Ez most komoly? Mert viccnek egy kicsit erős!

"Szerintem a kórházigazgatók és a gazdasági igazgatók az egészségügy működőképességének megtartásáért igen sokat tettek, egyúttal a kormányhoz is lojálisak maradtak"

Hétfőn a Magyar Idők hasábjain megjelent interjú felrobbantotta a szakmai és politikai közvéleményt. Senki se érti. Se az okát, se a célját, se az időzítését. Miniszterelnök úr szabadságon van. Kásler Miklós miniszter is. Úgy tűnt, a hosszú választási kampány és annak utózöngéit követően itt az uborkaszezon. „Nincs semmi látnivaló”, mehetünk napozni vagy hűsölni, amúgy is itt a kánikula. Ha ezt a kommunikációs teret akarta Domokos László kitölteni, akkor az remekül sikerült. End of Story. De én ezt valójában nem hiszem el.

Invokáció: segíts Uram, hogy elkerüljem a szakmai alap nélküli politizálás, valamint a politikát sértő szakmázás Schylláját és Charybdisét!

Az interjút mindenki ismerheti, de vettem a fáradságot és utána mentem a hivatkozott friss ÁSZ-tanulmánynak. Még a címe se az egészségügyről szól. Van benne szó 51 közintézményről, ezek között néhány kórház is található. Jóval kevesebb, mint a kórházak tizede. Összetétele nem reprezentatív. Nincs benne a négy nagy egyetemi kórház, a Honvédkórház és az egyházi kórházak. Nem kerül említésre egyetlen önálló szakrendelő se. Legyünk igazságosak, az ÁSZ minden évben vizsgál egészségügyi intézményeket. Lehetnek régebbi tapasztalatok is.

De akkor miért most borítja ki a poharat? És miért ilyen elánnal?

A Fidesz-KDNP pártszövetség harmadszor nyert (kétharmaddal) választást. Orbán Viktor nemrég kezdte zsinórban a harmadik kormányzási ciklusát. A nevezett kórházak hat éve állami tulajdonban vannak. Minden jog és hatáskör: fenntartás, bezárás, átalakítás, beruházás, vezetői kinevezés, felmentés, finanszírozás szabályozása, ellenőrzés, szankcionálás – mind-mind kormányzati hatáskörben. Ha populáris akarok lenni: az állami kórházak gumicukorkák a kormány tenyerén. Csak nem azt állítja az ÁSZ-elnök úr, hogy a kormány nem látja el a közellátás eme súlyos szegmensében a törvények, jogszabályok által rárótt feladatokat?

Egy réteggel mélyebben

Vizsgálódjunk egy réteggel mélyebben: milyen instrumentumokon keresztül gyakorolja a kormány a vonatkozó feladatait?

Állami Egészségügyi Ellátó Központ: a kórházak adminisztratív fenntartója. Végzi, vagy végezteti a központosított közbeszerzéseket. Ellenőrzi és engedélyezi a kórházi közbeszerzési pályázatokat. ÁSZ: sakk-matt! ÁEEK kilőve. Ez az intézmény csapja be a kormányt és vezeti félre a jóhiszemű ÁSZ-ellenőröket? Ja, hogy ezt nem is nevezi meg az elnök úr? De azért talán a munkatársai ismerik a jogszabályokat? A kórházak egyedi beszerzést, kisebb értékű közbeszerzést is csak az ÁEEK engedélyével végezhetnek. Itt van egy kiskapu: a folyamatos ellátás érdekeire való hivatkozás. De ez veszélyes.

Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő (leánykori nevén: OEP): közvetlenül nincs döntési helyzetben. Jogszabályokban meghatározott algoritmusok szerint utalja a működési forrásokat. HBCS, (német) járóbeteg pontrendszer, ápolási nap térítés, alapellátási díjak és még számos jogcímen. Betartatja a teljesítmény-volumen korlátot (TVK), elszámol speciális térítési formákat (nagy értékű eszközök, gyógyszerek stb.) Betartja a költségvetésben e célra önálló soron megjelenő kiadási tételeket. Néha-néha kap lehetőséget és mozgásteret, említsük meg a nagyon eredményes várólista csökkentő programjukat.

Igen ám, de az egészségügyi ellátás szűkössége itt mérhető: egyes HBCS és egyéb kategóriák sok okból (új technológiák, áremelkedés) az adott beavatkozás egyszerű költségeit sem fedezik. Na, ez már egy hatalmas baj forrása. Az ilyen rendszereknek van egy fő szabálya: költségfedező elv! Ha ez nem teljesül, akkor intézményi szinten borul a tiszta elszámolás, más tételeken üzemi nyereséget kellene elérni, hogy ne fusson adósságba az intézmény. És akkor még nem beszéltem a teljesítményelvű finanszírozás másik kritikus eleméről: mennyi bért tartalmaz az elemi finanszírozási egység? Elég ez arra, hogy üzemszerűen dolgozzanak, ügyeljenek és még rendkívüli helyzetekben is helytálljanak? Fedezi ez korrekció nélkül a béremeléseket? Nem folytatom. Kötetnyi irodalma van. Ha erről egy ÁSZ elnök megfeledkezik, akkor ennek súlyos oka van. Vagy súlyos következménye lesz.

