Generációk radiológus főigazgatója

„Az ember kötél, amely állat és emberfölötti ember közé feszített-kötél a mélységes mélység fölött. Amely kötél szakadhat is…” – Baranyai Tibor professzort tisztikereszti kitüntetése kapcsán kérdezte a radiologia.hu..

Professzor úr, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét az indoklás szerint „a soproni egészségügyi ellátás fejlesztésében és irányításában betöltött kiemelkedő szerepe, valamint a radiológia szakterületén végzett magas színvonalú orvosi tevékenysége elismeréséül” kapta. Szakmai tevékenységében mi volt a fontosabb: a soproni egészségügy vagy a radiológia világának fejlesztése?

Szakmai pályafutásom kezdete, a röntgenológiával való ismerkedés egyetemista koromban kezdődött, amikor negyedikesként megnyertem a Radiológiai Klinika tanulmányi versenyét. A radiológia igazi megismerése a 70-es, 80-as évekre esik. A DOTE Radiológiai Klinikáján olyan kiváló szakemberektől tanulhattam, mint Vargha Gyula, Péter Mózes tanszékvezető professzorok, Gyarmati János tanár úr, Vachter János és Arany László főorvosok.

Péter Mózes professzorral szorosan együttműködve a magas színvonalú hagyományos rtg. diagnosztikai, angiográfiás, különböző intervenciós eljárások mellett elindítottuk az UH diagnosztikát. A folyamatos fejlődés állomásait követve és meghonosítva a módszert a gyakorlatba átültettük, korán hasznosítottuk (M-mód, compound technikai, gray scale real time rendszerek, színkódolt eljárások vezérelt intervenciók).

Jelentős előrelépést tettünk a mammográfia művelésében és elterjesztésében, a komputer- tomográfia bevezetésében. A szakvizsga után a kandidátusi értekezésemet is az egyetemen írtam meg, amelyben a kísérletes és klinikai vizsgálataim tapasztalatait összegeztem. A vesékbe és lágyrészekbe műtéti úton VX2 tumort inokuláltunk, majd a tumor kifejlődésének különböző biológiai fázisaiban UH- , CT-, angiográfiás és farmakoangiográfiás vizsgálatokat végeztünk, meghatározva a vesetumorok echomorfológiáját, CT - és angiográfiás megjelenését. Az in vivo vizsgálatokat kiegészítettük – Harkányi Zoltán professzorral szorosan együttműködve – in vitro vizsgálattal (abban az időben neki volt nagy felbontású compound UH berendezése).

Ezeket az eredményeket hazai és nemzetközi fórumokon ismertettük. Munkánk jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az iv. urográfia és angiográfia „diagnosztikus bűvköréből” kizökkenthettük a klinikus kollégákat, el tudtuk fogadtatni az UH- és CT diagnosztika prioritását. 1985. július 1. jelentős változást hozott az életemben, mivel a soproni városvezetés és a kórház akkori menedzsmentje hívására kinevezést kaptam a Városi Tanács Kórház Röntgenosztályának vezetésére. A debreceni viszonyokhoz képest meglehetősen szegényes, elavult régi géppark és beszűkült vizsgálati lehetőség fogadott: képerősítő nem volt, direktpunctiós carotis angiográfia kézi kazetta váltóval jelentette a csúcsot, amelyet nem is radiológus, hanem neurológus végzett, emlővizsgálati kísérletek történtek magas kilovoltos expozícióval, hagyományos sötétkamra technikát használtak, stb.

A munkahelyek állaga a háború utáni helyzethez hasonlított, megfelelő szociális helyiségek hiányoztak. Ügyeletben csak asszisztens állt rendelkezésre. A 80-as évektől kezdődően több évtizeden át a radiológiában igazi paradigmaváltás zajlott, megjelentek és dinamikusan fejlődtek és terjedtek a modern szeletelőtechnikák, a digitális leképzés és archiválás korszakába léptünk. A feladat ebből adódóan hamar megfogalmazódott bennem, ezt a változást és az általa nyújtott lehetőségeket Sopronban is meg kellene valósítani. Már 1985-ben beindítottam az UH vizsgálatokat, következő évben modern mammográfiás és UH berendezést szereztünk be, 1988-ban CT majd 1995 januárban távirányításos digitális átvilágító, foszforlemezes, majd primér digitális felvételi szerkezetek, osteodenzitometria, MR, SPECT- és gammakamera vizsgálatok kezdődtek, modern digitális angiográfiás berendezés kezdte meg működését. Mindezen fejlesztésekkel párhuzamosan a sötétkamra technika is megváltozott, félautomatákat a daylight rendszer követte, majd a teljes digitális leképzést követően szerver alapú PACS archiválásra tértünk át, megvalósítottuk a HIS, RIS és a VIR rendszereket. A képalkotó eszközök 10 évenkénti cseréje révén napjainkban is modern berendezések szolgálják a betegellátást. Orvosaink bekapcsolódtak a teleradiológiai szolgáltatás rendszerébe.

