Elhunyt a friss Nobel-díjas tudós

Az idei orvosi-élettani Nobel-díjat megosztva három kutató kapta, közöttük a kanadai Ralph Steinman professzor, aki 2006-ban a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum professzorainak szavazata alapján elnyerte a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést. A méltató cikkek között jelent meg a szomorú hír: a kanadai tudós a négy éve diagnosztizált hasnyálmirigyrákban halt meg, három nappal a Nobel-díj odaítélése előtt. A Magyar Nemzet információi szerint a halálhír szokatlan feladat elé állította a Nobel-díj-bizottságot, mert az elismerés posztumusz odaítélését a díj alapszabálya nem teszi lehetővé. Goran Hansson, a bizottság titkára közölte, hogy nem neveznek meg másik díjazottat, mert a tudós órákkal a döntés előtt hunyt el.(Az idei Nobel-díjasok: górcső alatt az immunrendszer)

A Szegedi Egyetem sajtóközleményben idézte a 2006-ban, a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetés adományozásakor elhangzott indoklást, amely szerint dr. Ralph Steinman 1973-ban Dr. Zavil Cohn-nal együtt tette meg áttörést hozó felfedezését. Az immunrendszer működésének egyik alaptétele volt már az ötvenes években is, hogy az immunrendszer egyes sejtjei, az ún. lymphociták sajátos és specifikus receptoraikkal felismerik az antigéneket, és azokra immunválasz kifejtésével válaszolnak. Egy fontos kérdés azonban megválaszolatlan maradt évtizedekig: az, hogy hogyan mutatódik be az antigén az immunrendszer sejtjeinek. Melyik az a sejttípus, amely feldolgozza és felszínére „kirakva“ prezentálja a szervezetbe bekerülő kórokozókból származó és egyéb antigéneket?

A hatvanas évek végén világossá vált, hogy az antigénre adandó immunválaszhoz addig nem definiált és azonosított sejtek szükségesek, amelyek a lépből származnak, és hasonlóak lehetnek a falósejtekhez, azaz makrofágokhoz. Dr. Steinman megvizsgálta a lépből származó sejteket, és rábukkant egy ritka sejttípusra, amely nyúlványokkal rendelkezik, és igen aktív. A sejtek sajátos alakja miatt nevezte el ezeket dendritikus sejteknek. Steinman professzor ezek után azzal a hipotézissel állt elő, hogy a dendritikus sejtek az immunrendszer kulcsfontosságú sejtjei, és a legfontosabb funkciójuk az antigének felvétele, feldolgozása és bemutatása az immunrendszer sejtjeinek.

Ezt az elgondolást hosszú ideig kétkedve fogadták, úgy gondolták, hogy a sejtek kis száma ellentmond annak, hogy meghatározó szerepük legyen az immunrendszer szabályozásában. Dr. Steinman és kollégái azonban bebizonyították, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok, és a dendritikus sejtek valóban karmesterei az immunitásnak. Nemcsak a kórokozókkal szembeni immunválasz szervezésében van ezeknek a sejteknek szerepe, hanem az immunválasz másik oldalának, a sajáttal szembeni toleranciának a kialakításában is. Éppen e kettősség teszi lehetővé, hogy terápiás célokra is felhasználják ezt a sejttípust, például autoimmun betegségek esetében.

Az utóbbi években Dr. Steinman és munkatársai, új vakcinációs eljárások után kutatva annak a problémának a megfejtésén dolgoznak, hogy hogyan használhatók fel a dendritikus sejtek különböző tumorok és vírusok, többek között a HIV elleni immunválasz kiváltásában.

Steinman közvetlen tudományos kapcsolatban áll a DE OEC-el, felfedezéseit több szinten is hasznosítják. Egyrészt alapkutatások folynak a dendritikus sejtek biológiájának jobb megértése érdekében a DE OEC Immunológiai, valamint Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében Dr. Rajnavölgyi Éva, illetve Dr. Nagy László vezetésével, másrészt az egyetemen működő Sejtterápia Klinikai Központban a Steinman professzor által felfedezett és alkalmazott módszereket használja tumoros betegek tumorellenes immunválaszának kiváltásával.

Dr. Steinman munkássága kitűnő példája annak, hogyan válhat egy alapkutatási felfedezés klinikai jelentőségűvé, és később hogyan hasznosítható a gyógyításban. Különösen figyelemre méltó az, ha valaki, Dr Steinmanhoz hasonlóan, maga tudja e folyamat javát végigvinni - áll a közleményben. 

Rövid életrajz:
Dr. Ralph M. Steinman 1943-ban született Montrealban. Kitüntetéses orvosi diplomáját 1968-ban kapta meg a Harvard Egyetem Orvoskarán. Rezidensi éveit követően 1970-ben a Rockefeller Egyetem munkatársa lett, ahol a Laboratóriumi Sejtfiziológiai és Immunológiai Intézetben tanársegédként, majd adjunktusként, 1988-tól pedig professzorként dolgozik. 1995-ben munkásságáért megkapta a Henry G. Kunkel professzorról elnevezett, magas tudományos kitüntetést. 1998-tól a Chris Browne Immunológiai és Immunbetegségek Központjának igazgatója. Emellett nemzetközileg elismert szakmai folyóiratok szerkesztője, illetve tanácsadó testületének tagja.

Számos AIDS- hepatitis- és rákkutatással foglalkozó tudományos szervezet, intézmény, alapítvány tagja, illetve tudományos tanácsadója. Kiváló európai egyetemek díszdoktora, illetve levelező tagja, az Amerikai Tudományos Akadémia Orvostudományi szekciójának rendes tagja volt.