Elásottak: Dr. Csont és a hazai valóság

DNS-vizsgálattal állapítható meg a legpontosabban az elhunytak személyazonossága, ám ez az eljárás normál esetben is legalább egy hónapot vesz igénybe, és rendkívül költséges - közölte Bajnóczky István, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Igazságügyi Orvostani Intézetének egyetemi tanára hétfőn az MTI-vel. A professzort, az intézmény korábbi igazgatóját az MTI az ismeretlen elhunytak azonosításának módszereivel kapcsolatban kérdezte. Csepelen, egy erdős területről a múlt héten hantoltak ki több embert, akiknek az azonosítása még folyamatban van.

Bajnóczky István arról beszélt, nem mindegy, hogy az elhunytak földi maradványai mióta vannak a föld alatt, és milyen állapotban találták meg őket. Elmondta, az eljárás első lépésében azt határozzák meg, hogy a csontok mióta vannak a föld alatt. Ennek azért van jelentősége, mert a hatóságokat csak az elévülési időn belül elhunytak maradványai érdeklik, például emberölés esetében.
A további eljárás során a csontokat vizsgálják meg, amelyek elárulják az elhunyt nemét, például a medencecsont jellegzetességei alapján.

A csontok vizsgálatából, a "hosszú csöves csontok szivacsos szerkezetéből" 4-5 év eltéréssel meg lehet határozni az elhunyt korát, valamint 5-10 centiméter eltéréssel a testmagasságát is.

Az izmok csontokhoz tapadásából a testalkatra lehet következtetni, arra például, hogy egy fejlett izomrendszerű atlétáról lehet-e szó vagy egy soványabb emberről. A koponyavizsgálat során következtetni lehet az arcvonásokra is, és vannak úgynevezett "lágyrész-rekonstrukciós" eljárások is, de ez a professzor szavai szerint inkább szobrászművészet, mint igazságügyi orvostan.

Elmondta, az FBI-nak van lágyrész-rekonstrukciós számítógépes programja is, amely 5-7 arcváltozatot rajzol meg a koponya alapján. Ez a program azonban - jegyezte meg - nagyjából 3,5 millió dollárba kerülhet, de létezik egy még fejlettebb is, amelyet el sem adnak.

Közölte, DNS-technikával azonban már meg lehet határozni a csontból az illető nemét, és DNS-tulajdonságait, akár a több ezer éve elhunytak esetében is.

A professzor arról is beszélt, hogy az eljárásban a szakértői véleményeknek különböző fokozatai vannak, amelyek alapján megállapításokat tehetnek. Ezek a kategóriák: kizárt, lehetséges, valószínű, nagyon valószínű, bizonyossággal határosan valószínű és gyakorlatilag bizonyított.

Közölte, ha valakit elásnak, akkor a későbbi felismerhetősége nagyban függ a talaj jellegétől, a hőmérséklettől, valamint attól, hogy a halál bekövetkezte után mennyi idővel ásták el. Jelezte: savas talajban gyorsabban oszlik a holttest, míg hideg, nyirkos, agyagos talajban vagy jól szellőző, homokos talajban hosszabb ideig épen megmaradhat. Ez azonban így is legfeljebb néhány hónapot jelenthet, nem többet.

Kitért arra is, hogy a hozzátartozói azonosítás gyakran okoz tévedést, hiszen sokan annyira iszonyodnak a látványtól, hogy inkább gyorsan mondanak valamit.

A bántalmazásra utaló nyomokat a lágyrészek szövetének vérbeszűrődésein lehet felismerni, ám ha már csak csontok maradtak, akkor általában csak azok sérülései, törései utalhatnak erre.

Vízbefúlásnál kovamoszatok kerülnek a vérkeringésbe, így a vizsgálatok során még azt is meg lehet állapítani, ha - idegenkezűség esetén - az elhunytat nem abban a vízben találták meg, mint ahová belefojtották.

A professzor szerint több hét vagy hónap elteltével már nem lehet megmondani, élve temettek-e el valakit, vagy már halott volt, amikor elföldelték, persze ha nincs jellegzetes csontsérülése.
Bajnóczky István arról is beszélt, hogy akiket nem tudnak azonosítani, az adott önkormányzatok temettetik el ismeretlen személyként, a nem és az elhalálozás lehetséges időpontját feltüntetve. Közölte, azért nem hamvasztják el őket, hogy a későbbi esetleges azonosítást, vizsgálatokat ne tegyék lehetetlenné.

Elmondta, majd minden település temetőjében van egy olyan rész vagy parcella, ahová az "ismeretlenek" kerülnek. A folyó menti településeken gyakran külön sorok is vannak, mert, mint fogalmazott, a Duna "importálja" a holttesteket.

ORFK: erősen bomlott holttestet DNS-mintával azonosítanak
Erősen bomlott holttestből a DNS-minta jelenthet azonosítási támpontot - közölte a rendőrség hétfőn az MTI érdeklődésére a témával kapcsolatban. Az ORFK szóvivői irodájának közleménye szerint a holttestek azonosítására több módszer van. Amennyiben a halál bekövetkeztének időpontjától kevés idő, legfeljebb pár nap telt el, úgy az elhunyt arcvonásai még felismerhetőek, azaz fénykép alapján lehetséges a felismertetés. Ekkor a lehetséges ismerősi kör, az esetleges hozzátartozók számára a fénykép alapján az elhalt felismerhető. Ha nincsenek ilyen ismerősök, a hatóság a sajtó útján a fényképet nyomtatott vagy elektronikus formában közzé teszi - írták.

Ugyancsak néhány napos holttest esetében az ujjlenyomat teremthet lehetőséget a személyazonosság megállapítására. "Előrehaladt bomlás esetén az antropológiai, antro-morfológiai vizsgálatok, illetve a fogstatus-rögzítése segítheti az azonosítást. Erősen bomlott holttestből a DNS-minta jelenthet azonosítási támpontot" - közölte az ORFK.

A mintavételek általában nem a helyszíni szemle keretében történnek, hanem bonctermi körülmények között, az igazságügyi boncolás során. A személyazonosítás azonban csak akkor lehetséges, ha az adott személytől valahol rendelkezésre áll bármilyen összehasonlítható minta, például fog- vagy ujjnyom, illetve DNS-minta.