A Sportkórházban dolgozó egészségügyi munkatársak nagy része is egyetért azzal, hogy a sportolással járó sérülések gyógyításának pénzügyi terheit nem kellene minden állampolgárnak viselnie, de szeretnék megmenteni a munkahelyüket.
Török Ferenc olimpiai bajnok tervet készített, hogyan lehet üzleti biztosítási alapra helyezni a sportegészségügyet. Véleménye szerint havi egy-kétezer forintért a sportolók egészségügyi biztosítást vásárolhatnának, amellyel „megválthatnák" saját sportegészségügyi ellátásukat. A rendszer kidolgozói - sportolók és a fennmaradásért küzdő Sportkórház dolgozói - időt kérnek, hogy bebizonyíthassák: képesek speciális kezelést adni anélkül, hogy az a pácienseknek súlyos tízezrekbe kerülne. A parlamenti szavazás során sem került fel a Sportkórház a kiemelt kórházak listájára, pedig a sportorvosok különböző szervezetei, illetve a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja nyílt levélben kérte a miniszterelnököt, hogy tegye lehetővé az intézmény működését.
Frenkl Róbert egyetemi professzor, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Sportorvos Társaság volt elnöke úgy fogalmazott, „elfogadhatatlan, hogy a sportegészségügy kikerüljön a közfinanszírozásból. A Sportkórház maga végezte el azt a karcsúsítást, amiről a reform szól, csak azok az osztályok maradtak meg, amelyek közvetlenül a sportot szolgálják. Molnár Lajos egészségügyi miniszter álláspontja szerint, a versenysport, a gyúrók, sportorvosok finanszírozása nem tartozik az egészségügyre. A különleges esetek minden biztosítási rendszerben elválnak a mindenkinek járó általános ellátásoktól.
Kökény Mihály, az egészségügyi bizottság szocialista elnöke szerint, ha a klubok többmilliós fizetéseket tudnak adni edzőknek, sportolóknak, akkor az egészségügyi ellátásuk kifizetése sem lehet gond számukra. Török Ferenc olimpiai bajnok öttusázót, egykori szabad demokrata képviselőt felháborítja ez az érv. A jogász szerint a klubok többségének felszerelésre sincs pénze, nemhogy orvosi ellátásra. Ő munkatársaival időt kér ahhoz, hogy felállhasson az a biztosítási rendszer, amit a sportegészségügy finanszírozására dolgoztak ki. A sportolóknak kötelező lenne az egyesületi tagdíjjal együtt havi egy-kétezer forintot fizetni a biztosításra. Ebből fedeznék a teljes sportegészségügyi rendszer költségeit.