Fiatal kutató a tesztelés frontvonalában

Hogyan éli meg egy molekuláris genetikával foglalkozó, az elmúlt években kutatólaboratóriumban dolgozó fiatal biológus a koronavírus-járványt? Csuka Dorottya tudományos munkája mellett március közepe óta önkéntesként részt vesz a koronavírus-fertőzés laboratóriumi diagnosztikájában. Volt olyan hét, amikor heti három alkalommal, reggel 8-tól este 10 óráig vagy még tovább. Sikerélményt és érzelmi mélypontot egyaránt hozó tapasztalatairól beszélt az mta.hu-nak.

„Kutatóként eleinte nem volt közvetlen kapcsolatom a járvánnyal. Februárban még én is csak a hírekből tudtam, hogy egyre gyorsabban terjed Európában is a koronavírus, majd március 4-én diagnosztizálták hazánkban az első koronavírussal fertőzött beteget. Ezt követően azonban felgyorsultak az események.”

A molekuláris biológusként az ELTE-n végzett, majd az immunrendszer egy „alrendszere”, a komplementrendszer kóros működésével kapcsolatos témából a Semmelweis Egyetemen doktoráló kutatónő és kollégái március 10-én kapták a hírt, hogy a Semmelweis Egyetem III. Számú Belgyógyászati Klinika összes ottani részlegének sürgősen ki kell költöznie a Kútvölgyi úti tömbből, mert az épület egy részét karanténkórházzá alakítják át. „Bár ekkor már a »saját bőrünkön« éreztük a koronavírus közvetlen hatását, leginkább arra koncentráltunk, hogyan tudnánk továbbra is zökkenőmentesen biztosítani a ritka vesebetegségekben szenvedők komplementdiagnosztikáját, amire számos külföldi kórházból is kapunk sürgősen vizsgálandó vérmintákat.”

„Március 12-én tört rám először a félelem, frusztrált voltam, és szinte már koronavírusos tüneteket véltem magamon felfedezni, pedig ekkorra már igyekeztem kerülni a tömegközlekedést. Másnap találkoztam két a betegellátásban is dolgozó PhD-hallgatómmal. Nagyon aggódtam értük, hogy hogyan fognak megküzdeni a rájuk szakadó járvánnyal. Bár számítani lehetett rá, mégis olyan „hirtelen” robbant be a járvány, hogy őszintén szólva még március 13-án sem gondoltam, hogy én is részt veszek majd valamilyen módon a járvány elleni küzdelemben. A laboratóriumunk vezetője, prof. Prohászka Zoltán úgy döntött, hogy a minél kevesebb kontaktus érdekében csak a legsürgősebb vizsgálatok elvégzése miatt járjunk be a laborba, és amit lehet – vizsgálatok elemzése, tudományos cikkek írása –, azt otthon végezzük el. Majd március 17-én feltette a kérdést: vállalnám-e, hogy besegítek a koronavírus-fertőzés laboratóriumi diagnosztikájában? Hirtelen elmúlt az addigi félelmem, megörültem a lehetőségnek, és azonnal igent mondtam, két kolléganőmmel, Szabó Edinával és Mező Blankával együtt.”Az önkéntesek március 18-én már mentek is megbeszélni a munka részleteit, és még aznap elkezdték tanulni a gépek működtetését és a használt módszereket.

Munka a Covid-laborban

A Covid-diagnosztikában részt vevő labor a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetének Mikrobiológiai Laboratóriumában található, az Üllői úti Központi Betegellátó Épületben. Több, mint huszan dolgoznak a laborban; érkeztetik, adminisztrálják, majd feldolgozzák a mintákat, elvégzik a teszteket, kiadják a leleteket.