A debreceni hagyományokat folytatva különös hangsúlyt fektettem az orvosok és szakdolgozók képzésére, továbbképzésére, igyekeztem megteremteni a gyógyítás – oktatás – tudományos munka egységét. Már 1985. szeptemberében megszerveztem I. Soproni UH Napokat, azért, hogy a szakmánkban végbemenő változásokat bemutassuk. Nemzeti, majd nemzetközi fórum formájában továbbképző jelleggel a világban végbemenő szakmai fejlődést igyekeztünk átadni. Az eddigi 30. UH Napok – Modern Képalkotó Eljárások összejövetelen kívül 1990-ben és 2006-ban nemzeti kongresszusunk szervezői lehettünk. Az Európai Radiológus Társasággal közösen 1994-ben a Halley Project Chest Radiology továbbképzés, 1997-ben az I. Magyar-Osztrák Regionális Röntgenasszisztensi Szimpózium házigazdái voltunk. Számos Területi Radiológus Továbbképzésnek adtunk otthont. A Magyar Radiológus Társaságban 1988-89-ben főtitkár, 1996-ban president elect, 1998-2000 között, majd később 2012-2014 között elnökként végeztem megtisztelő munkámat.

Az UH-Szekció főtitkáraként éveken át szerveztem e diagnosztikai terület előrelépését, a módszer gyakorlatba való átültetését és elismertetését. Első elnöki ciklusomban kezdeményeztem a TRT beindítását és kilenc témában való megszervezését, mely továbbképzést az Ifjúsági Bizottság szakmánk leghasznosabb képzéstípusának véleményezett. Elindítottam a Senior-Junior találkozókat, amelyek az értékes szakmai előadások mellett a karácsonyt megelőző hangulatban az idős és fiatal kollégák eredményes és sikeres (megható) találkozójává vált éveken át.

A radiológiai munkával kapcsolatos gyógyító, oktató és tudományos tevékenységemet nehezítették az 1989-90-es események. Nagyrabecsült kórházigazgatónk súlyos betegsége és halála miatt – végakaratának megfelelően és az orvosok szavazata alapján – a Városi Tanács VB, majd 1990-ben a rendszerváltás utáni első Önkormányzati Testület a kórház főigazgatójává nevezett ki.

Ebben az időben a radiológiai fejlesztés, fejlettség (köszönhetően a vállalati adakozásoknak és a lakosság anyagi támogatásának) messze meghaladta a kórház egészének színvonalát, így figyelmem középpontjába a teljes kórház lehetséges rekonstrukciója került. Két éves szívós munkával 1992-ben osztrák hitelből, osztrák kivitelezéssel, állami garancia-és fedezetvállalással elindulhatott a magyarországihoz képest merőben eltérő kultúrájú műtéti-diagnosztikai tömb megépítése, melyet 1994-ben adtunk át, s ma is kiváló technológiát és hotelszolgáltatást nyújt. Ezzel párhuzamosan megépült a neuro-pszichiátria, majd 2002-ig a szegényes szecessziós stílusú régi épületek is teljeskörű rekonstrukción estek át.

A városban lévő rendelőintézetből a kórház területére költöztek a szakrendelések, zökkenőmentesen leválasztottuk a háziorvosi rendszert. A TIOP 2.2.4 keretében minden igényt kielégítő diagnosztikai épületben kerültek végső elhelyezésre egyes szakrendelések, megvalósult a járó- és fekvőbeteg szakellátás egysége. A testi gyógyulást segítő, a lelki béke megélését lehetővé tevő kórházkápolna alapkövét 1990-ben raktuk le. Két éves kemény küzdelem után adakozásból épült fel különálló épületként. A külsőben egészen különleges megjelenésű, belső miliőjében is rendkívül barátságos és szép kápolnánk, amely maradéktalanul betölti elvárt szerepét.

