Elhunyt dr. Entz László érsebész professzor

Életének 72. évében elhunyt dr. Entz László érsebész professzor, a Semmelweis Egyetem korábbi érsebészeti tanszékvezetője, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egykori igazgatóhelyettese. A Semmelweis Egyetem saját halottjának tekinti egykori munkatársát, aki tudományos munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett hazájának és a Semmelweis Egyetemnek - írták az intézményi portálon megjelent, dr. Merkely Béla és dr. Szabolcs Zoltán jegyezte nekrológban.

"Dr. Entz László érsebész professzor, a Semmelweis Egyetem korábbi érsebészeti tanszékvezetője, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egykori igazgatóhelyettese, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja, az egyetem emeritus professzora 2023. május 6-án, szombaton váratlanul és tragikus körülmények között elhunyt. Ez az olvasó számára szomorú, száraz tény. Nekünk, akik évtizedek óta együtt dolgoztunk, éltük életünket Lacival itt a Városmajorban, ezek a szavak nem fejezhetik ki a váratlan távozás jelentette bénító lelki fájdalmat, a hátrahagyott űr betölthetetlensége felett érzett kétségbeesést. Entz Lacival a „Városmajori család” egy emblematikus és ikonikus tagját veszítettük el.

Vannak „majorikumként” ismert különleges, leginkább a városmajori klinikára jellemző műtéti eljárások. A klinika több mint hét évtizedes történetében azonban voltak és vannak olyan orvos munkatársaink, akiket a hungarikumok mintájára bátran lehetne „majorikumként” emlegetni. Entz László ilyen majorikum, egy igazi „Homo Majorensis” volt! Az egyetem elvégzését követően 47 éven keresztül a Semmelweis Egyetem és a városmajori klinika volt egyetlen munkáltatója. Közvetlenségével, kompromisszumokat kereső emberi és vezetői attitűdjével, megszállott optimizmusával, a mindenben és mindenkiben a jót kereső és azt meg is találó keresztényi hozzáállásával munkatársainak széleskörű megbecsülését vívta ki.

Laci az Entz orvosdinasztia hatodik generációs tagjaként génjeiben örökölhette őszinte nyitottságát a teremtett világra és abban az emberre, ahol a becsület, a tisztesség és emberség mellett az orvosi hivatás iránti elkötelezettség és a legmagasabb szintű szakmai igényesség volt a zsinórmérték. Szakmai előmenetelét az általa elvégzett sok ezer érsebészeti műtéti beavatkozáson túl, németországi tanulmányútjával, számtalan hazai és nemzetközi kongresszusi előadásával, publikációs aktivitásával, kiterjedt nemzetközi szakmai kapcsolatrendszerével alapozta és erősítette meg. A Soltész Lajos, Papp Sándor, Nemes Attila, Acsády György professzorok kezeiből megörökölt városmajori érsebészeti stafétabot megérdemelten került Entz László kezébe. Szakmai elkötelezettségét, a betegek iránti tiszteletét, a munkatársaihoz való viszonyulását a családi indíttatáson túl  olyan városmajori orvoslegendáktól tanulta, mint Szabó Zoltán szívsebész professzor, vagy Szabó Imre, a magyarországi érsebészek doyenje. Előbbi nagy elődről szólva Entz Professzor így fogalmazott: kitűnő példa volt arra, hogy milyen fontos lehet az embernek a munkahelye. „Szabó Zoltán arra tanított, hogy azt kell mindig nézni, hogy a betegnek az adott pillanatban mi a legjobb. 30 éve eszerint próbálok cselekedni.”

Hivatásában elért eredményei nyomán 2021-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. A Semmelweis Egyetemen Soltész Lajos Emlékéremmel, valamint Pro Universitate díjjal is elismerték munkásságát.

A teljes nekrológ itt olvasható

(Fotó: semmelweis.hu)