Egykor végstádiumos volt, ma kétgyermekes apa

Tizennégy éves korában végstádiumú betegnek számított a krónikus limfoid leukémiában szenvedő fiú, aki ma kétgyermekes apuka, s állapotának jelenetős javulását az innovatív terápiáknak, s a nemrég a betegek számára hazánkban is hozzáférhető új készítménynek köszönheti, amelyet második vagy még további kezelések során alkalmaznak – minderről egy filmben számolt be, amelyet a Limfóma világnap alkalmából szeptember 15-én, a Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány által rendezett orvos-beteg találkozón mutattak be.

A limfómának mintegy hatvan alfaja ismert, két fő típusa a Hodgkin kór, amelyet az onkohematológia vezérhajójának is tartanak, illetve a non-Hodgkin kór.

A találkozón több előadó is beszélt arról, hogy 90-es években elterjedt célzott biológiai kezelések, az immuno-kemoterápiák az életminőség javulása mellett megnövelik a tünetmentes periódus hosszát. A tudomány fejlődésével megjelenő újabb innovatív kombinációs terápiák pedig eddig nem tapasztalt eredményeket hoztak a limfómás betegek kezelésében. Ezek a terápiák idős betegeknél is még társbetegségeik fennállása mellett is jelentősen hosszabb, tünetmentes életet biztosítanak. Egyelőre egyedi méltányosságban a többedik vonalban adhatják, akkor, amikor már a korábbi kezelések nem hoznak eredményt.

Az általában második vonalban alkalmazott őssejt-transzplantáció jelentőségéről dr. Rajczy Katalin, az Országos Vérellátó Szolgálat keretében működő Magyar Őssejtdonor Regiszter vezetője beszélt. Mára a világon elérte a 25 milliót a regisztrált potenciális önkéntes csontvelő donorok száma, míg a köldökvér‐egységeké meghaladja a 630 ezret. A Magyar Őssejtdonor Regiszterben 7000 donor van, s a szakember meg is fogalmazta: több hazai regisztrált donor kellene, ezért újra és újra felhívással fordulnak a lakossághoz.

A regiszter kapcsolatot teremt a klinikai csontvelőátültetés programja és a nemzetközi önkéntes donorszervezetek között. Évente 400-500, jórészt magyar betegnek keresnek megfelelő őssejtdonort, s eddig 620 külföldi donortól kaptak őssejtet, míg 16 magyar adományozott külföldinek őssejtet.

A korai diagnózisban a betegeknek fontos szerepük van a rendszeres önvizsgálatokkal, hangsúlyozta dr. Borbényi Zita, a Szegedi Tudományegyetem professzora. Az egy centiméternél nagyobb, nyirokcsomóval törődni kell, ezek a nyakon, hónaljban, lágyékban jelenhetnek meg. Az átmeneti spontán kisebbedés még nem ad okot arra, hogy a beteg megnyugodjon. Ha hőemelkedés, visszatérő láz jelentkezik fertőzés jelei nélkül, viszket a bőr, fogyás figyelhető meg, akkor haladéktalanul orvoshoz kell fordulniuk a betegeknek. Ez utóbbi tünetek általában a daganatsejtek szaporodásával összefüggésben jelentkeznek.

Olyan esetekről is beszámolt, amikor nem kell pánikba esni. Elmondta például, hogy a fog gyulladásakor lehet a nyakon megnagyobbodás, de ez a gyógyulással vissza is húzódik, vagy ha megvágjuk a kezünket egy késsel, akkor előfordulhat, hogy a hónaljban jelentkezik csomó, s ez is a gyógyulással együtt elmúlik. Ezek nem veszélyesek, ugyanakkor félrevezető lehet az állandó köhécselés, amit könnyű összekeverni az allergiával, holott kiválthatja a mellkasi nyirokcsomó. A hasban kialakulók sokáig tünetmentesek lehetnek, mindaddig, amíg nem érintenek fontos szervet.

Bár a betegek ódzkodnak a biopsziától, a diagnózis felállításához nem elegendő a cytológia, szükség van a szövettani vizsgálatokra, mert így lehet megállapítani a betegség altípusát, tette hozzá a szegedi professzor.

Bizonyos esetekben kiválthatja a csontvelő vizsgálatot a PET CT, amely a CT-nél is hatékonyabb segítséget nyújt az orvosnak dr. Illés Árpád, a Debreceni Egyetem Hematológiai Tanszékének professzora szerint. Mint mondta, a PET CT pontosan meghatározza, mennyire kiterjedt a betegség a szervezetben, alkalmas a teljes tumorállomány mérésére, a stádium megállapítására, s ezzel a kezelés meghatározására. A professzor szerint a gyógyulási esélyek egyre növekednek a Hodgkin limfómásoknál, jelentősen javul a túlélés. Ám a sugárzás és a kemoterápia szövődményei akésőbbiek folyamán jelentkezhetnek, ezért a már gyógyult betegek további túlélése és életminősége jelentősen eltér az átlagpopulációtól. A további eredményeket az orvostudomány fejlődése hozhatja a betegek számára, a személyre szabott terápia, a molekuláris diagnosztika, biomarkerek készítésének elterjedése.