Élet a veszteség után

A Lélekmadár Tábor a Bátor Tábor Alapítvány új kezdeményezése azon családok részére, akik daganatos betegségben veszítették el gyermeküket. Azon túl, hogy a táborban hasonló sorsú családokkal találkozhatnak, és élményterápiás foglalkozások segítik megerősödésüket, gyászterapeuták segítségével kapnak lehetőséget az emlékezésre és a gyászfeldolgozásra.

Magyarországon évente körülbelül 260 gyermeket diagnosztizálnak daganatos megbetegedéssel. A gyermekek 70-75%-a gyógyul fel betegségéből, 25-30%-uk sajnos meghal. A Bátor Tábor ingyenes élményterápiás programjaiban több mint tíz éve vehetnek részt daganatos és krónikus beteg gyerekek és családjaik.

Komoly szakmai előkészítést követően elérkezett az idő, hogy azoknak a családoknak is támaszt nyújtson a tábor, akik elveszítették a küzdelmet a betegséggel. A mai világban alapvetően megváltozott a halálhoz, a gyászhoz való viszonyunk.

A halál tényét tabuként kezeljük, az egészségügy falai közé zárjuk, és a társadalom rosszul értelmezett tapintatból gyakran a gyászolókat is magukra hagyja érzéseikkel, fájdalmukkal. A gyermek-halál ráadásul olyan esemény, amely az élet természetes rendjének ellentmond, megrendítő és nehezen elfogadható. A gyászolás folyamata valójában sosem ér véget, a gyászon nem lehet „túljutni". Az elvesztett családtaghoz való kötődés mindig megmarad, csupán a nehéz érzések enyhülnek, elviselhetőbbé válnak.

A Bátor Tábor által szervezett Lélekmadár Tábor egy új koncepcióra épülő speciális segítség. A gyászfolyamatot segítő emlékezés mellett a családtagok az élményterápiás programokon lehetőséget kapnak arra, hogy végre kicsit egymásra és önmagukra is figyelhessenek. Mivel a gyász hosszú folyamat, ugyanazon családok egy év alatt három, egymásra épülő négynapos turnusban vesznek részt.

A tábor érzelmileg biztonságos helyet nyújt a családoknak, hogy elmeséljék, megosszák történetüket, és beszéljenek érzéseikről. Minden korosztály lehetőséget kap arra, hogy korának és ritmusának megfelelően gyászolhasson. Közösségben, saját rítusokkal segítik az emlékezést és az elengedést a résztvevők számára. Ezek a rítusok az élet üzenetét hordozzák, arra hivatottak, hogy a meghalt gyermekek rövid életét a családok szeretetteljesen ünnepelhessék. A felkészített önkéntesek által vezetett rekreációs foglalkozásokon ezen kívül a részt vevő gyerekek és szülők megélhetik azt, hogy az élet nem áll meg, lehet, szabad boldognak lenni, játszani, nevetni bűntudat nélkül is, úgy, hogy az elvesztett gyermekkel való kapcsolat, a hozzá való kötődés megmarad. A közösséghez tartozás élménye csökkenti magányukat. Megerősödik önmagukba és családjukba vetett bizalmuk, új kapcsolatokat alakítanak ki, összességében megerősödve térnek vissza a hétköznapokba.

Az egyik gyászoló édesanya köszönőlevelében így fogalmazott a turnus után:„Annyi figyelmességgel, értelemmel és érzelemmel találkoztunk ez idő alatt, ami feltöltötte megtépázott lelkünket. Közelebb kerültünk egymáshoz mi négyen… Egy utópisztikus világban lehet ilyen, hogy mindenki figyel a másikra, együtt létezünk, együtt fájunk és aztán könnyebbülünk meg. A harmadik napon, az esti gyászolás közben éreztem, hogy valahogy máshogy érzek, elcsitultam, nem fájt már annyira..."