A sors tehát úgy hozta, hogy a soproni pályafutásom radiológusként indult, majd kórházigazgatói, menedzsmenti munka mellett radiológia, most újra csak radiológiai tevékenység a feladatom. Büszke vagyok arra, hogy 16 éves igazgatói pályafutásom alatt a Debreceni és Soproni Egyetem Oktató Kórháza lettünk, súlyponti besorolást kaptunk, s volt olyan időszak, amikor 15-16 minősített orvos dolgozott intézményünkben, különös gondot fordítva az oktátásra és tudományos munkára egyaránt.

Orvosi diplomáját 1969-ben szerezte – 54 éve, de még mindig aktív orvos. Hogyan változott azóta a magyar egészségügy, és a magyar radiológia?

Az elmúlt 50 évben mind a magyar egészségügyben, mind a képalkotó diagnosztikában óriási változások zajlottak. Felerősödött a prevenció gondolata, elérhető célkitűzés a betegségek korai felismerése. A diagnosztikai és terápiás lehetőségek fejlődésével nagy költséggel ugyan, de gyógyíthatóvá váltak korábban halásosnak ítélt megbetegedések, ill. lényegesen javult az érintett betegek életkilátása. A pénzügyi korlátok figyelembe vételével a szakmai racionalitás, a bizonyítékokon alapuló orvoslás került előtérbe. A képalkotó diagnosztika elmúlt évtizedekben tapasztalható robbanásszerű fejlődése gyors és pontos diagnózist tesz lehetővé mind a sürgősségi, mind az elektív ellátásban, ami alapján megkezdődhet az egyre eredményesebb klinikai gyógyító folyamat.

Az új technológiák, a kezelhető betegségek körének folyamatos bővülése növekvő költségigényeket jelent. A lakosság elöregedése is jelentősen fokozza az igényt. Az egészség fogalom is új értelmet nyert, bővülnek a szűrőprogramok, megszületett a személyre szabott gyógyászat fogalma. Az ellátási oldalon újra kell értelmezni a klinikai hasznosság, az észszerűség iránti felelősség elvét, vagyis az egyre nagyobb számú orvosi beavatkozások közül mi az, ami valóban klinikai hasznot hoz. Probléma, hogy a laikusokban túlzott remények jelennek meg az új technológiákkal kapcsolatosan, amit még a szakma is tovább tud gerjeszteni. Sokszor elmaradnak a józanságra intő mondatok. Egyes modern modalitásokkal kapcsolatos hirdetések állításai olykor áltudományosak, károsak, a felelősség kérdését ezzel kapcsolatosan is fel kellene vetni.

Mi teszi jó szakemberré az egészségügyi menedzsert és mi teszi jó szakemberré a radiológust?

A radiológus szakmánk évszázados hagyományaira és az utóbbi évtizedekben bekövetkezett fejlődésre alapozva a betegközpontú ellátó rendszer aktív és igen fontos résztvevője kell, hogy legyen. A mindennapi diagnosztikai tevékenységen kívül a tudományos alapon nyugvó szakemberképzés, a tehetségek és ötletek felkarolása, anyagi támogatásának megszervezése fontos feladat. A megnövekedett tudásanyag megköveteli a szakmán belüli specializációt, felerősödik az interdiszciplináris konzultáció szerepe, igény merül fel a közös gondolkodásra. Feladatunk a tudományos eredményeken alapuló betegellátás, a prevenció mellett a hatékony és eredményes gyógyítás, a betegek gondozása, követése, rehabilitációjának segítése.