A beérkezést követően az orr- és/vagy garatváladék-mintákból először szigorúan meghatározott körülmények között kimérnek egy kisebb mennyiséget. Ebből első lépésként RNS-t izolálnak. Itt kapcsolódik be a munkába Csuka Dorottya. Elmondása szerint az RNS kinyerése többféle módszerrel történhet: leggyorsabban az erre a célra telepített laboratóriumi automatákkal tudnak RNS-t izolálni, amelyekhez különböző reagensek használhatóak. Mivel azonban világszinten is nagy a kereslet ezekre az anyagokra, és a gépek sem viselik jól az extrém igénybevételt, jelenleg nem áll rendelkezésükre minden, a gépi izoláláshoz szükséges reagens/gép. Így marad alternatívaként a manuális RNS-izolálás. Ehhez többféle gyártmányú RNS-izoláló kitet használnak, amelyekre szintén nagy a kereslet, és gyorsan fogynak. Ennek köszönhetően ugyan tudják biztosítani a folyamatos izolálást, ugyanakkor a kézi módszer lényegesen lassabb, mint a gépi izolálás. Minden új kit bevezetését megelőzi egy „tesztkör”, amikor néhány, már korábban vizsgált mintán próbálják ki az új kitet. „Volt olyan nap, amikor annyi, kb. 750 minta érkezett, hogy minden »hadrafogható«, hozzáértő kolléga RNS-t izolált manuális módszerrel” – mondja Csuka Dorottya. Ha elkészültek az RNS-izolálással, a kinyert RNS-t RT-PCR-alapú (reverz transzkriptáz polimeráz láncreakció) módszerrel vizsgálják, hogy meggyőződjenek róla: jelen van-e a koronavírus a mintában. Ehhez a munkafázishoz is többféle gyártmányú, nemzetközi szinten is elfogadott PCR-kitet használnak. „Élesben” szintén csak bizonyos „tesztköröket” követően. RT-PCR-teszttel akár már a megfertőződés első napján is kimutatható a koronavírus jelenléte. Optimális esetben az RT-PCR-teszt az RNS-izolálással együtt kb. 4-5 óra alatt le is fut. Bizonyos esetekben vérmintákat is kapnak, ezekből gyorstesztekkel a koronavírus ellen termelődő ellenanyagok jelenlétét vizsgálják.

Csuka Dorottya az RNS-izoláláson és az RT-PCR-teszteken kívül részt vesz az eredmények kiértékelésében, és ellenőrzi a tesztek megbízhatóságát jelző kontrollparamétereket is. A rutindiagnosztikai munka mellett a fent említett módszerekkel részt vesz a május 1-jén indult „H-UNCOVER” reprezentatív felmérésben is. Ezenkívül későbbi kutatási célokra koronavírus-pozitív mintákat gyűjt.

A kutatónő elmondta, magánemberként változóan reagált a kialakult helyzetre. Eleinte, ahogyan egyre inkább „testközelbe” került a járvány, megijedt. Nem tudta, hogyan fogja átvészelni a családja. Megdöbbenéssel nézte a felvételeket az olaszországi állapotokról, de próbálta azzal nyugtatni magát, hogy Magyarországon a korlátozások időben kezdődtek, és ennek köszönhetően talán nem harapózik el annyira a járvány. Változtatott a napi rutinján is. „Március eleje után, ha tehettem, nem használtam tömegközlekedést, a járványtól tartva lemondtam a munka utáni programjaimat, tanfolyamomat. Ebbe az »ijedtségbe« érkezett a lehetőség, ami rögtön felvillanyozott, és lelkesen vetettem magam a munkába, bár eleinte bizonytalanul, hiszen új dolgokat kellett hirtelen megtanulni és rutinosan csinálni, új volt a környezet, és új az időbeosztás is. Azóta eltelt másfél hónap, és már szinte »otthon érzem magam«. Bár folyamatosan változnak a körülmények, a rendelkezésre álló gépek, reagensek, már egyre rugalmasabban alkalmazkodunk az újabb és újabb helyzetekhez. Volt, hogy elromlott az RNS-izoláló gép, és hirtelen át kellett állnunk manuális RNS-izolálásra, de az is megesett, hogy este 6 órakor érkezett nagy mennyiségű, több mint 200 minta, amelyeket még aznap, sürgősen kellett diagnosztizálni.” A labor munkatársai részt vesznek abban a május 1-jén indult „H-UNCOVER” vizsgálatban is, amelyben a Semmelweis Egyetem kapta a legnagyobb feladatot, és biztosan jelentősen megnő majd a mintaszám, de – mint Csuka Dorottya fogalmaz – „biztos, hogy megoldjuk”. A teljes beszámoló az mta.hu-n olvasható