülések után mindig nagy élmény volt vele beszélgetni, történeteit hallgatni. Nem volt a technika bolondja, hosszú-hosszú évekig nem használt még mobiltelefont, amikor már mindenki másnak volt. Sokszor viccelődtünk ezzel, mi nem értettük Őt, s Ő minket.

Aztán lett telefonja, de üzenetet nem írt, nem olvasott. Ez a telefon is néma marad mostantól, nincs már köztünk az, aki fogadja a hívásunkat.
Sokan búcsúzunk most egy kiváló kollégától, mestertől, baráttól.
Nyugodj békében, Sanyi!
Dr. Szabó János
a WebDoki szerkesztőség nevében