Fontosnak tartom a széles társadalommal való szoros együttműködést a tévhitek, aggodalmak eloszlatására. A betegeknek meg kell érteniük a diagnosztikai eljárások lépéseit, azok jelentőségét és hasznát, de veszélyeit is, ezek teszik még fontosabbá a radiológus szerepét. A tisztesség, a becsület, a beteg iránti alázat és empátiakészség a szakértelemmel párosulva növeli a radiológiai menedzsmenti munka eredményességét. Egy modern képalkotó berendezésekkel működő radiológiai osztály sikeres vezetése is komoly menedzsmenti feladat. Az osztályvezetői kinevezéshez előzetesen magas szakmai képzettség megszerzése, nagyobb intézményeknél a minősítés minimum kritérium kellene, hogy legyen. Nagy kihívást jelent a kollégák folyamatos szakmai fejlődésének biztosítása, az elvárt teljesítmények heti-havi szintű követése és szükség esetén annak korrigálása, a költségtudatosság folyamatos hangsúlyozása. A képek mögött mindig gondoljunk arra, hogy egy beteg ember sorsát befolyásoló véleményt kell adnunk, szorosan együttműködve a beteget beutaló kollégákkal. A cél a modern képalkotó eszközök nyújtotta diagnosztikai lehetőségek teljes körű kihasználása a kivizsgálási algoritmus betartása, a betegségek korai felismerése, karakterizálása és a terápia követése.

Az egészségügyi ellátó rendszer menedzselése hatalmas kihívás mind szakmai, mind politikai értelemben. Egy kórházat vezető igazgatónak, a körülette dolgozó menedzsmentnek szerteágazó, komplex, rendkívül bonyolult rendszert kell vezetnie. Az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, asszisztensek, szociális munkások, de a beszállítók, a költségvetésért felelős kifizető és az ellátott beteg is érzi és látja az ellátórendszer gondjait, ellentmondásait, gyötrődését, a hozzáférés egyenetlenségét. Ismerjük a lakosság egészségi állapotának gazdasági konzekvenciáit.

Tudjuk, hogy az egészségügyi ellátórendszer különböző áttételeken keresztül az ország gazdaságában lényeges súlyt képvisel, az egészségipar szerepe nem elhanyagolható. Ebben a folyamatban a mindenkori menedzsmentnek óriási szerepe van, hiszen el kell érni a döntéshozók szemléletváltozását azért, hogy gazdasági értékteremtő ágazatként kezeljék az egészségügyet.

Egy nagy, sok profilú kórház menedzselése komplex feladatot jelent. A különböző szakmák működésének integrációja, a vertikális és horizontális kapcsolatrendszer harmonizációja elengedhetetlen ahhoz, hogy magas szintű betegellátás mellett a teljesítménymutatók is a kívánt szinten legyenek. Az intézmény bevételének és kiadásának összhangját, vagyis a likviditási egyensúlyt nem csak tervezni, hanem valid adatok alapján gördülékenyen kell monitorozni.

A Vezető Információs Rendszert működtetve, a kontrolling adatokat követve, elemezve a magas színvonalú, hatékony intézményvezetés lehetséges még a jelenlegi alulfinanszírozott viszonyok között is. A humánerőforrás intézményszintű és szakmánkénti menedzselése rendkívül nagy kihívás, megfelelő középvezetők sokat segíthetnek az úgynevezett túlélés kezelésében.

Az oktatás, tudományos munka, gyógyítás összhangjának megteremtése kiemelkedő feladat. Ezen belül is különösen jelentős a szakdolgozói képzés-továbbképzés professzionális kivitelezése és a gyakorlatban való hasznosítása. Egy modern kórházban a diagnosztikus szakmák szerepe jelentős mértékben megnő. A radiológia széles tudományág, hatalmas tudásanyag áll rendelkezésre, amelyet egy személynek elsajátítani szinte lehetetlen. Éppen ezért specializálódni kell, egyes szakterületeket mélységében kell megtanulni, ellenkező esetben a klinikus kérdésére nem lesz jó válasz. Nagy előnynek látom az elektronikus kapcsolatrendszer (teleradiológia) bővülését, amely lehetővé teszi, hogy kisebb intézményekben a megfelelő munkára alkalmas radiográfusok elkészítsék a képanyagot majd a képeket továbbítsák a központokba leletezésre. A teleradiológiai szolgáltatás előnyös lehet a tekintetben is, hogy problémás eseteket megkonzultálhatják.

Hogyan értékeli a magánegészségügy egyre erősödő szerepét Magyarországon?