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat: Most éppen helyettes államtitkárság, megbízott vezetővel. Nekik kellene számos minőségi mutató, népegészségügyi eredménystatisztika, humán feltételrendszer stb. számbavételével az intézmények működését engedélyezni, ellenőrizni. Ellátási minimum feltételek és még egy csomó szakértői bohóság, amit a fejlett országok csinálnak. Benne a „forró krumpli”, az infekciókontroll, azaz a kórházi fertőzések kérdésköre.

Hogy ezeket a szereplőket és szerepüket nem veszi észre és nem értékeli az elnök úr, az a legerősebb bizonyíték arra, hogy itt valami másról van szó, mint amit a hangzatos címből – botrány, anarchia – kikövetkeztetnénk.

Mit mutat ez a struktúra?

Mindazon kérdésekben, amiket Domokos elnök úr felpanaszol, van kormányzati felelős. De hogyan működik? Van-e végrehajtó-ellenőrző-beavatkozó struktúra, ott ahol az ellátások történnek? Nincs, vagy alig van.

Az ÁEEK regionális szinten jelenik meg, minimális eszközrendszerrel, szinte semmilyen hatáskörrel. Megyei, városi szinten nincs jelen, ahol a kórházi ellátások többsége történik. Járási, kistérségi szinten, ahol az alapellátás (háziorvos, gyermekorvos, védőnő) történik, ahol a járóbeteg-szakellátás, az alapvető diagnosztikai igények, a mentés és betegszállítás zajlik, ott 20-50 kilométeres távolságban nincs semmilyen állami beavatkozó szervezet, intézmény.

Mi lehet ennek az oka?

28 év óta nem sikerült eldönteni, hogy milyen egészségügyi modellben akarunk hosszú távon dolgozni. Két érdemi alternatíva létezik. (A harmadik változat a magánbiztosításokra alapuló ellátás – USA. Ott se működik jól, viszont iszonyú drága és a szegényebb és idős lakosság csak egy gyenge állami öreg- és szegényellátáshoz fér hozzá. Ez volt a második Gyurcsány-kormány, benne Molnár Lajos kísérlete, ami a bukásukhoz vezetett):

1. Társadalombiztosítási rendszer, ahol a szolgáltatásokat és a szolgáltatókat nemcsak finanszírozza a szervezet, hanem részt vesz a szolgáltatók megszervezésében. Erősen független az állami bürokráciától.

2. Állami egészségügyi szolgálat: az államigazgatás része az az adminisztráció, amelyik szervezi és finanszírozza az alapellátástól a klinikáig a közösségi egészségügyi ellátás rendszerét.

Húsz éven át a TB-rendszert építgettük, ezt sok kritikával lehet illetni. Nyolc éve elkezdtük az állami rendszer kiépítését. Most elképesztő módon lebegünk a két rendszer között, és ez minden szervezési zűrzavar, és a rendszerhibák tömegének a hátterében megtalálható.

Utóélet

Végül is, a kommunikációs stáb örülhet. Erre a gumicsontra (nem a problémára, hanem a mutatványra értem) úgy ráugrott mindenki, hogy azt tanítani fogják a PR-iskolákban. Majdnem mindenki megszólalt. Pártok, szóvivők, szakértők – ami a csövön kifér. Míg a politikusok többnyire a kormányt szidták, a korábban ellenzékinek gondolt szakértők finoman egyetértettek Domokos úr nyilatkozatával. „Persze” a lakosság érdekében. De elfogadták a felkínált bűnbakot, a kórházak főigazgatóit és a gazdasági vezetőket. Egy jó szót nem szóltak mellettük! Pedig szerintem az egészségügy működőképességének megtartásáért igen sokat tettek, egyúttal a kormányhoz is lojálisak maradtak. Talán ez a bűnük? Nos, nem gondolom, hogy ez bűn volna. Domokos elnök úr mindenféle csalást és korrupciót emleget, de mivel nem bizonyít, itt átcsúszik a számára egyébként tilalmas politikai harcmezőre.

Akkor, mire megy ki a játék?

Több okos újságíró veti fel, hogy kormányon belül érdekharc alakult ki. Kancellár vagy nem kancellár? Pénzügyesek kontra EMMI? Nagyon szerencsétlen egyszerűsítésnek gondolom. Ráadásul a teljes egészségügyet, benne a négy klinikai központot még sohasem képviselte ennyi gyakorló egészségügyi intézményvezető. A miniszter és az államtitkár asszony és a legfrissebb helyettes államtitkár is országos intézetek és kórházak éléről érkeztek. Mellettük a felsőoktatási államtitkár, aki a Pécsi Tudományegyetem rektora volt, de korábban másfél évtizedig professzorként igazgatott egy hatalmas és modern szülészeti-nőgyógyászati klinikát. Ha valakik, ők értenek az egészségügy, és ezen belül a kórházügy működéséhez. Kíváncsian várom a reakciójukat. Sőt, ma még a Magyar Kórházszövetség elnöksége is tanácskozik. Az ő véleményüket hamarabb megtudjuk.

Kedvenc metaforámmal zárom a gondolatsort: „A régi idők kutató szociológusai azt írták a polinéz férfiakról: úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a termékenységi aktus és a gyerek között összefüggés van. Ha faggatjuk őket, kiderül, hogy tulajdonképpen tudják. De továbbra is úgy tesznek, mintha nem tudnák.”

Jó lenne tudni, hogy a mi kis történetünkben ki a polinéz és ki a szociológus…

Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé - a jegyzet folytatása