Nem lehet vita tárgya, hogy a közfinanszírozott, biztosítási alapon és szolidaritási elven működő állami egészségügyi szolgáltatás az alapja a betegellátásnak. Az állam az ellátórendszer működési feltételeinek meghatározásából, a feltételek biztosításából nem vonulhat ki. Ugyanakkor nap mint nap tapasztaljuk, hogy az állam nem tud finanszírozni minden felmerülő egészségügyi kiadást, felerősödött az orvosilag lehetséges és pénzügyileg megengedhető ellentmondás.

A mai helyzetben ajánlatosnak tűnik a lakosság figyelmét felhívni egészségcélú megtakarításra, tekintettel arra, hogy olykor kénytelen a páciens a magánegészségügyi szolgáltatást igénybe venni az államiban tapasztalható hosszú várakozási idő miatt. Észlelhető a rendszerben a humánerőforrás korlát is, ami még hangsúlyozottabbá teszi, hogy újra gondoljuk a magánegészségügy helyét és szerepét. Hangsúlyozni szeretném a minőségi ellátás és betegbiztonság szempontjainak betartását, betartatását, ezeknek a szigorú ellenőrzését. Megfelelés esetén szóba jöhetne a szektorsemleges szolgáltatás vásárlás is.

Az ellátórendszer a privát belépésével egyre sokszínűbbé válik és a hosszú távú működtetésük átmenetileg lehetőséget biztosíthat az egzisztenciális gondok mérséklésére (elsősorban a képzett, magasan kvalifikált szakdolgozók esetében).

Milyen jövőt jósol a mesterséges intelligenciának a radiológia világában? Szükség lesz még radiológusokra, vagy a medikusok inkább más szakterületre specializálódjanak?

A leképző technikáknál a folyamatos hardver és szoftver fejlesztések az eredményesség növeléséhez vezetnek. Az egyre javuló képminőség, a vizsgálati környezet komfortosítása, a vizsgálati idő lerövidítése, az ionizáló sugárzás lehető legkisebb szintre való csökkentése olyan irányelvek, melyek mind a beteg, mind az ellátó személyzet számára igen fontosak. A nyert adatok interpretációja nagyban függ a leletező szakértelmétől, jártasságától, tapasztalatától a klinikai adatok és a technikai lehetőségek ismeretétől.

Ezt a folyamatot segíti a mesterséges intelligencia (MI). A 2020-ban induló MI akcióterv hazánkban is kiemelten kezeli az egészségügyet és a képalkotó diagnosztikát. Az MI évek óta foglalkoztatja a képzeletünket, hiszen potenciálisan komoly szerepet szánnak e lehetőségnek a betegségek korai felismerésében, a kóros állapotok kimutatásában. Nagy elvárás fogalmazódik meg a terápia eredményességének mérése és a hatékonyabb kezelések kifejlesztése terén. Az MI olyan iteratív, öntanuló technikák csoportja, amik az adatok közt összefüggéseket derítenek fel és időben fejlődnek. Egészségügyi alkalmazásának többsége a gépek, berendezések feladatvégző képességére utal, s a gépi tanulás (machine learning, ML) algoritmusai felhasználásán alapszik. Képesek felismerni és megtanulni az adatok rejtett mintázatát. A nyers bemeneti adatok strukturált adatkészletté szervezésére, s ezen adatok elemzésére lehet alkalmas a mélytanulás (deep learning, DL) néven ismert algoritmusok, amelyek fel tudják ismerni az adatokhoz legjobban illeszkedő optimális jellemzőket.

A digitális képalkotás kapcsán keletkező óriási adatmennyiség feldolgozása, értékelése, a képelemzés hatékonyabbá válhat egy speciális DL-architektúra, a konvulóciós neurális hálózat (convolutional neural network, CNN) alapú modellek használatával. A CNN a pixelekből alkotott elemi képrégiókhoz való mintázatot tanulja meg, elemzi a képeken lévő információt. A számítógépes látás az MI technológiák leghatékonyabb alkalmazási területe, így érthető az irányában megnyilvánuló nagy érdeklődés a képalkotó diagnosztikában, ahol nagyszámú digitális kép vár kiértékelésre. Az MI a nagy heterogén, szerteágazó klinikai és diagnosztikai adathalmazok feldolgozásában, értékelésében, a kezelés személyre szabásában és a kimenetek előrejelzésében igen fontos szerepet játszik majd. A munkafolyamatok automatizálásával, így az automatikus betegpozicionálásával, a vizsgálati régiók beállításával, a vizsgálati protokollok automatikus előválasztásával gyorsulhat a betegvizsgálat, csökkennek a hibalehetőségek. Ezek az öntanuló rendszerek gyorsítják majd a vizsgálati anyag áttekintését, objektum felismeréssel, automatikus mérések végrehajtásával, vagy akár strukturált előleletezéssel segítik a minél gyorsabb és pontosabb diagnózis felállítását. Az MI alkalmazásával korszerű szervizmegoldások (remote disgnostics and repairing, onboard diagnostics, predictive maintenance stb.) révén folyamatos kihasználtság érhető el.

Tehát az MI egy integrált rendszeren keresztül elérhető adatokat értelmezve a személyre szabott orvoslás alapját készíti elő. A digitális képalkotással nyert adatok helyes interpretálását segítheti, de véleményem szerint az emberi agy végső kontrolljára, így a radiológusra mindig szükség lesz. A jövőben az MI nélkül lehetetlen a hatalmasra duzzadt diagnosztikai feladatok elvégzése, de nem az a fő kérdés, hogy vajon helyettesíti-e a humánerőforrást, a radiológust és a radiográfust, hanem az, hogy lehet-e nélkülözni a korrekt képalkotó diagnosztikában?

Egyébként az MI távlati lehetőségei, víziója félelemmel is eltöltheti az embert. Amikor a portugál José Rodrigez Dos Santos „Halhatatlan” című könyvét olvasom, s a szuperember létrehozása kapcsán felmerülő génmanipulációk, kiborgizáció MI lehetőségeivel találkozunk, jogos félelem támad: vajon a gép egyszer a jövőben felülmúlhatja az emberiséget? Az ember kötél, amely állat és emberfölötti ember közé feszített-kötél a mélységes mélység fölött (F. Nietzsche). Amely kötél szakadhat is…

Mit kell tenni azért, hogy valaki több mint 50 éven keresztül orvosként és kórházmenedzserként sikeresen tudjon érvényesülni?

A Soproni Erzsébet Oktató Kórház, s benne a Röntgen- és Izotópdiagnosztikai osztály a hatalmas és folyamatos technikai-technológiai megújulás eredményeként igen jó körülmények között végzi járó- és fekvőbeteg ellátó tevékenységét. Az igényes tudományos és oktatói munka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy osztályunkon elegendő orvosi és szakdolgozói erőforrás áll rendelkezésre. A szakorvosaink közül ugyan sokan külföldre távoztak, de az újonnan jött fiataljaink tehetségesek és emberileg is kiválóak, szakma- és betegszeretetük példaértékű. Úgy érzem, hogy az egzisztenciájuk is megfelelően biztosított. Komoly gond azonban a magasan kvalifikált szakdolgozóink anyagi megbecsülésének hiánya. Egy teljesítményelvű finanszírozási rendszerben nagyon fontos a motiváció lehetősége, amely nem csak a felső menedzsmenti szinten, hanem osztályvezetői kompetenciaként is jelen kellene, hogy legyen. Enélkül a drága infrastruktúra optimális kihasználása, a képalkotó szolgáltatásnak az igényekhez való igazítása nehezen elképzelhető.

A képalkotó diagnosztika a medicina legszebb és legdinamikusabban fejlődő területe. A rendelkezésre álló óriási tudásanyag elsajátítása nem csak terhet, hanem lehetőséget is kínál, hiszen számtalan terület alapos kutatását, beláthatatlan mélységű tudás elsajátítását teszi lehetővé. A tudományos munka erősíti a mindennapi rutintevékenységet, javítja a betegellátás minőségét és biztonságát. Ettől szebb feladatot pedig még továbbra sem tudok elképzelni.

A szakma jövője rajtunk múlik. Töretlenül bíznunk kell a pozitív változásokban, nem szabad elveszítenünk a gyógyításba vetett hitünket. A lakosság egészségi állapotának javítása érdekében a hatékonyság és eredményesség növelése, a méltányosság erősítése, megőrzése kiemelt feladata a mai vezetőknek.

(Nyitókép: prof. dr. Baranyai Tibor, még soproni főigazgatói irodájában (2009))